Beta/AP
Megnézi magának: Obama és Bush
Tudósítónk jegyzete
Washington, január 9.
Barack Obama, az Egyesült Államok következő elnöke a Fehér Házzal szembeni Hay Admas szállodában készül a beiktatásra és az első súlyos feladatokra. Azért van ez, mert Bush elnök nem volt hajlandó tíz nappal a szokásosnál korábban beengedni őt a Blair házba, ahol az elnök vendégei laknak, az államfői rezidenciától száz méterre. A vendégházat ugyanis Ausztrália volt konzervatív miniszterelnökének tartogatták... A leghűségesebb csatlós mégiscsak fontosabb, mint egy utód...
Obama csütörtökön vált hivatalosan is megválasztott elnökké: akkor számlálta meg ugyanis a kongresszus két házának együttes ülése – Dick Cheney alelnök savanyú arcú vezetésével – azokat a szavazatokat, amelyeket az elektori kollégium december közepén adott le a tagállamok fővárosában. A novemberi országos szavazás eredményével összhangban az Obama–Biden demokrata lista 365 szavazatot kapott, John McCain republikánus jelölt és Sarah Palin alaszkai kormányzó mint alelnökjelölt 163-at.
Még ki sem lett tehát hirdetve a hivatalos eredmény, Obama főfájásai máris megkezdődtek. Az addigi zökkenőmentes kormányalakítás a múlt hétvégén szenvedett először csorbát, amikor Bill Richardson új-mexikói kormányzó visszalépett a kereskedelmi tárcára való jelöléstől. Ez mindenkit meglepett, mert Richardson egyrészt maga is elnökjelölt volt az előválasztások kezdetén, másrészt ő volt az első, egykori Clinton-káder, aki nyilvánosan szakított Hillaryval és megtámogatta Obamát. Még az sincs túl messze a logikától, hogy ha Richardson ezt nem teszi meg a tavasszal, a demokrata jelölés egészen másként is alakulhatott volna. Az egykori ENSZ-nagykövet lett volna az Obama-kormányzat legmagasabb rangú latin származású tagja.
Visszalépését azzal magyarázta, hogy saját államában vizsgálat indult ellene, vagyis ottani kormányzata ellen annak gyanújával, hogy pénzadományokért cserében szerződéseket juttatott (legalábbis egyik helyettesén keresztül) néhány politikai támogatójának. Richardson ugyan tagadja a vádat – és ez nem is túl hihetetlen, mert mindig is a tiszta háttér példaképének tekintették. A furcsa az egészben az, hogy a vizsgálat még tavaly nyáron beindult – minek vállalta hát egyáltalán a december közepén kapott miniszteri jelölést!? Valamilyen új bizonyíték merült volna fel!? Obama számára mindenképpen nem kedvező ez a fordulat, de a lendülete akkora, hogy ezen még könnyedén túlteszi magát.
Hasonló szerencséje lehet a másik belső demokrata cirkusszal is. Harold Burris illinois-i fekete bőrű politikust ugyanis a még rosszabb, politikai korrupcióval vádolt Rod Blagojevich kormányzó nevezte ki Obama szenátusbeli utódjának, miután a kormányzót decemberben rövid időre letartóztatták és szövetségi vád alá helyezték amiatt, hogy a megüresedett szenátori posztot anyagi haszonért próbálta áruba bocsátani.
Persze Blagojevich is tagad, és az illinois-i állami szenátusnak nem volt elég ereje hozzá, hogy megvonja tőle az utódkinevezés jogát. A héten ugyan már megszavazták a leváltási eljárás beindítását, de a kormányzó addigra egy olyan jelöltet állított szövetségi szenátornak, aki ellen senkinek sem lehet kifogása.
Jött erre a szenátus demokrata párti vezetése, hogy „semmi szín alatt” nem engedik Burrist a kongresszusba – ki is tessékelték az utcára az első nap, azzal a magyarázattal, hogy nem ellene van kifogásuk, hanem a kinevezője ellen...
Csakhogy ez jogilag és politikailag is elég gyenge érv, a párton belüli új torzsalkodás pedig a leendő elnöknek se kedvez. Obama ugyan először maga is a befogadás ellen volt, de gyorsan belátta, hogy ezzel saját terveinek az útjába állít gátat, és állítólag a háttérben felkérte a szenátus vezetőségét, hogy mégiscsak fogadják el utódja kinevezését.
Obama manővereiről egyelőre nem kell sok rosszat feltételezni. Roosevelt óta nem várt ennyi gond a még hivatalba sem lépett elnökre. És a legfontosabb mégiscsak a gazdasági helyzet orvoslása, amihez mindenféle politikai összefogásra szükség lesz – miközben már mentőcsomagterveit is kikezdte saját pártjának egy része is.
Még jó, hogy a 27 éve nem látott összelnöki mosolytanácskozáson – Bush minden élő elnököt fogadott a hét elején a Fehér Házban, Obamát is beleértve – a hivatalban lévő államfő megint csak szépeket mondott utódjáról. Ez már csak így szokás, ő is ugyanazt várja cserébe. A Blair házból való kirekesztés ellenére.
