Kedden este Dagesztánban felrobbantottak egy gázvezetéket, amely a Kaszpi-tengeri lelőhelyekről szállítja a gázt az észak-kaukázusi ország 11 településére – jelentették az orosz hírügynökségek.
Azt is közölték, hogy a Gazprom őrei a cső közelében egy „gyanús tárgyat” véltek látni. A titokzatos valami megvizsgálását későbbre tervezték. Még most sem tudni, mi volt a gyanús tárgy. Bizonyára ki sem derül... hogy semmi köze a robbanáshoz.
Igaz ugyan, hogy Dagesztán a térség egyik legnyugtalanabb területe, gyakoriak a szélsőségesek és szakadárok különféle támadásai, robbantásai, olykor a gázvezetéket is megrongálják, csak hogy Moszkva orra alá borsot törjenek, ám a csövek sokszor „segítség” nélkül is felrobbannak, mert néhol már csak a szentlélek tartja őket egyben.
A Gazprom mintegy 160 ezer kilométer hosszúságú földgáztörzsvezeték-rendszert üzemeltet, a hozzá tartozó majd félmillió kilométer hosszúságú elosztóhálózattal. Ez a gigantikus fémkígyó azonban már aggastyán és súlyos beteg. A törzshálózat negyedének életkora meghaladja a 33 évet, több mint 40 százaléka 20 és 30 év közötti, s csak 10 százaléka tíz évnél fiatalabb. Több mint 100 ezer kilométernyi csövet még a szovjet érában, annak technológiai és technikai szintjén helyezték üzembe.
Az elavult és sok helyen rozsdás fémanakonda komoly ellátási kockázatokat hordoz magában a Gazprom s vele együtt Európa számára is. A rendszer korából fakadóan évente több milliárd köbméter gáz szivárog el. Hogy mennyi? Mondjuk, egy 5000 kilométeres szakaszt érintő csőfelújítás jóvoltából évi 3,5 milliárd köbmétert lehet megtakarítani, azaz új csövekben ennyivel több marad, mert nem szivárog, mint a régiek. Ha mellékeljük, hogy Szerbia éves gázfogyasztása 2,5 milliárd köbméter, akkor nagyjából sejtelmünk lehet, hogy ez mennyi is.
A földgáz persze nemcsak szivárog, olykor robban is. Tavaly április elsején a Balkánt ellátó, több mint 30 éves vezeték moldovai szakaszán bekövetkezett robbanás napokig elvágta Romániát, Bulgáriát és részben Törökországot az orosz gáztól. A térség így 4 hónapon belül másodszor maradt orosz gáz nélkül. Kilenc nappal később a Türkmenisztánból Közép-Ázsián keresztül kígyózó, még a 60-as évek végén és a 70-es évek elején épített közép-ázsiai gázvezeték robbant, leállítva ezzel a türkmén gáz oroszországi importját. Május 10-én 300 méterre csaptak fel a lángok egy Moszkvához közeli vezetékből sistergő gáz okán, május 28-án pedig a szintén fővároshoz közeli Torzok-Ukta–2 gázvezeték robbant fel... Egyiket sem a dagesztáni szélsőségesek aknázták alá.
Az egyre szaporodó meghibásodások, incidensek érthetően a Gazpromot sem engedik ölbe tett kézzel ülni, hiszen az orosz állam gazdasági jelene (és belátható jövője) gyakorlatilag kizárólag az energiaexportra épül. A cég igazgatótanácsa egyelőre annyit tett, hogy tavaly júliusban megbízta a menedzsmentet egy hálózat-felújítási terv kidolgozásával. Ennek idén kellene elkészülnie és a 2011–15-es időszakra vonatkozó munkálatokat részleteznie.
Eközben már most valóságos enigma a „hogyan lehet ellátni a piacot” kérdése is, hiszen a babérokon való ülés egyenes következményeként a Gazprom már most sem termel elegendő gázt ahhoz, hogy ellássa az évente több mint 6 százalékkal növekvő orosz felhasználást. A kitermelés stagnál, több gazdagabb lelőhely pedig kimerülőben van.
Két évvel ezelőtt, amikor nagyokosaink elkótyavetyélték a NIS-t, amikor a szerbiai energiagazdaságot aprópénzért Gazprom-függővé tették, ezeken a hasábokon figyelmeztettem arra, hogy a kiapadhatatlan orosz gázmezők csak miniszterkéink politikai góllövésre való tündérmeséje. Frissen a Financial Times is erre a következtetésre jutott: új lelőhelyekbe nincs befektetés, a meglevők készletei végesek... eredménye nemzetközi kihatású hiány lesz.
A Gazprom három lelőhelyének hozama meredeken csökken. Bár a cég ebben a hónapban végre egy sarkvidéki, gazdagnak ígérkező mező (Shtokman) kiaknázására szánta el magát – a brit gazdasági lap szerint is – ez a döntés minimum egy évtizeddel megkésett. A tekintett mezőről – kedvező esetben – 2012-ben kerülhet gáz a piacra, addig azonban a termelés – új lehetőségek híján – stagnálni fog; a Gazprom nem lesz képes növelni európai szállításait. Egyébként az előző év végén a Gazprom vezetője is közölte, hogy 90 milliárd köbméterrel, azaz mintegy 16 százalékkal csökkentette a gáztermelést. Alekszej Miller szerint a termelés-visszaesés fő okozója Ukrajna volt, amely a korábbi évi 55 milliárd köbméter helyett jelenleg csak 27 milliárdot igényel.
Apropó Ukrajna! A január elejei menetrendszerű gázválság most csak azért maradt el, mert ott történetesen – vasárnap – elnökválasztást tartanak. Az ezekhez nagy reményeket fűző Julija Timosenko hónapok óta kizárólag azzal foglalkozik, hogy pénzt szerezzen (külföldről) a Moszkva által benyújtott gázszámlák kifizetéséhez. Nem kis sajnálatára a Nemzetközi Valutaalap (IMF) frissen állította le egy 16 milliárd dolláros hitel folyósítását, mivel a kormányfő lady kampányhúzásként – a hatalmas államháztartási hiány dacára – növelte a nyugdíjat és a minimálbért. Hamarosan kiderül (már a választások utáni héten), hogy ennek a fűt-fát ígérgetéssel zajlott játéknak ki issza meg a levét. Vajon csak az ukránok-e vagy – mint korábban – az egész gázfüggő Európa?
