Hagyományosan a középnyugati Iowa az első a sorban. Ez a másfél magyarországnyi, hárommilliós állam az Amerika szívének nevezett térségben helyezkedik el, de korántsem tükrözi az Egyesült Államok lakosságának összetételét. A 96 százalékban fehér, ultrakeresztény többség az USA egyik legkonzervatívabb környezetévé teszi Iowát, ami az idén különösen fontosnak bizonyul, hiszen a jobboldali jelöltek legesélyesebbike eddig éppen az ilyen szavazók szemében tűnt alkalmatlannak. Mitt Romney volt massachusettsi kormányzó ugyanis a mormon egyházhoz tartozik, amely sokak szemében nem minősül „igazi” keresztény felekezetnek, valamint korábbi politikai szereplése folytán inkább mérsékelt, mintsem konzervatív republikánusnak számít.
Mindez mégsem számított kedden Iowában: a százezer részvevő véleménye ugyan erősen megoszlott, de – egy mindössze 8 szavazatból álló egyszerű többség – a józan ész győzött. A republikánus mezőny minden egyes jelöltje – Jon Huntsman volt utahi kormányzó, Obama korábbi pekingi nagykövete kivételével – a párt legkonzervatívabb szárnyának a kegyeiért küzdve mázolt harci jeleket saját politikai homlokára. Noha mindig is Romney volt a főesélyes, a szélsőjobboldal nehezen tudja ezt lenyelni, innen a jelöltek az elmúlt fél év során hullámvasút módjára változó szerencséje.
Iowában furcsa technikával folytatják le az előválasztást. Csak deklarált párttagok szavazhatnak, de akár aznap este is be vagy át lehet lépni, tehát elvben nyitottak az ajtók. Mindenki a maga szomszédságában vehet részt egy gyűlésen (angolul caucus), ahol meg kell hallgatnia minden jelölt helyi képviselőjének 5-5 perces beszédét. Utána általános vita folyik, és csak a 3-4 órás folyamat végén lehet egy közönséges cetlire felírni, kire szavaz a polgár.
A keddi cédulaszámlálás Mitt Romney-t hozta ki győztesként, aki 25 százalékot, 30 015 szavazatot kapott – mindössze 8-cal többet, mint a második helyezett Rick Santorum volt pennsylvaniai szenátor. A libertariánus Ron Paul – aki szélsőségesen „független” politikájával az összes amerikai katonát hazahozná a világ minden pontjáról, sőt az egész nemzetközi bizniszt ostobaságnak tartja – 21 százalékkal a harmadik. Newt Gingrich volt képviselőházi elnök, aki pár napja még vezetett a közvélemény-kutatások szerint – 13 százalékkal csak a negyedik. Rick Perry texasi kormányzó mindössze 10 százalékot gyűjtött össze, a minnesotai Michele Bachmann képviselőnő pedig 5-öt.
Az utóbbi két jelölt ezzel be is fejezte erőfeszítéseit: Perry már az éjjel elismerte, hogy „megy haza Texasba gondolkodni”, Bachmann pedig szerda délben jelentette be, hogy feladja. A texasit a nyáron hozták be „mentőjelöltként” a Romney-ellenesek, Bachmann pedig az egyik legelső – és mindenképpen leghangosabb – önjelölt volt, a kormányellenes Teadélután mozgalom kongresszusi vezetője. Érdekes, mennyit költöttek politikai reklámra a jelöltek egyetlen iowai szavazat megszerzésére: Perry a legtöbbet, nem kevesebb, mint 480 dollárt, Bachmann pedig a legkevesebbet, csak 4 dollárt: a két szélsőség közül egyik sem üdvözített, a választók mégiscsak a realitást tartják fontosabbnak.
Noha Romney és Santorum egyaránt diadalt ülhet, valójában a józan ész győzedelmeskedett: a részvevők szerint mégiscsak a megválaszthatóság a perdöntő, vagyis az, kinek az Obama elleni esélyeiben bíznak legjobban a jobboldali választók. Romney nyertes, mert eleinte úgy tűnt, Iowában labdába sem tud majd rúgni. Santorum is vigadhat, mert fél éven és egy tucat tévévitán keresztül a legesélytelenebbnek tűnt az eredeti nyolc jelölt között.
Az egész ország – és a világ – pedig annak örülhet, hogy a pizzakirály után a másik két szélsőséges republikánus is elbúcsúzott a kampánytól.
