Tudósítónk jegyzete
Washington, február 6.
A hivatalos Washington dermedten hallgatja az új elnököt: „tévedtem”, „az én hibám”, sőt: „elcsesztem.” Ilyen még nem volt. Mármint hogy az államfő nemcsak őszintén, hanem nyíltan is beszéljen...
Márpedig Obama beszél: a Fehér Házban, a Kapitóliumon és vidéken is; beszél az ellenzéknek, saját pártja törvényhozóinak, a sajtónak, kisdiákoknak, a nemzetnek. Mindezt két hét alatt. Mindezt aközben, hogy egyszerre két kiválasztottja is kénytelen volt visszavonulni a miniszteri (vagy hasonló szintű) jelöltetéstől adóhátralékok miatt. Ráadásul az egyik közülük a legfontosabb, legkorábbi szövetségese volt, akinek az egészségbiztosítási reform mint legnehezebb feladat jutott volna osztályrészéül.
Az elnök fáradhatatlan, stílusa erőteljes, és kétpárti, össznemzeti összefogásra való buzdító szava megkérdőjelezhetetlen. De egyelőre nem látni, hogy meggyőzési kampányának mekkora hatása van. A képviselőházban az ellenzék kivétel nélkül az ösztönzőcsomag ellen szavazott. A szenátusban sárbirkózás folyik az egyszerű halandó számára legrokonszenvesebb programok (oktatás, energia, űrkutatás) kitörléséért.
A jobboldali sajtó koronázatlan királya, Rush Limbaugh rádiós műsorvezető, de a konzervatív tekintélyek is hatalmas kampányba fogtak ellene. A demokrata törvényhozók pedig kötik az ebet a karóhoz, még a saját vezetőségük által megfogalmazott tervezettel kapcsolatban is.
A jobboldal szinte kizárólag az adócsökkentésekben látja a megváltást. A szakemberek tudják, hogy az nem elég. Obama szerint: „Azt vetik a szememre, hogy ez nem ösztönzőcsomag, hanem költekezési csomag. Hát igen: mégis mit gondoltatok, mi más lenne?!”
Anélkül ugyanis nincsenek új munkahelyek. Márpedig amikor hetente több mint százezer ember veszíti el a munkáját, akkor az az elsődleges tennivaló: munkát adni az embereknek, hogy költhessék a megkeresett pénzt, hogy vásárolhassanak, és újra legyen értelme termelni. Ördögi körforgás.
Ma reggel jelentették be a januári adatokat: a múlt hónapban hatszázezer munkahely szűnt meg, a munkanélküliség 7,6%-ra szökött: legutóbb a Bill Clinton megválasztása előtti hónapban volt ilyen magas szinten. Ifj. George Bush elnökségének utolsó évében 3,6 millió ember maradt munka nélkül. „Miről beszélnek a konzervatívok?! – teszi fel a kérdést egy demokrata törvényhozó. Amit 8 évig erőltettek, ide vezetett. Most cselekedni kell.
Obama is ezt mondja: „A csomag nem tökéletes, soha nem is lesz az, de most nincs idő vitatkozni. Most tenni kell. Ellenkező esetben a krízisből katasztrófa válik.” És azt is megígérte, hogy ha a kongresszus képtelen megszavazni a gazdaságösztönző kiadásokat, akkor a nemzet elé viszi az ügyet.
Egyes jobboldali kommentátorok már az „Obama-csoda” végéről kárálnak. Két héttel a megörökölt káosz átvétele után...
Persze semmire nem lehet előre fogadni. Ez elnök valóban tapasztalatlan olyan szempontból, hogy még mindig hiszi: egyenes beszéddel előbbre lehet jutni. Nagy kérdés, hogy lehet-e. Ugyanaz a John McCain, aki november 4-éig ellenfele volt, és egy hétre felfüggesztette kampányát, hogy Bush mentőcsomagja mellett lobbizzon, most mereven elutasítja az egészet. Olyannyira, hogy még a szenátusi kétpárti egyeztetőbizottságban sem volt hajlandó részt venni. Az a McCain, aki a kétpártiság példaképe volt a republikánus sorokban. Miben lehet akkor még hinni?
Talán abban, hogy nincs más kiút, a válságot kezelni kell, és az pénzbe kerül.
