Tudósítónk jegyzete
Washington, január 2.
Szandálnyomok a homokban, rövidnadrágos séta a fövenyen, divatos napszemüveg, edzőterem és kosárlabdapalánk – meg három szemrevaló hölgy (OK, kettő közülük még igencsak kiskorú...) társasága. Ez volt a leendő amerikai elnök elmúlt két hetének nyilvános külsője. És ha nem tudtuk volna, kicsoda ez a magas, karcsú, ereje teljében lévő fekete bőrű férfi, azt hihettük volna, hogy az égvilágon semmilyen gond nem nyomja a vállát Hawaii hűs hullámai között.
Pedig csak az egész világ gondja nehezedik rá – és ezt aligha lehet költői túlzásnak tartani, ha a szilveszteri mulatságok utáni első munkanapon (Amerikában a január 2-ika nem ünnep!) az embernek eszébe jut a gazdasági világválság vagy még közelebbről: saját bevont hitelkártyája, esetleg elveszített jelzáloghitelének minden nyomora.
Viszont az erőgyűjtő vakáció külcsínéhez hozzá kell tenni, hogy Barack Obama belülről is ilyen. Mint felesége, Michelle mondta: „Senki nem értheti meg Barackot mindaddig, amíg meg nem érti Hawaiit.” Miközben egyes jobboldali kommentátorok azon morfondíroztak, hogy az elnöki pár miért luxusüdülőt bérelt ki – talán bizony sátorozniuk kellett volna!? – a következő államfő szülőföldjén, addig a kétéves kampány-plusz-kormányépítés eszméletlenül összetett és szédületes iramú munkája meg az ország vezetésének átvállalása közötti utolsó szélcsend kihasználása mindenkinek a javára válik majd.
Soha egyetlen amerikai elnökről nem állították még, hogy „az ország kollektív vérnyomása 10 higanymilliméterrel csökken”, minden egyes alkalommal, amikor megjelenik a tévé képernyőjén. (Az amerikaiak persze nem mondják hozzá a higanymillimétert, de az arány náluk is ugyanaz...) Ezt persze személyes karizma nélkül nehéz lenne kivitelezni, de Obamának a személyisége szervesen magába építette Hawaii szellemét.
Aminek szerves része a felcímben említett két furcsa (mármint a nem-hawaii ember számára furcsa) szó. A világszerte közismert aloha ugyanis sok jelentéssel bír. Leggyakrabban csak „Isten hozta!” értelemben használják, főleg a turisták, illetve ottani vendéglátóik, amikor virágkoszorút (olcsóbb helyen műanyagból) akasztanak a vendég nyakába. Mélyebb jelentése az „élet lehelete” – de egyes szófejtők szerint tulajdonképpen ez is öt másik szónak a rövidítése, amelyek a legképletesebben kifejezik Hawaii szellemét: Akahai (am. kedvesség), Lokahi (egység), Olu’olu (szeretetreméltóság), Ha’aha’a (alázat) és Ahonui (türelem). Vagyis: A-L-O-H-A!!!
(Jól sejtem vajon, hogy az előző bekezdés végén néhány olvasó hirtelen felkiáltott: Azonnal küldjük a szerb, magyar, szlovák stb. politikusokat Hawaiiba!? Sőt, talán ne is engedjük őket többé haza...)
Innen eredhet hát az a hidegvérűség, ami miatt az előválasztások során, majd az általános kampány hevében is sokan azt követelték Obamától, hogy a tőle megszokottnál sokkal hevesebben támadja Hillary Clintont, illetve John McCaint. De a hawaii származású jelölt egyetlenegyszer sem engedett a kísértésnek – és győzött.
Hawaiiban nem hallani a forgalomban egymásra tülkölést és nem gázolnak át a kocsivezetők a zebrán. Azokat a nagyobbacska sziklákat először polinéziai tengeri vándorok népesítették be, és csak sokkal később érkeztek az ázsiai meg a fehér bőrű telepesek. A távoli sziget szelleme úgy alakítja az emberi lelkeket, hogy legtöbben felfogják: a „következő állomás” ezer kilométerekre van: vagy itt jövünk ki egymással, vagy itt leszünk boldogok, vagy sehol... Ezt egy másik jellemző szó is kifejezi: Ho’oponopono – vagyis „civilizált vitán, megértésen és megbocsátáson keresztül jobbítsuk a dolgokat”. (Amolyan blogmottónak is megfelel: éppen ezt tűztük ki célul, amikor a Magyar Szó első blogját tavaly júliusban beindítottuk! És a nyílt vitáig, sőt itt-ott egymás megértéséig már ott is eljutottunk... marad a megbocsátás és a jobbítás!)
Nagy kérdés persze, mennyire lehetséges ez Washingtonban és a világpolitikában. De merjük feltételezni, hogy Obama ezzel a nehézséggel is tisztában van. Különben nem is győzhetett volna a késhegyre menő tavalyi küzdelemben.
Bőrszíne és a pénzügyi válság meg még sok minden más megválasztásának jelzésértékűségére utal. Hawaii államisága (mint az USA 50. tagállama) idén lesz 50 éves. Éppen most karácsonykor volt 40 éve annak, hogy emberi szem – és a fotókon keresztül az egész emberiség – először pillantotta meg a Föld nevű bolygót a maga teljes egészében (az Apollo-8 első Hold körüli utazásán).
Azokról a fényképekről minden érző ember rádöbbenhet még ma is, hogy ez a csodálatos planéta maga is csak egy parányi sziget a világmindenségben. Vagy itt leszünk boldogok, vagy sehol! Ho’oponopono!
