Léphaft Pál
Tudósítónk jegyzete
Washington, január 30.
Egyes közgazdászok az év végére várják a gazdasági helyzet jobbra fordulását – a New York-i tőzsde a hét elején kedvezően alakult –, de továbbra is csak a rossz hírek sokasodnak, ami már csütörtökön újabb részvényzuhanáshoz vezetett. Az amerikai kormány péntek reggel bejelentette, hogy az ország gazdasági össztermelése 2008 utolsó negyedévében 3,8 százalékkal csökkent. Ilyen méretű visszaesésre Ronald Reagan második kormányzási éve óta nem volt példa. Ugyanakkor január harmadik hetében 159 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma – amire az 1967 óta létező statisztikák történetében nem volt példa.
A nagyvállalatok egymás után jelentik be továbbra is a tízezres nagyságrendű elbocsátásokat, valamint a rekord méretű veszteségeket. A Ford gépkocsigyár (amely egyelőre nem kér állami támogatást) 14,6 milliárd dolláros veszteségről számolt be a tavalyi évre, ami fennállása óta a legrosszabb eredmény. Az autóeladások majd 50 százalékkal csökkentek 2008-ban. A Kodak alkalmazottainak egyötödét, négy és félezer embert bocsát el, a Cessna repülőgépgyár négyezret, az AstraZeneca gyógyszergyár pedig hatezer embertől akar megszabadulni.
Érdekes, hogy a tavalyi első két negyedévben elért növekedés miatt a 2008-as összeredmény még mindig pozitív: az USA össztermelése 1,3 százalékkal volt nagyobb, mint 2007-ben, amikor 2%-os növekedést jegyeztek. Ám a legújabb adatok azt mutatják, hogy nem az éves növekedés a meghatározó, hanem a zsugorodás az egyértelmű tendencia. A pénzügyi rendszer ősszel kirobbant válságával beindult folyamatok a gazdaság minden területére begyűrűztek, és egyelőre nem látszik, hol áll majd meg ez a negatív örvény.
A szakértők óvatos derűlátása arra alapszik, hogy az Obama-kormányzat teljesíteni tudja az új munkahelyek nyitására tett ígéreteit. A képviselőház szerdán meg is szavazta a 819 milliárd dolláros új ösztönzőcsomagot, aminek a következő állomása a szenátus, ahol feltehetőleg 900 milliárdra emelkedik az intervenció értéke. Csakhogy éles ellentétek feszülnek a két párt ezzel kapcsolatos álláspontja között.
Obama személyes összefogási kísérletei ellenére egyetlenegy ellenzéki képviselő sem szavazott a csomagra. Pedig az elnök személyesen látogatott el a kongresszusba, hogy külön is tárgyaljon a republikánus vezetőkkel. Az ősszel, amikor a Bush-kormányzat kért hasonló méretű mentőövet a bankok és biztosítótársaságok védelmére, akkor azt a demokraták szavazatai nélkül el sem lehetett volna fogadtatni. Most viszont a jobboldal teljes ellenállására talált az ezúttal demokraták által beterjesztett javaslat.
Obama mintegy 300 milliárdos adóvisszajuttatással és nagyméretű állami beruházásokkal tervezi serkenteni a fogyasztást, illetve a termelést. A konzervatív gondolkodók azonban óriási kampányt indítottak az állami kiadások növelése ellen, és kizárólag a még nagyobb adócsökkentésben látják a megoldást, ami természetesen a lakosság leggazdagabb néhány százalékának felel meg elsősorban.
A serkentő beruházások teljes elítélésével a jobboldal szinte kizárta magát a most folyó vitából. Ezt a luxust egyelőre mindkét fél megengedheti magának, mert a kongresszus demokrata többsége elég ahhoz, hogy az ellenzék nélkül is elfogadják a mentőcsomagot. Az államfő mondta is republikánus beszélgetőtársainak, hogy akár fejbe is verhetik, akkor is végrehajtja a gazdaságserkentő terveit.
Csakhogy a demokraták között is nagy vita folyik arról, mire és hogyan kellene költeni a roppant összeget. Kétségtelen, hogy a jelenlegi tervezet nem a legjobb megoldás, de közgazdászok szerint nincs idő túl sok vitára: legfontosabb az azonnali cselekvés, mert véget kell vetni a tömeges elbocsátások okozta negatív spirálisnak, mielőtt a helyzet kezelhetetlenné válik. Egyesek szerint az sem baj, ha az emberek egy részét azért fizetik, hogy gödröt ássanak majd betemessék – csak legyen munkájuk.
Előre világos volt, hogy Obama előtt roppant kihívások állnak. Azt is el kell döntenie, hogy enged-e az elszigetelődési törekvéseknek, a Vásárolj amerikai árut! jellegű felhívásnak – amit éppen saját bázisa akar törvénybe iktatni a szakszervezetek nyomására –, vagy kitart a szabadkereskedelem elvei mellett, amelyektől az Egyesült Államok tekintélye és államadóssága is függ.
Az elnök csütörtökön learatott egy nagy politikai poént azzal, hogy nyilvánosan megrótta a Wall Street-i bankok és pénzintézetek vezetőit, amiért 2008 folyamán összesen 18,4 milliárd dollár értékű bónuszt osztottak ki önmaguknak, a hatodik legnagyobb összeget az amerikai bankrendszer fennállásának történetében: „Ez a felelőtlenség netovábbja – mondta Obama. – Szégyenteljes viselkedés, miközben arra szólítjuk fel az embereket, hogy áldozatokat hozzanak. Eljön még az ideje a profitoknak és a jutalomosztásnak is. De nem most.”
