Aligha akad ember, akit hidegen hagy az Indiai-óceán azúrjában fehér és smaragd nyakékként pompázó Maldív-szigetek látványa.
Ez a 26 korallzátonyból és 1192 szigetből álló szigetlánc már fényképen is lélegzetelállító, teljességében kimeríti a földi paradicsom álomképét. Akinek pedig megadatott a szerencse, hogy testközelből is megtapasztalhassa, sóvárogva gondol vissza minden ott töltött percre. Erőszak, tüntetés, molotov-koktélok, könnygáz – összeegyeztethetetlen ezzel a turistamekkával. A közelmúlt mégis rácáfolt a látszatra, hogy a nyugalom oázisában nincs is politika.
„Tizennyolc katona jött fegyverrel, és közölték velem: vagy lemondok, vagy kénytelenek lesznek használni a fegyvereiket. Adtak egy darab papírt, és én aláírtam a lemondásomat” – összegezte az eseményeket Mohamed Nasíd. Nem sokkal az elnök lemondása előtt rendőrök foglalták el a közszolgálati televízió székházát, és nyilatkozatban szólították fel az államfőt a távozásra. A válság előzményeként a főváros, Malé három héten át ellenzéki tüntetéstől volt hangos. Ennek előzménye meg az, hogy január derekán korrupciós vádakra hivatkozva letartóztatták a bíróság elnökét. Ezt követően vádolta meg az elnököt az ellenzék vezére azzal, hogy autokrata.
Enyhén zavaró körülmény, hogy ez az ellenzéki vezető, aki a megbuktatott elnököt önkényuralkodónak minősítette, nem más, mint az a Maumun Abdul Gajum (Mohamed Nasíd előde), aki harminc éven keresztül diktátorként kormányozta hazáját. Ez a bizonyos Maumun Abdul Gajum 2008 októberében a Maldív-szigetek történetében először szabad választásokat írt ki. Vesztére, mert a második fordulóban (54,2:45,7 százalékos aránnyal) alulmaradt Nasíddal szemben.
A jelek szerint Gajum elérkezettnek látta az időt, hogy visszaszerezze a hatalmat. Eszközként a jól bevált receptet használta: lovat adott a vallási szélsőségesek alá, Nasíd ellen hangolta a „publikumot”, azok meg – ahogy lenni szokott – gyorsan megfelelő támadási felületet is találtak, állítván, hogy Nasíd megsértette az iszlám erkölcs elveit. Lejáratása során szeszesital-fogyasztással is megvádolták, bizonyítékképpen különféle palackokat mutattak fel, mondván, hogy ezeket Nasíd lakásán találták. A vallási radikálisok már korábban is próbálkoztak „rendet tenni”, akkor a szállodákban működő – az iszlámmal összeegyeztethetetlennek vélt – masszázsszalonok kerültek ideiglenesen tiltólistára.
Az is jellemző, hogy az újonnan beiktatott elnök (a korábbi alelnök), Mohamed Vahíd Haszan Manik egyik első dolga volt, hogy a bírót – aki Gajum embere – szabadon engedje. Vahíd Haszanról sokan állítják, a legreakciósabb körökkel tart kapcsolatot. Röviden, tőle is Gajum felé vezetnek a szálak.
Nem mellékesen, Gajum regnálásának idején Nasídot 27-szer tartóztatták le, és összesen hat évet töltött a rácsok mögött. Ettől eltekintve korántsem börtöntöltelék-fajta. Politikai pályafutását emberi jogi aktivistaként kezdte (csoda-e hát, hogy tömlöcbe vetették?!), hivatalba iktatása után pedig azt ígérte, hogy kormánya félre fogja tenni a turizmusból befolyó, évi egymilliárd dollárra rúgó bevételeinek egy részét (a GDP 60 százaléka az idegenforgalomból származik), amelyet szükség esetén arra fordít majd, hogy új földeket vásároljon a szigetország majdan víz alá kerülő területeinek pótlására.
Felvilágosultabb körökben azzal is tiszteletet vívott ki magának, hogy látványos akciókkal és csendes diplomáciával dolgozott azon, hogy felhívja a figyelmet a globális felmelegedés veszélyeire, amely érzékenyen érinti hazáját, hiszen egy kisebb szökőárhullám is könnyedén átcsaphat az 1192 sziget bármelyikén. A Guinness-könyv a világ azon országaként jegyzi a Maldív-szigeteket, amelynek a legmagasabb pontja mindössze 2,4 méterrel emelkedik a tengerszint fölé... így az éghajlatváltozásra visszavezethető vízszintemelkedés érthetően égető (lét)kérdés. Az ország 298 négyzetkilométernyi összterületének 80 százaléka még 1 méterrel sem magasodik a tenger szintje fölé (egyik sziget sem nagyobb 13 négyzetkilométernél), így ha az ENSZ klímaszakértői testületének mérsékelt prognózisát vesszük alapul – mely szerint a tengerek vízszintje ebben az évszázadban 18–59 centiméterrel emelkedik –, úgy a Maldív-szigetek nagy része gyakorlatilag lakhatatlanná válik. Ezt a veszélyt tudatosítva Nasíd 2009 októberének derekán víz alatti kormányülést is szervezett. A helyi tévék által élőben közvetített tengerfenéki – kézjelekkel és írással lebonyolított – kormányülésen egy dokumentumot írtak alá, amelyben felszólították a világ országait, hogy még az az évi koppenhágai klímakonferencia előtt határozzák el: csökkentik a felmelegedést gyorsító szén-dioxid-kibocsátást. Sajnos köztudott, hogy a koppenhágai, majd az azt követő cancúni és durbani klímacsúcs is lényegi megállapodás nélkül zárult.
