A cybertérből a valós világba költözik, online után offline is egyre aktívabb szerepet játszik Európa-szerte a kalózmozgalom.
Azok után, hogy a „webhelyes arcúak” egy képviselői mandátum erejéig az Európai Parlamentben (EP) is helyet kaptak, immáron polgármesterük is van.
Alighanem a földrajzilag jártasak sem hallottak még a svájci St. Gallen kantonban található Eichbergről. Érthető, hisz ez az Ausztriával határos, 1481 lélekszámú falucska nem kérkedik turistacsalogató látványosságokkal és történelmi nevezetességekkel. Most mégis „kibérelte” magának a warholi 15 percet, a múlt vasárnap megejtett polgármester-választáson ugyanis Alex Arnold 60 százalékos támogatottsággal nyert, maga mögé kényszerítve a Svájci Néppárt (SVP) két jelöltjét. E hírt persze magában a kutya sem ugatná meg, ha Arnold nem a Svájci Kalózpárt (Piratenpartei Schweiz – PPS) színeiben indult volna. A 31 éves szoftverfejlesztő mindazonáltal nem az első kalóz-polgármester, ám az első, aki a hagyományos választási eljárás során futott be győztesként.
A svájci kalózok eddigi maximuma egy képviselői mandátum Winterthur (nagyságrendben a hatodik svájci város) városi testületében (2010-ben), a tavalyi országos választásokon pedig 0,48 százalékos támogatottság, ami messze nem elegendő a parlamenti mandátumhoz, ám egy, a tojásból épp csak kikelt pártra nézve mégsem „dobnivaló”.
Alex Arnoldon kívül a németországi Eixen falucskának is kalóz polgármestere van. Igaz André Bonitz (41) eredetileg független jelöltként indult a 2009-es megmérettetésen, s polgármester lett belőle. Az idén májusban váltott „színt”, azaz csatlakozott a Német Kalózpárthoz (Piratenpartei Deutschland).
Mint többé-kevésbé ismert, a kalózok először (2006-ban) Svédországban bontottak vitorlát. A Piratpartiet azóta rendesen megizmosodott; 2009-es európai parlamenti (EP) választásokon 7,1 százalékot ért el, ennek köszönhetően egy képviselőt küldhetett Brüsszelbe. A 25 éves Amelia Andersdotter jelenleg az EP legfiatalabb tagja.
A svédek sikere után a világ számos pontján kalózpártok alakultak. A legsikeresebbnek közülük a német szárny bizonyult, amely tavaly szeptemberben 7,4 százalékkal már a berlini parlamentbe is képviselőket delegált (15-öt). Azóta sikert sikerre halmoznak, Berlin után bejutottak a Saar-vidék tartományi gyűlésébe is, és a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint támogatottságuk folyamatosan nő, olyannyira, hogy már-már veszélyeztetik a Zöldek pozícióját. A legfrissebb közpulzusmérés alapján a Kalózpárt 6 százalékos támogatottságot élvez, és ez annyit jelent, hogy több lehetséges szavazó áll mögötte, mint a kisebbik kormánypárt mögött.
Az Emnid intézet által végzett felmérés tanúsága szerint egyébként a jövő évi német választásokon sem a kormánypártoknak, sem az ellenzék lehetséges összefogásának sincs kormányképes többsége.
Ha most tartanák meg a választást, azon a kereszténydemokraták (CDU/CSU) és a liberálisok (FDP) 37, illetve 5 százalékot szereznének. Vagyis a 2009 óta a végrehajtó hatalmon osztozó két párt nem tudna ismét kormányt alakítani. Ugyanakkor a keresztény-liberális tömb hagyományos ellenlábasai, a szociáldemokraták (SPD) és a környezetvédők (Zöldek) sem kapnának annyi szavazatot, amennyinek a birtokában kormányt tudnának alakítani. Az Emnid felmérése szerint az SPD-re a németek 27, míg a Zöldekre 13 százaléka adná a szavazatát. A reformkommunista Baloldal 8 százalékra számíthatna.
Sehol sem verték nagy dobra, hogy az idén nyáron megalakult a Magyar Kalózpárt is. Programjukban semmiben sem különböznek a többi európai kalózpárttól, tehát a polgári jogok megerősítését, a likvid demokráciát, a szerzői jogok megreformálását, az információszabadságot, a biztonságosabb adatvédelmet, az állam és közélet nagyobb átláthatóságát... tűzték zászlajukra. A többi európai „webhelyessel” azonosan úgy vélik, hogy a jelenlegi rendszerek nem veszik figyelembe sem a technológiai lehetőségeket, sem az alapvető emberi igényeket, kizárólag a profit maximalizálására törekszenek, amihez a törvényhozás asszisztál. Valamennyien – így Andersdotter is az EP-ben – elsősorban a szerzői jogi szabályozás módosítását szeretnék kieszközölni, mert – ahogyan László Zoltán, a magyar kalózok elnöke fogalmaz: egy olyan társadalomban, amelyben az internetezők kilencven százaléka szerzői jogsértő, nem az emberek morális érzékével, inkább magával a joggal van probléma.
A kalózok ötleteit és célkitűzéseit nyilván sokan naivnak, politikai szerepvállalásukat átmeneti divathóbortnak tekintik, tény azonban, hogy mindez nem véletlen. Hiszen nagyon sokan – és mind többen – vannak azok, akik úgy érzik, a jelenlegi (párt)programok nem kínálnak megoldást társadalmunk égető problémáira. E politikai aszkéták (és sorskivetettek) számára jelentenek a kalózok bizonyos fokon alternatívát.
Csaknem azonos „lyukat” tömnek be, mint a viccpártok, amelyek a ki-kikívánkozó „elég volt” hasztalan üvöltése helyett egyszerűen görbe tükör elé állították a nyomasztó valóságot... aztán, miként minden képmutató álszent megérdemli, jól ki is nevették.
Apropó, viccpárt! Feltehetően emlékeznek még arra, hogy micsoda takaros kis „durranás” volt, amikor két évvel ezelőtt a reykjavíki helyhatósági választásokat a Beste Flokkurin nevű viccpárt nyerte meg (6 helyet szerezve a 15 fős közgyűlésben), így ők adhatták az izlandi főváros polgármesterét. Jon Gnarr kuncogott is egy sort ezen a váratlan fejleményen, majd gyorsan a tettek mezejére lépett; koalíciót kötött a korábban kormányzó szociáldemokratákkal, és első intézkedéseinek egyikeként a kiskorúak számára ingyenessé tette az uszodalátogatást. A pénztárca-pártiak hüledezve kapdostak a szívükhöz, ám az új polgármester intézkedése a várt bevételkiesés helyett bevételnövekedést eredményezett, hiszen a gyerekeket egyre több felnőtt látogató kísérte. Vicces? Na, ugye.
