Léphaft Pál
Titkos börtönt működtetett a CIA Litvániában – állapította meg a balti állam parlamentje a hét elején. Lehet, egyesek számára mellbevágó újdonság, de nem több a langyos víz felfedezésénél, hiszen több éve már, hogy több érintett európai ország hatóságaival egyetemben a litvánok is többszörösen határozottan cáfolták a titkos börtönök és a CIA-fogolyjáratok létezését, eközben minden az ellenkezőjét bizonyította...
Az, hogy ennyi idő után megerősítést nyer, hogy Dick Marty svájci szenátor – kinek arra vonatkozó jelentése, hogy a CIA több európai ország tudtával és segítségével fogott el, szállított és tartott börtönben törvénytelenül embereket, három éve az Európai Tanács előtt is szerepelt – nem állított valótlanságokat, némi elégtételt jelenthet számára, ám egyesek számára, akiknek a legnagyobb vétke az volt, hogy rossz időben rossz helyen voltak, és akiket emiatt két vallatás közt a CIA-Air járatain szállítgattak az egyik titkos börtönből a másikba, aligha létezik megfelelő elégtétel.
Most is szemem előtt pörögnek a Rendition c. film egyes jelenetei, midőn a Fokvárosból Washingtonba tartó gépről „eltűnik” egy gyanútlan vegyészmérnök, hiába vár rá chicagói otthonukban terhes felesége. A férfi egyiptomi származása és egy mobiljára érkezett állítólagos hívás is elég ok, hogy egy robbantásos merénylettel hozzák összefüggésbe és egy szutykos magánzárkába lökjék, ahol iszonyú verések sorozata után végre elárulja a tettestársak nevét... az egykori egyiptomi fociválogatott tagjainak névsorát, kínjában ugyanis nem tudott más terroristákat produkálni. Végül élve hazatér, de...
A The Road to Guantanamo c. film hiteles történetet dolgoz fel, azon négy brit muzulmán fiatal kálváriáját, akik 2001 szeptemberében az angliai Tipton városából indultak el Pakisztánba, barátjuk esküvőjére, aztán Afganisztánban elfogták őket, majd a guantánamói pokolban vakációztak azon váddal, hogy Oszama bin Ladennel bratyiztak. Hárman két és fél évvel később érkeztek haza....
A kuvaiti Fuad ar-Rabija esete talán még filmszerűbb, mindenesetre még hosszabb pokoljárással járt. Őt is 2001 őszén Afganisztánban fogták el, és azért zárták be a hírhedt fegyenctelepre, mert azzal vádolták, hogy Oszama bin Ladent és szervezetét pénzelte. A jelenleg 50 éves mérnök a hónap elején tért haza Guantánamóból. Nyolc évbe tellett, mire kiderült, hogy módszeres kínzás után tett „beismerő vallomása” ellenére csupán humanitárius segélyeket osztott...
A libanoni születésű német állampolgár, Háled el-Maszri vesztét elsősorban a neve és – közvetve – az okozta, hogy összeveszett a feleségével, aztán úgy döntött, üdül egyet Macedóniában. Az Ulmból indult turistabusszal 2003. december 31-én érkezett a szerb–macedón határra (Preševo), ahol leszállították és elkobozták az útlevelét. Néhány órával később Szkopjéban, egy ablak nélküli teremben találta magát, ahol három civil ruhás faggatta al-kaidás múltja és jelene kapcsán. El-Maszri tagadta, hogy köze lenne hozzájuk, és követelte, hogy beszélhessen a német nagykövetség képviselőjével, de erre nem adtak lehetőséget. Fogsága hetedik napján alkut ajánlottak neki: vallja be, hogy az al-Kaida tagja, és akkor hazadeportálják. Ezt is elutasította.
Fogsága tizenharmadik napján éhségsztrájkba kezdett. Január 23-án aztán felszólították, hogy kamera előtt vetkőzzön le és mondja el, hogy jó fizikai állapotban van. Azt is mondták neki, hogy elviszik egy német repülőtérre. A repülőtéren meztelenül lefotózták, átöltöztették, kezét hátrakötötték, lábát megbilincselték, füldugót tettek a fülébe, csuklyát a fejére. A repülőgépen injekcióval elaltatták. Amikor magához tért, a gép már landolt. Az egyik cellatársától tudta meg, hogy Kabulban van.
Azt feltételezték róla, hogy ő egy dzsalalabadi (Afganisztán) kiképzőtáborban csúcsterroristává lett al-Kaida vezető, aki kapcsolatban állt Mohammed Attával (állítólag ő irányította a csoportja által eltérített repülőgépet a WTC északi tornyába) és Ramzi bin al-Sibbel, a New York-i támadás egyik eszmei szerzőjével. Körülbelül fél évig tartották fogva. Amikor aztán meggyőződtek, hogy nincs köze a terroristákhoz, újra megbilincselték, csuklyát húztak a fejére, és Albániába vitték. Több órás autóút után egy határállomástól néhány száz méterre kitették. Június 3-án érkezett vissza Ulmba.
Azóta is jogi úton igyekszik elégtételt kapni, de Iustitia rendre az amerikai illetékesek együttműködésének hiányába (hallgatás, tagadás...) botlott és botlik. Elkeseredésében Háled terroristává lett.
Idén szeptember 11-én támadt rá Gerold Noerenbergerre, Új-Ulm polgármesterére. Többször arcon ütötte, majd az irodaszékét is felé hajította. Azon dühödött fel, hogy nem engedték be a polgármesteri irodába. Rövidesen hat gyermeke közül hárommal visszatért, betört az irodába és rárontott Noerenbergre. Két óra múlva őrizetbe vették. Vállalta tettét, de nem volt hajlandó annak indítékairól beszélni...
A tanulságot – ha van – ki-ki vonja le tetszése szerint!
