Barack Obama (Beta/AP)
Tudósítónktól
Washington, február 27.
Az Obama-kormányzat a héten több fronton is szembenézett a vészjósló gazdasági és pénzügyi mutatókkal. Az elnök sikeres kongresszusi beszéde után költségvetési tervet nyújtott be, megkezdte a húsz legnagyobb bank válsághelyzet-készültségének ellenőrzését, tárgyalt az autóiparral, valamint hozzáfogott a hosszú távú ígéretek teljesítésének megalapozásához.
Pedig az elmúlt hét a gazdasági mutatók további romlását hozta Washingtonban. Február immár az egymás utáni negyedik hónap, amely alatt több mint félmillió ember veszíti el munkahelyét, s ezzel az amerikai munkanélküliek aránya megközelítette a 8 százalékot. A General Motors százéves történetének második legrosszabb eredményéről számolt be: a legnagyobb gépkocsigyár 31 milliárdos veszteséggel zárta az évet, és vezetői újabb állami támogatásért kilincselnek. Ugyanerre kényszerült a hét elején Ford és a Chrysler is.
Az Obama-kormányzat szerdán átadta a kongresszusnak az utolsó Bush-költségvetés revízióját és az október elsején kezdődő új pénzügyi év prognózisát. Az előző kormányzat által egybilliós nagyságrendűnek remélt deficit helyett az idén 1,75 billiós hiánnyal kell számolni. Az október elsején kezdődő jövő évi költségvetés pedig meghaladja a 3,6 billió dollárt, 1,2 billiós tervezett hiány mellett.
A magyar származású Peter Orszag költségvetési igazgató minden eddiginél őszintébb, átláthatóbb költségvetést ígér, amelybe most először beleszámítják az iraki háború kiadásait is. Mint ismeretes, a Bush-kormányzat az elmúlt öt évben mintegy 4 billió dollárt költött a közel-keleti beavatkozásra úgy, hogy egy centet sem írt bele a költségvetésbe, hanem mindig különpénzekből finanszírozta azt, természetesen tovább terhelve az államadósságot. Obamáék azt is megígérték, hogy leállítják a Cheney–Rumsfeld-féle, versenytárgyalás nélküli, sokmilliárdos védelmi szerződéseket.
A kampányígéretek teljesítése érdekében – és az elnök szerint halaszthatatlan gazdasági fontosságú területen – a Fehér Ház létrehoz egy 634 milliárd dolláros egészségbiztosítási tartalékot, amellyel megteremti az általános egészségbiztosítás lehetőségének alapjait. Ezenkívül a bankrendszer megerősítéséhez szükséges újabb 750 milliárdos állami beavatkozáshoz tesznek félre pénzt.
Obama biztosította a nemzetet, hogy személyesen érti, mennyire népszerűtlen akció a nagy bankok megmentése. Csakhogy, magyarázta, nem a felelőtlen bankárok megsegítéséről van szó, hanem arról, hogy az egyszerű emberek újra jelzáloghitelhez juthassanak házvásárlás végett, mindez munkalehetőségeket teremt az építőiparban, így az újra munkába állók gépkocsikölcsönöket vehetnek fel, és új lendületbe hozhatják az autógyárakat, munkalehetőséghez juttatva az onnan elbocsátottakat. Egyszóval: mindez beletartozik a romba dőlt gazdasági dominók újraállításába.
Költségvetésről lévén szó, felmerül a kérdés: miből tervezi mindezt fedezni az új kormányzat, amikor a sorvadó gazdasági tevékenység gyorsan csökkenő adóalaphoz is vezet? Obama megígérte, hogy a negyedmillió dollár alatt kereső házaspárok (az amerikaiak többsége házaspáronként fizet jövedelmi adót, nem egyénileg) adókulcsát nem emelik. Ennek alapján csak a lakosság leggazdagabb 5 százalékának növekednének az adói: az évi 250 ezer és 370 ezer dollár között keresők a jelenlegi 33% helyett 36%-os kulccsal adóznának, a 370 ezernél is többet keresők pedig 35% helyett 39,6%-ossal.
A kulcsokon túl az új adóelvek még egy egész sor más kérdésben is egyértelműen a kiskeresetűek javára módosítanák a rendszert. A tavalyig népszerű és hihetetlen összegeket bezsebelő beruházási alapok menedzserei például – akik Bush alatt kivételesen alacsony adókötelezettség mellett végtelenül gazdagodhattak – kénytelenek lennének az autógyári munkással azonos elbírálásban részesülni.
A jobboldal egyetlen percet sem vesztegetve támadásba lendült és hatalmas felhördülésének adott hangot. A tényeket ügyesen elferdítve azzal ijesztgeti a kis üzletembereket, hogy Obama „az ő zsírjukon” osztana pénzt a szegényeknek és engedné meg „a szövetségi kormányapparátus növekedését és korlátlan költekezését”. Ez már csak azért sem felel meg a valóságnak, mert a kisvállalkozások óriási többségének tulajdonosai meg sem közelítik a negyedmillió dolláros évi bevételi határt, amin felül valóban nagyobb terheket kell majd viselniük a legszerencsésebbeknek.
Arról nem is beszélve, hogy az amerikai központi bürokrácia a második világháború óta éppen a konzervativizmus két nagy szószólójának, Ronald Reagannak és George W. Bushnak a Fehér Házban töltött 16 éve alatt nőtt leggyorsabban és legnagyobbra, akárcsak az államadósság és az évi költségvetési hiány.
Ennek ellenére óriási harc várható a kongresszusban és szélesebb körökben is, mire ebből az elvi javaslatból megszületik a jövő évi költségvetés. Ezzel nyilván a Fehér Ház is tisztában van, de nem világos, mekkora kompromisszumokra lesz majd hajlandó.
Obamának mindeközben arra is volt ideje a héten, hogy zenét hallgasson. Szerda este személyesen adta át Stevie Wondernek az életműért járó Gershwin-díjat, a legmagasabb zenei kitüntetést. „Stevie zenéje fiatalságom hangkulisszáját képezte, és Michelle meg én nem is találkoztunk volna nélküle” – mondta az elnök. A 22-szeres Grammy-díjas, vak szerző a művészvilágban elsőként támogatta Obamát a választási hadjárat elején.
