(Tudósítónk jegyzete)
Legutóbb 30 évvel ezelőtt történt politikai merényletkísérlet az Egyesült Államokban, amikor Ronald Reaganra lőtt rá egy elmebeteg. Az akkori elnök egy horzsolásos sebbel megúszta, egy közeli munkatársa viszont megbénult. Bill Clinton elnökösködésének nyolc éve alatt több támadás is érte a Fehér Házat – egy sportrepülőt szándékosan nekivezetett valaki, majd a kerítésen kívülről lőttek be –, de mivel az elnök és családja nem tartózkodott a rezidencián, azokat nem számítják az elnök elleni merényletkísérletnek.
Azóta azonban egészen más légkör alakult ki az amerikai politikai életben: nemcsak az internetes megszólalás egyszerűsége folytán, hanem a politikai harcok kiéleződése miatt is eluralkodott az untolerancia, sőt – szinte kizárólag a jobboldalon – a gyűlöletbeszéd. A múlt héten, amikor a Republikánus Párt átvette a képviselőházi többséget, a „minden létező”, vagyis a „minden obamai” tagadása hivatalos kongresszusi politikává vált. Erről éppen a Magyar Szó hétvégi számában számoltunk be.
A szombati merénylet után perceken belül felrobbant a blogvilág: Giffords képviselőnőt ugyanis még a tavasszal céltáblájára tűzte a Sarah Palin által fémjelzett szélsőjobb – méghozzá a szó szoros értelmében. Tucsoni irodájának üvegajtaját tavaly márciusban betörték, mihelyt rászavazott az Obama által támogatott törvényjavaslatra. Néhány héttel később egészen konkrétan is: egy kongresszusi választási térképen, amelyet Palin honlapja tett közzé a volt republikánus alelnökjelölt saját kezű aláírásával, Giffords és 19 másik demokrata képviselő választási körzete célkereszttel lett bejelölve az ország térképén csak azért, mert megszavazták az egészségbiztosításhoz való jogot szavatoló törvényt.
A szombati merénylet után az új többséggel rendelkező Republikánus Párt elhalasztotta a szerdára kitűzött szavazást, amellyel vissza kívánják vonni a reformot. A képviselőház új elnöke kijelentette: ha egyikünk ellen merényletet követnek el, az mindnyájunk elleni támadásnak számít. Sarah Palin pedig gyorsan feltöltött egy imádságos üzenetet a képviselőnő jobbulását kívánva, ám egyik követője így kommentálta a volt alaszkai kormányzónő Facebook-oldalát: „Rajta, Sarah! Giffords megérdemli, hogy meghaljon, hiszen ő egy iberális zsidó, egészség-biztosítási reformer, az Országos Puskaszövetség ellensége, abortuszpárti és a melegek támogatója...”
Az amerikai sajtó fő áramlata furcsamód igyekszik „higgadtan” kezelni a történteket, és nem szalad a rúd elé politikai ítéletekkel. Ami persze önmagában véve is egy álláspont, sőt megközelíti a struccpolitikát. De nem is az a lényeg most, hogy „melyik oldalról lőtt” egy félőrült, hanem az, hogy az erőszakot meg lehetett volna jósolni – és előzni is. A politikai diskurzus elfajulása, különösen az Obama-ellenes hisztéria gerjesztése ugyanis eleve olyan hangulatot teremtett, amelyben egy labilis idegzetű ember könnyen saját kezébe veszi a törvényt – és utána csak számlálni tudjuk az áldozatokat.
Mi ezeken a balkáni tájakon megtapasztaltuk az ilyesmit, tudjuk, hová vezethet. És újabban a közelünkben is újra terjed a kizárólagosság mint politikai stílus, még az egyébként a balkáninál „kulturáltabbnak” tartott magyar sajtóban is. A minap egy budapesti napilapban nevezte egy – hasonló jelzőiről elhíresült publicista – „bűzlő végterméknek” azt a „valami Cohen névre hallgató” (ez is kód!) brit kollégáját, aki egyszerűen csak politikai bírálatban részesítette egy jelenséget. Még szerencse, hogy a magyar jobboldalon is vannak bölcsebben gondolkodók, mint például Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, aki – miközben támogatja az Orbán-kormányt – arra figyelmeztet, hogy a higgadt hangvételt semmi sem pótolhatja.
Valóban nem szabad nem odafigyelni. Minden tisztességes ember köteles felemelni a szavát a gyűlöletbeszéd ellen – hogy még véletlenül se emelhessen senki fegyvert a másikra.
