Munkatársunk jegyzete
Washington, február 2.
Miközben Európa egyes részeit csikorgó hideg kerítette hatalmába, Amerika keleti partján újra langyos a tél, Florida déli csücskén pedig a +20 fokot is eléri a higanyszál. A napsütéses állam republikánus berkeiben pedig egyenesen forrongott a levegő az elmúlt napokban: az elnökjelöltek megszállták Floridát a keddi előválasztásra kampányolva: nagygyűlések, tévéviták, politikai reklámok özönét zúdították a választókra – meg egymásra.
A több mint fél éve folyó harc során az eredeti nyolc jelölt majd mindegyike állt már az élen, és az egyetlen tartós jellemzőnek a jobboldali párttagok hullámzó hangulata bizonyult. A Florida előtt megtartott három szavazás mindegyikén más-más jelölt győzött: Iowában (az első téves számlálás után) Rick Santorum volt pennsylvaniai szenátor, New Hampshire-ben, a papírforma szerint, Mitt Romney, a szomszédos Massachusetts volt kormányzója, Dél-Karolinában pedig a későn élre törő Newt Gingrich egykori képviselőházi elnök.
Florida azonban népesebb állam és bonyolultabb közösség, még egy-egy párt szimpatizánsai körében is. Iowában és Dél-Karolinában azok a rétegek dominálnak, amelyek Romney-t nem tartják „elég konzervatívnak” – vagy elég őszintének –, és ezért hoztak ki győztesként ultrakonzervatív jelölteket. A floridai lakosságról nem egy téves mítosz él: hogy ott a nyugdíjasok vannak többségben, hogy túltengnek a katonacsaládok, az állam nyugati részében pedig az ultrakeresztények, vagy hogy a kubai menekültek uralják a bázist.
Mindez csak részben igaz, a valóság sokkal tarkább, ezért a floridai társadalom az államok többségénél jobban hasonlít az egész országéra. Ráadásul jóval magasabb a munkanélküliség az átlagnál, és az ingatlanválság is ott okozott legnagyobb kárt: az árzuhanás előtt drága házakat vásárlók közül ott sokkal többen veszítették el otthonukat, mint az ország más részein.
Ezért volt fontos a floridai megmérettetés, és ezért tudott győzni a legmérsékeltebbnek tartott Mitt Romney a szavazatok 46 százalékával, míg Gingrich 32-t, Santorum 13-at, a Floridában nem is kampányoló Ron Paul pedig 7 százalékot szerzett. Romney-nak ezzel, négy előválasztás után, háromszor annyi pártkonvenciós szavazata van, mint a második helyezett Gingrichnek, de a jobboldali jelöltek harca továbbra is bonyolult maradt.
Gingrich ugyanis a kemény tévéviták hőseként jutott el Floridáig és – néhány napra – a mezőny csúcsáig. Az utolsó vitában viszont nagyon alulmaradt Romney-val szemben, aki váratlanul kemény ellentámadásra szánta el magát: közel 1200 tévéreklámot vett, míg legnagyobb vetélytársa ennek csupán egynegyedét. Gingrich költekezésben is ugyanilyen arányban maradt alul Romney 16 millió dolláros számlájához képest. A legérdekesebb mégis az, hogy az összes tévéreklám 92 százaléka negatív, egymást kíméletlenül támadó hangvételű volt – és ilyenkor az győz, aki „hangosabban” mocskolja a másikat.
Gingrich mégis úgy búcsúzott Floridától a vereséget elkönyvelő kedd éjjeli beszédében, hogy „46 állam még hátravan” – és hogy nem adja fel az utolsó közelharcig. A Teadélután mozgalom jelenlegi üdvöskéje abban reménykedhet ugyanis, hogy a következő néhány előválasztás újra olyan államokba viszi a mezőnyt, ahol az ultrakonzervatívok szava a döntő, és esetleg újra fordulhat a szerencse.
Romney ugyan elégedett lehet a napfényes győzelemmel, de azért árnyék is vetődik a floridai diadalra. Szakértők hangsúlyozzák, hogy a többi jelölt együttvéve még mindig több szavazatot szerzett, mint ő – márpedig azok mind jobbra állnak tőle. Ami azt jelentheti, hogy ha a két sereghajtó (Santorum és Paul) kiszállna a versenyből, az ő szimpatizánsaik többsége Gingrich táborához verődne.
Ettől fél a Republikánus Párt vezetősége is. Mivel Gingrichet kiszámíthatatlannak tartják, igyekeznek bedobni a nem versengő jobboldali nagyágyúkat, hogy Romney megtámogatásával lassítsák Gingrich lendületét. Az utóbbit egyelőre csak Sarah Palin volt alelnökjelölt látszik támogatni – na meg az ultrakonzervatív politikára vágyó tömegek, akiknek nem az számít elsősorban, melyik jelöltnek van egyáltalán esélye Obamával szemben.
Az elnök ugyanakkor múlt heti kiváló Unió-beszédének szárnyain az országot járja, és arról próbálja meggyőzni nemcsak saját támogatóit, hanem a határozatlan választókat is, hogy ne a válság leküzdésében eddig elért részeredmények alapján szavazzanak majd, hanem a két párt által felkínált utak és módok között válasszanak. Ő és pártja ugyanis a leggazdagabb egy százalék nagyobb áldozatvállalását követeli, míg szerinte a jobboldali megoldás következtében a kisember hátán csattanna az ostor.
