Kitart elhatározása mellett: Barack Obama (Beta/AP)
Tudósítónk jegyzete
Washington, december 19.
El tudják képzelni, hogy az egyik vajdasági magyar párt vezetője a másiknak a násznagya legyen?! Ugye nem?
Barack Obama pedig megmutatta, hogy ennél ezerszer nagyobb (ahányszor az USA lakossága nagyobb, mint a vajdasági magyarság) ellentéteket is át lehet hidalni, ha az ember komolyan gondolja a nép szolgálatát: A leendő amerikai elnök egy olyan déli baptista prédikátort kért fel a beiktatási ima elmondására, akinek a politikai nézeteivel – a magzatelhajtásra való jog, a homoszexuálisok jogai és más területeken – demonstráltan nem ért egyet.
Régi chicagói mentorát, a nyáron hírhedtté vált Jeremiah Wright prédikátort Obama sikeresen eliminálta a közéletből, amikor annak fekete radikalizmusa megválaszthatóságát fenyegette. Most pedig egyenesen a másik oldalra lendül át – legalábbis ideiglenes – szövetségeseket keresni.
A baloldal új vezére azt kockáztatta ezzel, hogy feldühíti saját bázisának egy részét, és ez be is következett. Csakhogy azoknak a köröknek nincs hová menekülniük, hiába mondják, hogy (volt) kedvencük még át sem vette a – többek között az ő szavazatuknak is köszönhető – hivatalt, máris az ellentábor kegyeit keresi.
De kiről is van szó? Rick Warren 55 éves, kaliforniai lelkész és prédikátor, a nagy amerikai egyházak legkonzervatívabbjának tagja, egy megatemplom alapítója: vasárnapi istentiszteletein 23 ezren vesznek részt... Az idei választási kampány során azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy mind John McCain republikánus jelöltet, mind Barack Obamát meginvitálta egy interjúszerűségre, és – az eredeti tervekkel ellentétben – keményen próbára tette őket (persze elsősorban Obamát) azokban a kérdésekben, amelyekben ultrakonzervatív hívei egyik jelölttel sem értettek egyet.
Minthogy McCain is és Obama is kénytelen volt bizonygatni, hogy nem ellenségei a vallásnak a közéletben, mindketten elfogadták a kihívást. Először Obama lépett színre, miközben McCain állítólag nem hallgathatta a beszélgetést, mert a kérdések részben megegyeztek. Mint utólag kiderült, a jobboldal jelöltje valahogy mégiscsak hozzájuthatott egy „élő közvetítéshez”, mert ügyesen kihasználta a másodikként való szereplés előnyeit.
Warren annyiban tér el a magafajta papok többségétől, hogy egyes „nem vallási” kérdésekben vállalja a tudományos nézeteket. Így például hisz a globális felmelegedés veszélyében és az AIDS elleni tudományos és politikai harc szükségességében. Egyetért azzal is, hogy a szegénység nem okvetlenül lustaság következménye, vagyis társadalmi eszközökkel is harcolni kell ellene. Viszont durván elutasítja a homoszexuálisok jogait és a magzatelhajtásra való jogot, sőt miután az utóbbi kérdésben csapdát állított Obamának, néhány nappal később durván bírálta a demokrata jelöltet az abortusz legalitásának támogatása miatt, sőt a holokauszt tagadásának bűnével hasonlította össze azt, aki a nők választási jogára bízza a magzat sorsát a teljes betiltás helyett.
Akkor minek ez a prédikátor Obamának?! Ráadásul első elnöki pillanataiban, amikor a kongresszus épülete előtt több millió híve fogja lesni minden szavát.
A leendő elnök a kampány során is és megválasztása óta is gyakran hangoztatta, hogy „minden amerikai elnöke” kíván lenni, és elutasít mindenféle kizárólagosságot. Ezt kabinetjének összeállításában is bebizonyította, most pedig olyan terepre vitte a dolgot, amelyen kevesen mertek eddig nagystílű gesztusokat tenni.
A baloldali felzúdulás ellenére Obama kitart elhatározása mellett: „Warren nekem is lehetővé tette, hogy beszédet mondjak a templomában, pedig tudta, hogy nem értünk egyet – magyarázza választását a leendő elnök. – Márpedig éppen ez a legfontosabb: hogy tudjunk egymással párbeszédet folytatni akkor is, ha eleve nem értünk egyet.”
Dicséretes elvszerűség, sokan követhetnék a példáját. Kérdés viszont, mennyire lesz gyümölcsöző.
