Nehéz hinni egy nagyhatalomban, amely pénze meg fegyverei erejével „tartja rendben” a világot. De esetleg lehet hinni egy olyanban, amely eszméi erejével hat.
Ennek a változásnak a reménye érkezett meg az éjjel Amerikába. És ma reggel egy új Egyesült Államok tekintett a világra, amelyre az egész bolygó úgy nézhet vissza, hogy látja benne a reményt a megújulásra. Miért hihető ez?
Amerikaiak milliói ünnepeltek országszerte az utcákon, Washingtontól és New Yorktól Chicagón át Los Angelesig. Erre még soha nem volt példa a választások történetében.
Látni kellett azokat a meghatott, megrendült, túlzás nélkül mondhatjuk: átszellemült arcokat, amelyek ezt a fajokat és kontinenseket átívelő, 47 éves férfit hallgatták. Jessie Jacksonnak, a Martin Luther King-i hagyomány utolsó nagy képviselőjének a szeméből csak úgy záporoztak a könnyek, alig tudott uralkodni magán a tömegben. De ugyanezt láttuk nemcsak a fekete, hanem a fehér és más színű arcok sokaságán is, amelyek az áhítat és a boldog hitetlenkedés ritmusára hullámoztak a novemberi éjszakában. Amerika bízott, és elhitte, hogy képes a feladatra. Mert képesnek bizonyult a változások kicsikarására.
Obama zöldfülű politikusként lépett pályára a jelöltségért, de az elmúlt 21 hónap alatt a leghiggadtabb, legmegfontoltabb politikussá ért. Győzelmi beszéde sem arról szólt, hogy ő mit tervez kezdeni a mandátummal, hanem arról, hogy az amerikai nép kizárólag összefogással felelhet meg azoknak a kihívásoknak, amelyek gazdasági, politikai és szociális kérdésekben előtte állnak. Obama nem jólétet ígért, hanem szolgálatkészségre és áldozatvállalásra szólított fel, akárcsak Kennedy, valamint egymásba kapaszkodásra, akárcsak egy sokkal megosztottabb pillanatban az első illinois-i elnök, a nemzetet meggyilkoltatása árán is egyben tartó Abraham Lincoln.
Az Egyesült Államoknak először lesz fekete bőrű elnöke, és ez többszörösen is szimbolikus jelentőségű. A rabszolgaság terhét annak megszüntetése óta is másfél évszázada cipelő társadalom képes volt arra, hogy túllépjen saját belső megosztottságán. Sokan úgy tartják, hogy Amerika belépett a fajok integrálódásának korszakába, hiszen Obamának azért is sikerülhetett a maga oldalára állítani a választók többségét, mert egy fehér anya és egy fekete apa gyermekeként egyesíti magában az amerikai társadalom két történelmileg szembeállított arcát. A végső civilizációs kihívást – az emberi toleranciát – testesíti meg.
„Aki kételkedett abban, hogy Amerikában minden lehetséges, az most erőteljes választ kapott – mondta Obama a chicagói milliónak és a földkerekség milliárdjainak. – Ami történt, az még nem maga a változás, amit zászlónkra tűztünk, hanem csak annak az esélye.” Csak legyen ereje kihasználni ezt az esélyt.
