Beta/AP
Voksolók egy cincinnati szavazóhely előtt
Tudósítónk jegyzete
Washington, november 4.
A pénzügyi válság és az ország tekintélyének csorbulása nem apátiát okozott Amerikában, hanem éppen az ellenkezőjét. Az emberek soha nem látott lelkesedéssel özönlenek ma a szavazóhelyekre, hogy beleszóljanak a legégetőbb kérdésekbe.
Harmincmillió ember kihasználta a korai szavazási lehetőséget, hogy el ne vesszen a voksa, mint ahogy az előző két alkalommal történt. Ma pedig helyenként már a hajnali sötétségben 4-5 órás sorok alakultak ki. Érdekes módon senki sem ideges, mindenki türelemmel várja a sorát, a szervezők pedig vizet, teát, kávét osztogatnak, sőt ernyőkről is gondoskodnak ott, ahol az utcán kell várni a szemerkélő novemberi esőben.
Nincs olyan közvélemény-kutatás, amely nem Barack Obama győzelmét várná. Az illinois-i szenátor országos viszonylatban 8 százalékkal vezet, de az elektori szavazatok számát tekintve előnye még jóval nagyobb. Jól illusztrálja a helyzetet, hogy még Karl Rove, a két Bush-győzelem hírhedt kovácsa is Obama elsöprő győzelmét jósolja.
Mint ismeretes, a választópolgárok nem közvetlenül az elnökjelöltekre, hanem úgynevezett elektorokra adják le voksukat, akik aztán saját államuk nevében arra szavaznak, aki ott a legtöbb szavazatot kapta. Ezért fordulhatott elő 2000-ben, hogy míg Al Gore elnyerte a szavazatok többségét, az elnöki hivatal mégis Bushé lett. És ezért fontos az államonkénti győzelem, ami az egész kampánytaktikát befolyásolja.
Minthogy Amerikában ismeretlen a kampánycsend fogalma, a jelöltek az utolsó órákat is kihasználják. A záróütközetek már nem is a mérlegállamokban zajlanak, hanem féltucat olyan helyen, amely már évtizedek óta a jobboldalra húzott. Ez is azt mutatja, hogy Obama előnye valós és szilárd, és hogy ezzel a McCain-stáb is tisztában van.
Obama hétfő éjjel Washington déli külvárosában – az egykori rabszolgatartó konföderáció vezető államában, Virginiában – 80 ezres, éljenző tömeget buzdított szavazásra. Ma pedig a chicagói lakhelyéhez pár percre fekvő Indiana államban fejezi be a kampányt, amely szintén évtizedek óta nem választott demokrata elnököt.
John McCain szenátor tegnap járt ott utoljára, ma pedig – miután phonexi lakhelyén leszavazott – Arizona szomszédságában igyekszik megtartani legalább a szintén jobboldali többségű Coloradót és Új-Mexikót. De már olyan jelek is észlelhetők, hogy esetleg saját államában sem tud okvetlenül győzni.
A tévétársaságok – a 2000. évi fiaskóból tanulva – mindaddig nem vállalkoznak végső prognózisra, amíg egy-egy állam minden szavazóhelye be nem zár. A keleti part legnagyobb részén ez este 7-kor esedékes, így közép-európai idő szerint hajnali 2 körül várható az első megbízható eredmény. A legárulkodóbb korai jel az lenne, ha Obama megnyerné Virginiát. Az ugyanis azt jelentené, hogy a közvélemény-kutatásokban tükröződő hangulat a szavazófülkében sem módosul drasztikusan.
Amerika az idén egyértelműen a változást választja. Akárki győz is, történelmi precedenseknek leszünk tanúi. Obama személyében természetesen az első fekete bőrű elnöke lenne az Egyesült Államoknak, McCain pedig a legidősebb államfőként vehetné át a Fehér Házat, valamint ő lenne az első olyan elnök, aki részt vett a vietnami háborúban, és aki egy nőt választott magának az alelnökségre.
Obama esetleges győzelmének jelentőségét talán úgy lehet legjobban érzékeltetni, hogy felér azzal, mintha a még Kosovóval is rendelkező Szerbiában egy albánt választott volna a többség államfőnek. Alig fél évszázaddal azután, hogy az Egyesült Államokban helyenként még mindig éltek régi fajgyűlölő beidegződöttségek (például a fekete bőrűek még a fővárosban is csak a buszok hátsó ajtaján szállhattak fel), jövő januárban egy fekete család foglalhatná el a Fehér Házat.
Amerika joggal ünnepelné a tolerancia győzelmét, amit hosszú, kitartó, de súlyos csaták árán tudott csak biztosítani.
