Léphaft Pál
máron vízummentes határok és az átmeneti kereskedelmi megállapodás zárlatának feloldása kapcsán (is). A biztató jelek ellenére egyesek szerint a válasz erre változatlanul egyetlen szóba tömöríthető: soha.
A változás mindössze annyi, hogy ennek oka már nem a magára találás útvesztőjében kóválygó Szerbia, hanem az EU lesz, mert a gazdasági problémák súlya alatt összeroppan és felbomlik.
Midőn pedig „szerteszalad a ménes”, az EU három blokkra oszlik: a nyugatiba Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Írország, Ausztria, Olaszország, Spanyolország, a Benelux és a skandináv államok tömörülnek, az Új Európa nevű szövetségben a balti államok, valamint Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Magyarország, Horvátország és Szlovénia foglalna helyet, a harmadik, úgynevezett pravoszláv uniót, avagy megújult Bizáncot pedig Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország, Grúzia, Moldova, Románia, Bulgária, Görögország, Macedónia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina és Szerbia (+talán Albánia) alkotná. A Večernje novosti egy korábbi írása szerint ez a jövendölés olvasható ki a CIA egyik testülete, a Nemzeti Hírszerzési Tanács (National Intelligence Council – NIC) 2020-ra várható, globális trendeket vázoló jelentéséből, ráadásul állítólag a másik neves amerikai (civil) szervezet, a Stratfor is hasonló jövőképet fest.
Mivel a jövő köztudottan kiszámíthatatlan, Murphy pedig mindenkor aktuális, a legabszurdabb forgatókönyv sem zárható ki, ám a NIC 2020-ra vonatkozó „jövendölése” egyetlen szóval sem említ ilyesmit. Igaz, hogy a Večernje novosti nem a tényszerű tájékoztatásról híresült el, de az „újságírójának” akkor is illett volna icipicit beleolvasnia az állítólagos forrásanyagba... ha már erre hivatkozik, nem arra, mit látott a jósnő a kristálygömbben és a kávézaccban.
A dolgozat ránk nézve egyetlen „intrigáns” mozzanata egy Európa-térkép, amely a 15, 25 és a 30 tagállamú unió lakosainak számát, nagyságát és várható GDP-jének változásait szemlélteti a többi „nagy játékos” viszonylatában. Nos, ebben a hipotetikus, 30 tagot számláló EU-ban Horvátország, Törökország és Macedónia már tagállamként „színezett”, Szerbia, Montenegró, Bosznia és Albánia ellenben továbbra is csak fehér folt a kontinens közepén.
Kinek örömére, kinek bánatára, a NIC friss – további 5 évre előre tekintő –, Globális trendek 2025: Átalakult világ (Global Trends 2025: A Transformed World) című elemzése ezen is módosított... és továbbra sem tartalmaz olyan prognózist, amely arra engedne következtetni, hogy politikai vagy gazdasági értelemben az EU akkorára romokban fog heverni. A valószínűsíthető globális változásokat soroló elemzés – melynek nyomán az European Ideas Network (EIN) is készített hasonló előrejelzést – nem fest ugyan derűlátó képet, de a hollywoodi katasztrófaprodukciók és a légből kapott, „megbízható információkat” hiperprodukcióban gyártó szerb média hibájába sem esik. Röviden: tárgyilagos és mértéktartó.
Amiként a 2020-ig, úgy a 2025-ig terjedő időszak is rázósabbnak ígérkezik az előző évtizedeknél, ami elsősorban a jelenlegi energiaforrások, az élelem- és ivóvízkészletek várható szűkössége, az éghajlatváltozás mind jobban érezhető hatásai és a demográfiai problémák (+1,2 milliárd földlakó) síkján képződik majd le. Ennek nyomán – érthetően – megnő a konfliktusok valószínűsége is.
Az elemzés legsarkalatosabb megállapítása a gazdasági erőviszonyok példátlanul gyors és nagy arányú, Nyugatról Keletre való átrendeződését valószínűsíti. „Ha folytatódik a jelenlegi trend, akkor 2025-re Kína gazdasága lesz a második legnagyobb a világon, és egyike a vezető katonai hatalmaknak is” – áll a jelentésben. A kínai sárkány mellett, India, Brazília, Oroszország (esetlegesen Irán, Törökország és más régiók) megerősödésével multipoláris világrend kialakulása várható. Ebben még az Egyesült Államok lesz ugyan a legbefolyásosabb, de pozíciói gyengülnek, a jelenlegieknél szorosabb partneri viszonyokat lesz kénytelen kiépíteni, csupán egy lesz az egyenlők között. „Szűkülő gazdasági és katonai képessége miatt honi és külpolitikai prioritásai között válaszútra kényszerülhet” – fogalmaz az NIC.
A 120 oldalas tanulmány mindössze pár bekezdést szentel az EU-nak: ebben továbbra is nagy és potenciálisan veszélyes, Oroszországtól való energiafüggőséget „látnak”, ám – a 2020-astól eltérően – a keleti bővítés folytatását jósolják, beleértve a balkáni államokat, sőt akár Ukrajnát és Törökországot is. Az EU azonban a belső megosztottság és a brüsszeli adminisztráció, valamint a mindenkori választópolgár közötti (továbbra is áthidalhatatlannak tűnő) szakadék miatt nem lesz képes kihasználni gazdasági potenciáljait: külpolitikai, katonai szempontból így továbbra is agyaglábakon álló óriás marad – szól a predikció.
Európa (és Japán) legkomolyabb kihívása demográfiai és szociálpolitikai jellegűnek ígérkezik. A munkaképes lakosság csökkenéséből, a munkakorhatár növeléséből, azaz a populáció elöregedéséből származó feszültségek megelőzéséhez a nyugat-európai éves szintű bevándorlás megkétszerezésére-megháromszorozására lenne szükség – véli az elemzés. 2025-re az EU-ban a nem európaiak részaránya akár 15 százalék fölé is emelkedhet. Ez komoly feszültségeket generálhat, amelynek jelei már most is érzékelhetők. Ugyanakkor a zömében Észak-Afrikából és a szubszaharai övezetből bevándorló, túlnyomóan muzulmán kisebbségek sikeres integrációja ellensúlyozhatná a munkaerőhiányt és elháríthatná a komoly szociális válságot. Itt jön a képbe a török integráció, hisz az addigra 80 milliós populációjával sokat lendíthetne a „család” munkaügyi gondjain. Ha az EU nem lesz képes hatékonyan kezelni ezt – a már most körvonalazódó – problémát, az hosszú távú hanyatlásához vezet.
