Tudósítónk jegyzete
Washington, február 18.
Láttuk, hogy a forradalom ragályos – de hogy ennyire!? Hogy még a modern politikai demokrácia őshazájára is átterjedjen!?
Ifj. George Bush volt elnök most már végképp büszke lehet, hogy Irak megszállása nemcsak az ottani rezsim megdöntéséhez vezetett, hanem – a Közel-Keletről visszafordulva – az Egyesült Államokba érkezett vissza.
Az ultrakonzervatív Teadélután mozgalom ugyan már tavaly kimutatta a foga fehérjét és mindent megtett (a képviselőház esetében választási sikerrel) Barack Obama legitimitásának kétségbevonásáért – de most nem a fehér populista kétségbeesésről van szó amiatt, hogy fekete bőrű ember került az ország élére. Most a politikai jogok megnyirbálása ellen folyik a harc.
A szelídnek ismert Wisconsin állam fővárosában, a festői szépségű Madisonban, harmadik napja – és éjszakája – utcán, sőt a szenátusban vannak a pedagógusok, mert az ősszel megválasztott republikánus kormányzó az anyagi megszorítások mellé súlyos jogsértő törvényjavaslatot terjesztett a helyi szenátus elé. Jelentősen megemelné egyéni hozzájárulásukat nyugdíjalapjukhoz, megemelné egészségbiztosítási prémiumukat – és megvonná tőlük a kollektív tárgyalás jogát az állammal mint munkáltatóval szemben. Mindezt a „költségvetési hiány” orvoslása és az „igazságosság” nevében.
Mivel a wisconsini szenátus többsége republikánusokból áll, az ellenzéki demokraták ezt nem lettek volna képesek megakadályozni – ezért meg sem jelentek az ülésteremben. Helyettük a pedagógus-szakszervezet képviselőinek százai lepték el az üléstermet, míg az utcákon tízezrek tüntetnek a kormányzó képmutatónak nevezett húzása ellen.
Az így határozatképtelenné vált törvényhozást azonban elméletileg fel lehet tölteni! A (furcsa) wisconsini alkotmány értelmében ugyanis a kormányzó elrendelheti a meg nem jelenő képviselők rendőrségi összefogdosását, hogy bekényszerítsék őket a – város nagyságához képest monumentális – kapitóliumba, a munkahelyükre. Persze ezzel is számoltak a szervezők, és a szomszédos államokba menekítették az összes demokrata szenátort. Amire viszont a jobboldali média bélyegezte meg őket megfutamodás és munkakerülés vádjával.
Szóval Amerikában is forrósodik a levegő. De miről is van igazán szó?
Scott Walker, az említett kormányzó egy mesterséges költségvetési hiányra hivatkozik – amit a felületes, felelőtlen vagy éppenséggel szigorúan (tőkés) kézben tartott média legnagyobb része már nem okvetlenül tár fel. Wisconsin ugyanis több mint százmilliós többlettel rendelkezne, ha ugyanez a kormányzó két héttel ezelőtt be nem vezetett volna egy pont ugyanakkora adócsökkentést – a cégtulajdonosok kedvezményezésére. Természetesen az egy olyan célcsoport, amelynek óriási többsége jobboldali szavazó, míg a tanítók többsége viszont demokrata.
Hozzátartozik a képhez az a tavalyi legfelsőbb bírósági döntés, hogy az addigi szigorú kampányfinanszírozási korlátokhoz képest a cégek és a szakszervezetek ezentúl korlátlanul pénzelhetik kedvenc politikusaik választási hadjáratát. Na már most: a cégtulajdonosoknak a teljes profit a kezükben van, a szakszervezeteknek pedig csak a tagsági díj. Ergo, elég lehetetlenné tenni a szakszervezetet, és máris egyoldalúvá válik a politikai játszma. Pontosabban: esélytelenné válik a szociálisan érzékeny kisember.
Ez történik Wisconsinban és még egy tucat államban – amelyek közül mindegyikben republikánus kormányzó uralkodik. Ronald Reagan példáját követve – aki 30 évvel ezelőtt a legnagyobb szakszervezet-ellenes hajszát sikeresen lefolytatta, most a maradék munkahelyi szervezkedést próbálják politikai utódai végképp kiirtani.
A wisconisni kormányzó húzása nemcsak antidemokratikus, hanem demagóg is. Miközben ugyanis arra hivatkozik a nagy nyilvánosság előtt, hogy az állami alkalmazottak nem „élvezhetnek előjogokat” a magánszférákban dolgozókkal szemben, a rendőrök szakszervezetének jogait ő sem akarja megszüntetni. Az állami fegyveresek ugyanis... őt támogatták a választási kampányban.
És hogy hogyan jut ez vissza Washingtonba!? Amikor Obama elnök egy tévéinterjúban azt találta mondani, hogy a wisconsini pedagógussztrájk hátterében a szakszervezetek jogcsorbulását látja, a szövetségi képviselőház új jobboldali elnöke azonnal durván az elnökre támadt és megmagyarázta neki, hogy „az ilyen beszéd nem felnőtt viselkedésre utal”. A wisconsini kormányzó pedig a nemzeti gárdával fenyegette meg a tanárokat – pont azzal a fegyveres testülettel, amelyet a XIX. század folyamán számtalanszor bevetettek az amerikai kormányzók a szakszervezetek ellen. Éles töltényekkel.
Talán mégis jó, hogy egész napos közvetítés folyik az arab forradalmakról – esetleg még Amerika is tanulhat tőlük, hogy a kisemberek jogait mégsem lehet csak úgy „felnőttesen”, fegyverrel elfojtani...
