Tudósítónk jegyzete
Washington, október 16.
Tizenkét éve nem volt ekkora valószínűsége annak, hogy hetekkel az amerikai elnökválasztás előtt sejteni lehet a végeredményt. Legutóbb Bill Clinton 1996-os újraválasztási kampányában volt egyértelmű, hogy idős republikánus kihívójának, Bob Dole-nak alig van esélye. Szerda este a 72 éves vietnami veterán pilótalegenda, John McCain keze közül csúszott ki az utolsó reális lehetőség, hogy fordítson a mérkőzés állásán.
Barack Obama országos viszonylatban 8 százalékkal vezetett a harmadik és egyben utolsó tévévita előtt, és mivel a megkérdezettek majd kétharmada szerint azt is megnyerte, szinte biztos, hogy tovább növeli előnyét. Amikor július elején megjósoltuk az első feketebőrű elnökjelölt győzelmét, kevesen hittek benne. Ma már csak valamilyen teljesen váratlan fordulat vagy tragikus esemény változtathat a végkimenetelen. Ha semmi ilyesmi nem következik be, akkor Obama lesz az elnök.
John McCain eddigi legjobb teljesítményét nyújtotta az utolsó tévépárbajban, de ez sem volt elegendő ahhoz, hogy megingassa vetélytársa pozícióit. Különösen azért nem, mert az arizonai szenátor most sem volt képes teljesen eltitkolni indulatait és azt, hogy tulajdonképpen lenézi jóval fiatalabb ellenfelét. Most ugyan kezet fogott vele a végén, sőt a feleségek is üdvözölték egymást, de McCain kifejezetten idegesnek látszik attól, hogy nemcsak meg kell küzdenie valakivel, aki mindössze 3 és fél éve szenátor (az ő 26 éves szolgálatához képest), hanem ráadásul akármit csinál, egyre nagyobb hátrányba kerül vele szemben.
Obama ezúttal sokkal többet mosolygott, mint előző két alkalommal, de néha éppen azzal reagált az általa hamisnak tartott vádakra, amit az amerikaiak nagy része nem szeret: nem illik megmosolyogni a másikat. Ugyanakkor végig tisztelettel figyelte ellenfele felszólalásait, amire McCain most sem volt képes.
A vita első harmadában McCain erőteljes támadásokat intézett Obama ellen. Az általa felhozott adatok nem mindig tükrözték ugyan ellenfelének a terveit, az adóemeléssel való fenyegetőzés azonban mindig hat az emberekre. Obama ebben a részben meglehetősen lagymatagon védekezett – talán azért is mert, hűvösebb észjárásával szinte nem érti, hogyan csúsztathat egyenes beszédű ellenfele akkorákat. Obama ritka ellentámadásai arra vonatkoztak, hogy McCain a Bush-féle kudarcot vallott politika folytatását jelentené. Az arizonai szenátor erre mondta, hogy „Én nem vagyok Bush elnök! Ha ön [Obama] Bush ellen akart versenyezni, akkor négy évvel ezelőtt kellett volna indulnia.” Csakhogy az átlag amerikai mégis nehezen tudja megkülönböztetni a két republikánus politikáját egymástól, és az effajta visszavágás még ellenérzéseket is szül a független szavazópolgárban.
McCain egyik legerősebb érve egy ohiói vízvezeték-szerelővel – Joe-val – való példálózás volt, aki elpanaszolta, hogy ha Obama lesz az elnök, akkor ő nem tudja magának megvásárolni azt a vállalkozást, amelynek évtizedekig alkalmazottja volt, mert adóemelések sújtanák. Obama magyarázata erre az, hogy senkinek nem emelkednének az adói, aki 250 ezer dollárnál kevesebbet keres évente – és ez az amerikai lakosság 95%-át jelenti.
Az amerikai politikusoktól megszokott hétköznapi történetek szintjén a „szegény vízvezeték-szerelő” sztorija rendkívül hatásos – mert csak keveseknek jut eszébe, hogy az említett Józsinak a „gondjai” – értsd, adóemelése – onnan eredne, hogy negyed milliónál többet keresne évente mint üzlettulajdonos. Ha most hozzátesszük, hogy a szenátorok és a miniszterek évi fizetése 160 ezer dollár, akkor talán jobban érthető és kevésbé sajnálatra méltó az ohiói Joe „nehéz” helyzete.
Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek milliószámra olyanok, akik ha nem is adóemeléstől, de munkahelyük vagy jelzáloghiteles otthonuk elveszítésétől tartanak. Már hetek óta a pénzügyi válság és a beharangozott recesszió érdekli legjobban az embereket. Egyik jelöltnek sincs világmegváltó elképzelése, és nem is a konkrét javaslatokról vitatkoztak, noha a vitavezető erre próbálta buzdítani őket. Egyikük sem szeret azonban arról beszélni, hogy a válság miatt és a felduzzadt államadósság meg szükségszerű adócsökkentések következtében programjuk mely részeiről kell majd lemondaniuk.
A tévépárbaj alatt élőben figyelt nézők közül a nők folyamatosan Obamának, a férfiak pedig McCainnek adtak előnyt. A CNN hírtelevízió Ohio állambeli fókuszcsoportjának szavazásán a demokrata jelölt 3:2 arányban bizonyult hatékonyabbnak.
A tévépárbaj után megkérdezett nézők 58 százaléka szerint Obama győzött, és csak 31 százalékuk látta McCaint diadalmaskodni. Az Obamára kedvezően tekintők száma 63-ról 66 százalékra növekedett, az őt nem kedvelők aránya pedig 35-ről 33 százalékra csökkent. McCain elfogadottsága is 3 százalékkal nőtt, az őt elutasítók aránya változatlanul 33 százalék.
A megkérdezettek 56:39 arányban Obamát tartják erősebb vezetői alkatnak, ráadásul háromszor annyian érzik őt rokonszenvesebbnek, mint McCaint. A nézők 66 százaléka szerint Obama fejezte ki magát világosabban, 25 százalékuk szerint pedig McCain. Arra a kérdésre, hogy ki támadott többet, a megkérdezettek 80 százaléka McCaint látta agresszívabbnak, és csak 7 százalékuk Obamát. A három legfontosabb választási témakör mindegyikében – a gazdasági válság kezelésében, az adópolitikában és az egészségbiztosítás reformjában is – Obama platformja nyerte el a többség tetszését.
Minthogy a fókuszcsoportok olyan nézőkből álltak, akik akár demokratának, akár republikánusnak, akár függetlennek tartják magukat, azt állították, hogy még nem döntöttek, kire fognak szavazni, a szerda esti tévévita alapján megerősödött az a jóslat – a CNN hivatalossá is tette prognózisát –, hogy az Egyesült Államok következő elnöke Barack Obama lesz.
