Munkatársunk jegyzete
Washington, január 13.
„Ki támadta meg Magyarországot?” – harsogják egy bulvárszintű bizniszújság címoldaláról a vészjósló kérdést a budapesti lapárus bódék.
A magyar jobboldal egyre inkább abba a téveszmébe ringatja magát és a hiszékenyebb polgárokat, hogy a világ összefogott az „önerőre támaszkodni akaró” nemzet ellen, és ha már a bírálatokkal nem tudta megadásra kényszeríteni Orbán Viktor „fülkeforradalomból” sarjadt, Nyugat-ellenes „szabadságharcát”, akkor most a forint kivéreztetésével próbálja „igába hajtani” Magyarországot.
Nyilván vannak – mindig is voltak – spekulánsok, akik a kapitalizmus adta lehetőségekkel élve kihasználják országok és cégek meggyengült helyzetét és más baján próbálnak meggazdagodni. Csakhogy ezt egy felelős kormánynak még akkor kell figyelembe vennie, mielőtt olyan politikai húzásokra szánja el magát, amelyek megingatják a szövetségesek és a pénzvilág bizalmát. Erre több mint egy éven át figyelmeztették a budapesti hatalmat jó- és rosszindulatú bírálói egyaránt. Nincs tehát semmiféle meglepetés: ami történik, az pontosan megjósolható volt, vagyis nem lett volna szabad a Nyugatnak szóló teljes elutasítás hangján szónokolni. Mint láthatjuk, a „jótékony” szelek mégsem Keletről fújnak: sem Peking, sem Moszkva, sem az arab mágnások nem rohantak magyar államkötvényeket vásárolni, hogy ellensúlyozzák a forint gyengülését. A baráti, szövetségesi támogatás csak Brüsszelből és Washingtonból várható. Az igazi szövetségesek bírálnak ugyan, de nem támadnak.
Hosszú hallgatás után lépett a nyilvánosság elé a hét elején Bajnai Gordon volt párton kívüli miniszterelnök, aki Gyurcsány Ferenc bizalomvesztése után szakértői kormánnyal navigálta át a magyar államot a 2010-es választásokig a világgazdasági válság hullámain. Egyszer már megmentette hazáját az államcsődtől, érdemes hát most is odafigyelni a mondanivalójára, amikor az Orbán-kormány unortodox politikája 21 hónap alatt ismét a szakadék szélére vitte az országot. Az általa létrehozott Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány elemzői csoportjával a háttérben Bajnai egy új nemzeti összefogás programvázlataként is értékelhető cikket publikált blogjában Köztársaság, kiegyezés, kilábalás címmel.
A három címszó mindegyike lényeges problémaelemeket takar. A köztársaság a politikai rendszer olyan átépítésének elfogadhatatlanságát jelképezi, amellyel egyetlen politikai erő évtizedekre bebetonozná magát a hatalomba. Ez egy demokráciában elfogadhatatlan. A kiegyezés azt jelenti, hogy olyan alapértékekre kell helyezni a haza épületét, amelyet minden nem szélsőséges társadalmi tényező elfogad. A kilábalás nyilvánvalóan a program legnehezebb eleme, hiszen a gazdaság fellendítése nemcsak politikai akarat kérdése.
Bajnai megszólalása azért is figyelemreméltó, mert kizárja az újabb politikai bosszúállás szándékát és a valós nemzeti összefogást szorgalmazza. Nem elég sem az 53 százalék, sem a kétharmad: olyan alkotmány kell, amely a közös értékeket szögezi le és semmi többet. Amely nem zárja ki a másként gondolkodókat, és amely lehetővé teszi a kormányzási hibák racionális kijavítását mindenféle fülkés vagy fegyveres forradalmak nélkül. A valódi nemzeti összefogás nem olyan, amit ki kell szögezni a falakra, hanem amely a mindennapi ügyek megoldása közepette irányítja a köztisztséget viselők elméjét és szívét. A XXI. század európai embere semmi mást nem fogadhat el.
A cikk nyomán a nemkormányzati média megkérdezte a volt kormányfőt, hogy a programvázlat vajon a politikába való visszatérésének a kinyilatkoztatása-e. A kérdés logikus, de Bajnai ugyancsak érthetően kitért a válaszadás elől: túl korainak tartja és az az álláspontja, hogy azt kell majd jelölni, aki a legsikeresebben tudja képviselni a három szóval fémjelzett programot.
A január másodikai operaház előtti tüntetés megmutatta, hogy tömegekké duzzadtak az államcsőd felé vezető kormányzat ellen méltatlankodók csoportjai. A forint bizalomvesztés miatti 30 százalékos gyengülése és az euróval szembeni történelmi mélypontja máris milliókat sújt Magyarországon. A költségvetési kényszerűségek nyomán meghozandó intézkedések újabb tömegeket fog rádöbbenteni a helyzet és a jelenlegi politika valódi lényegére. A „közérdeket mindenkor a rész- és az önérdek elé” helyező jó kormányzás kialakítása elengedhetetlen és sürgős tennivaló Magyarországon. Ehhez azonban nem elég a civil megmozdulások sorozata: olyan politikai erőt kell építeni, amely képes valóra is váltani a tiszta politizálás elveit, amelyet nem terhelnek korábbi súlyos tévedések és gyanúk. A mozgalomnak tiszta múltú pártra van szüksége, és olyan vezetőre, aki hiteles program mellé tudja állítani a választók jelentős többségét, és amelynek nem az a célja, hogy saját ideológiáját erőltesse a többi magyar polgárra.
A világ nem Magyarországgal szemben veszítette el bizalmát és rokonszenvét, hanem a jelenlegi politikai hatalom irányvétele miatt.
