Beta/AP
Rahm Emanuel (a képen balról), Illinois állam demokrata párti kongresszusi képviselője, Bill Clinton korábbi elnök tanácsadója lesz Obama kabinetfőnöke
Tudósítónktól
Washington, november 7.
Kezdettől fogva világos volt, hogy az új amerikai elnöknek nem lesz könnyű dolga. Nemcsak az iraki meg az afganisztáni háborút kellene sikeresen befejeznie, hanem meg fogja örökölni a 80 évvel ezelőtti nagy gazdasági világválság óta legbonyolultabb pénzügyi helyzetet is. Nem véletlen hát, hogy Barack Obama a gazdasági kérdésekkel kezdi a munkát.
Péntek délelőtt tizenhét tagú gazdasági tanácsadó testületével tárgyalt, amelyben olyan pártokon felüli, tapasztalt és nagyra becsült szakemberek ülnek, mint Paul Volcker egykori jegybankvezető, Warren Buffett, a világ leggazdagabb beruházója, valamint Lawrence Summers és Robert Rubin, a Clinton-korszak két sikeres pénzügyminisztere.
Rögtön a tanácskozás után Obama, valamint leendő alelnöke, Joe Biden szenátor újságírókkal találkozik, és a választások óta először válaszolni fog majd a kétségtelenül záporozó kérdésekre. Mint az Obama-stábtól megtudtuk, miniszteri kinevezések egyelőre nem várhatók.
A Bush-kormányzat teljes támogatást ígért az átmenethez, és a jelenlegi elnöki pár már hétfőn vendégül látja a következőt a Fehér Házban. A közigazgatás azonban nem képes jó hírekkel szolgálni Obamának: péntek reggeli adatok szerint október folyamán 240 ezer munkahely szűnt meg az Egyesült Államokban, mindez az évi munkaerőpiac-soványodást jóval egymillió fölé emelte. A munkanélküliség is nagyot ugrott egy hónap alatt, és most meghaladja a 6,5 százalékot, amire 1994 óta nem volt példa.
A magánszektor is rossz eredményekről számol be. A Ford autógyár bejelentette, hogy 3 milliárd dolláros veszteséggel zárta a harmadik negyedévet, és emiatt elbocsátásoktól kell tartani, sőt a megmaradó menedzseri munkaerő nyugdíjalapját sem fizeti tovább a cég.
Akárcsak annak idején, Clinton első elnöki mandátuma elején, most sem a külpolitika lesz a napirenden. Mindez azt a gondot veti fel, hogy az amerikai elnöknek éppen a gazdaságban van a legkevesebb felhatalmazása, tehát csakis közvetett utakon képes kihatni a fejleményekre. Szakértők szerint 80 éve nem fordult elő, hogy a pénzügyminiszteri tárca majdnem olyan fontos lesz, ha nem fontosabb, mint a külügyi. A fenti nevek közül várják annak betöltőjét, esetleg egy még fiatalabb szövetségi jegybankárra, Timothy Geithnerre tippelnek. De Obama feltehetőleg nem teszi közzé választottait a november 15-én Washingtonban sorra kerülő nemzetközi pénzügyi csúcstalálkozó előtt, amelyre Bush a világ húsz legerősebb nemzetgazdaságának vezetőit hívta meg.
Obama mindenképpen kinevez majd republikánusokat is a kabinetbe, de valószínű, hogy azokat nem gazdasági tárca élére állítja, hiszen elképzelései és ígéretei homlokegyenest ellenkeznek az eddig megismert jobboldali politikusokéival. Sokkal inkább várható, hogy megtartja például Robert Gatest a Pentagon vezetéséhez, esetleg a külügyek irányítására is egy republikánust választ azok közül, akik hosszabb ideje bírálták már saját elnöküket az iraki háború és a merev nemzetközi doktrínák miatt. Legtöbben Chuck Hagel nebraskai és Richard Lugar indianai szenátorra gondolnak, akik már eddig is együttműködtek Obamával a szenátus külügyi bizottságában.
Obama mandátuma egyébként elég erős ahhoz, hogy akár jelentős változtatásokba is foghasson. Nemcsak azért, mert a kongresszus mindkét házát saját pártja nyerte, hanem mert az elnökjelöltek közötti országos különbség is nagyobb, mint az előző két választáson Bushé volt. A demokrata lista megszerezte a szavazatok 53 százalékát John McCain 46 százalékával szemben. A szavazatok számát tekintve ez mintegy nyolcmilliós különbséget jelent. Az elektori testületben még jelentősebb a győzelem: Obama 349:163 arányban vezet, de két szövetségi államban, Észak-Karolinában és Missouriban még nincs végeredmény. Az egyikben Obama vezet néhány ezer szavazattal, a másikban McCain.
Abszolút számokban mérve az idén szavazott a legtöbb amerikai a történelem folyamán: több mint 127 millióan adták le voksukat, közülük 31,7 millióan már a korai szavazás keretében. A részvételi arány azonban 1960-ban magasabb volt. Az ideit 61 százalékra becsülik, Kennedy megválasztásakor viszont 67 százalék ment el szavazni. Két korábbi alkalommal volt csak ennél tömegesebb a részvétel, de annak idején a nők és a feketék még nem szavazhattak. Az abszolút csúcsot Abraham Lincoln 1860-as megválasztása tartja, amikor a szavazati joggal rendelkezőknek több mint 81 százaléka járult az urnákhoz.
Választási szakértők szerint a mérsékelt republikánusok jelentős része nem ment el az idén szavazni: vagy azért, mert érezték, hogy McCain úgyis veszíteni fog, vagy pedig nem értettek egyet Sarah Palin alelnökké jelölésével. Bebizonyosodott az is, hogy a korai szavazók óriási többsége demokrata volt, valamint hogy a szavazójegyzékbe való feliratkozás – ami az Egyesült Államokban személyes döntés és aktív jelentkezés kérdése, nem pedig automatikus, lakhellyel járó jog – szervezett akciói elsősorban a demokrata oldalon jártak sikerrel, mert az Obama-stáb már egy éve rendkívüli figyelmet szentelt ennek a feladatnak.
A szenátusban az eddigi eredmények szerint 57:40 az arány a demokraták javára, 3 hely sorsa még eldöntetlen. A többségi pártnak 60 szenátorra van szüksége ahhoz, hogy a kisebbség ne tudja kihasználni az obstrukció jogát. A képviselőházban 254:173 a baloldal előnye, 8 hely még eldöntetlen. Az idei 11 kormányzóválasztáson 7 helyet nyertek a demokraták.
Ezeknek az eredményeknek a fényében, valamint a gazdasági kérdések fontosságát illetően Bill Clinton első mandátumának kezdeteire hasonlít a jövő január 20-án előálló új helyzet. Obama valószínűleg tanulmányozta demokrata elődjének első lépéseit: Clinton rendkívüli lehetőségeket nyújtó kormányzati fölényét a konzervatív jobboldal két éven belül lefaragta, és hosszú távú patthelyzet alakult ki, majd 2000-ben mindez ifj. George Bush győzelméhez vezetett. Kérdés, hogy az USA 44. elnöke mit tud kezdeni azzal a tanulsággal, hogy kormányozni sokkal nehezebb, mint választásokat nyerni.
