Az emberek egyre türelmetlenebbek, belefáradtak az ígéretekbe, gyors reformokat szeretnének – ezek azonban mind gazdasági, mind politikai síkon hosszú időt fognak igénybe venni.
A válságot tovább mélyíti, hogy az elmúlt egy évben jelentősen megnövekedett a szegénység, a munkanélküliség, amely sokakat sodort az éhínség küszöbére. Bár ez a „kórkép” Szerbiára is úgy passzol, mint egy testre szabott zakó, most Jemenről lesz szó... ahol kedden elnökválasztást tartottak, amelyen – a hagyományos arab demokrácia szellemében – egyetlen jelöltre lehetett voksolni.
Az előrehozott jemeni elnökválasztáson a déli szeparatista és északi ellenzéki erők bojkottfelhívásainak dacára 60 százaléknál nagyobb arányú volt a részvétel (hurrá, hurrá!), így az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán üdvözölte is a választások békés lebonyolítását (mindössze féltucatnyi áldozatot követeltek az ehhez köthető erőszakos cselekmények), és arra bátorított valamennyi felet, hogy „folytassák az országban a demokratikus átmenetet, egyebek mellett a nemzeti párbeszéd megszervezésével, az alkotmány felülvizsgálatával és reformokkal”.
Mondjuk, kezdhetnék az alkotmány „felülvizsgálatával”, történetesen 107. cikkelyének retroaktív törlésével, az ugyanis világosan leszögezi; az államfőválasztást kompetitív választási folyamatnak kell megelőznie, tehát az, hogy egyetlen jelöltre lehetett voksolni, eleve törvényellenes.
Az előzmények fényében persze ez csak aprócska szépséghiba, hiszen tavaly márciustól – amikor az „arab tavasz” szele Jemenben is viharossá fokozódott – az 1978 óta regnáló Ali Abdalláh Száleh napi rendszerességgel járatta bolondját a rezsimje ellen tüntetőkkel és (közvetve) az egész világgal. A hírügynökségek jóformán még nem is továbbították annak hírét, hogy Szálehet valamely közvetítő végre jobb belátásra bírta, így lemond hatalmáról, máris jött a cáfolat; áh, dehogy, esze ágában sincs. Így ment ez hónapokig (az áldozatok meg csak szaporodtak), még azt követően is, hogy június 3-án az elnöki palota elleni támadásban Száleh is megsebesült... majd Szaúd-Arábiába ment ápoltatni magát.
A „csoda” csak novemberben köszöntött be, amikor is a Perzsa-öböl menti monarchiákat (Szaúd-Arábiát, Bahreint, Ománt, Kuvaitot, Katart és az Egyesült Arab Emírségeket) tömörítő Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) javaslatára Száleh végre valóban aláírt egy megállapodást (előtte biztos fél órát ült a kezén, hogy kellően elzsibbadjon), miszerint belemegy a hatalom szabályozott keretek között történő átadásába. A nagy kínkeservesen kicsikart alku értelmében decemberben nemzeti egységkormány alakult, amelyben a Száleh vezette Általános Népi Kongresszus és az ellenzéket képviselő Közös Fórum azonos arányban juthatott mandátumhoz. Az egyezség előirányozta e mostani elnökválasztási bohózat lebonyolítását is, amelyen – mint mondottuk – egyetlen jelöltre, a jelenlegi alelnökre (és egyben ügyvezető elnökre), Abed Rabbo Manszúr Hádira lehetett voksolni. Bár támogatottságának fokát még nem tudni (a szavazatokat kézzel számlálják – hja, 49,8 százalékos írástudatlanság mellett ez is valami), Hádi kétéves átmeneti időszakra veszi át az ország irányítását. A hatalomátadási alkuért Szálehet nem kevesebbel jutalmazták, mint teljes immunitással (soha semmi szín alatt sem vonható felelősségre), hovatovább amerikai vízummal, minek folytán jelenleg ott kezelik. Az sem mellékes, hogy a Száleh-família továbbra is képviseltetni fogja magát a vezetésben, hiszen több fia és unokaöccse is fontos pozíciót tölt be a katonai- és biztonsági szerveknél. Vagyis Jemen formailag Száleh nélkül halad tovább, de lényegében semmi sem változik.
A csöbörből vödörbe benyomáson Hádi ígéretei sem változtatnak. Az új elnök állítólag készségét fejezte ki, hogy tárgyal az 1990 előtt önálló államként működő déli országrész elszakadásáért küzdő szeparatistákkal, csakúgy a síita lázadókkal (a kormányerők az északi tartományokban 2007 januárja óta folytatnak háborút a síita lázadók ellen – a lakosság 18-20 százaléka síita). Emellett újraegyesítené a – lázadások során „szétszóródott” – hadsereget, továbbá véget vetne az al-Kaida befolyásának (a terrorszervezet jemeni ága januárban átmenetileg átvette az irányítást Radda városa felett), és gyökeres reformokba kezdene.
Persze ott is kamatmentesen lehet fűt-fát ígérni, csakhogy az egykori sábai királyságnak híre-hamva sem; a legszegényebb arab országként számon tartott Jemenben a munkanélküliség a 2010-es 35 százalékról több mint 50 százalékra ugrott, az elmúlt hónapokban az élelmiszerárak jelentősen emelkedtek, így az egy éve tartó politikai zűrzavar egyik járulékos káraként az ország 28 milliós népességének csaknem negyede élelmiszerhiányban szenved. Az UNICEF szerint a 12 millió jemeni gyermek több mint fele krónikusan alultáplált. Afganisztán után az alultápláltak száma itt a legmagasabb. A problémát tovább mélyítette, hogy a kaotikus állapotok miatt a segélyszervezetek elhagyták Jement. A helyiek most visszatérésükben bíznak, meg abban, hogy a szomszédos (olaj)államok is megsegítik őket... és változatlanul a magasságos Allahtól várnak valami tüneményes csodát. Ő legalább nem ígérget üresbe.
