Tudósítónk jegyzete
Washington, március 4.
Amerikában a választási év előtti február–március az az időszak, amikor felsorakoznak a pártjuk elnökjelöltsége iránt reményteljesen érdeklődő önjelöltek.
Csúsztat és valótlanságokat állít: Mike Huckabee
Az újraválasztható, hivatalban lévő elnök pártjánál természetesen egyszerűbb a helyzet: az ellenzéknek van nehezebb dolga megfelelő kihívót találni. Annak ellenére, hogy az őszi kongresszusi választásokon Barack Obama demokratái gyengén szerepeltek (elveszítették a képviselőház vezetését és csökkent a szenátusbeli többségük is), biztosra vehető, hogy az elnöknek nem lesz párton belüli kihívója.
Annál képlékenyebb a helyzet az ellentáborban. A Republikánus Párt törvényhozói és kormányzói – közöttük is különösen a Teadélután mozgalom kedvencei – egyelőre ugyan nyeregben érzik magukat és hatalmas buzgalommal építik le országszerte a kormánykiadásokat, a szociális ellátási rendszert, sőt a szakszervezeti jogokat, de ami Obama majdani kihívóját illeti, nincs nagy tolakodás az élen.
Nem arról van szó, hogy senki nem akar elnök lenni. Sokkal inkább arról, hogy szinte mindenki érzi a jobboldalon: nehéz lesz megbirkózni Obamával. Úgy tűnik, Sarah Palin meg sem próbálja. A független szavazók körében „legszalonképesebb” Mitt Romney pedig nehezen harcolhatna az egészségbiztosítási reformtörvény – Obama legfontosabb teljesítménye – ellen, hiszen annak egy korai változatát ő maga vezette be kormányzóként Massachusetts államban.
A jobboldali szavazók körében a külföldön kevésbé ismert Mike Huckabee volt arkansasi kormányzót tartják pillanatnyilag a legesélyesebbnek. Ő az, aki amolyan „népies” kampányt folytatott 2008-ban, de John McCain gyorsan és könnyedén kigolyózta az előválasztások során. Huckabee ezekben a hetekben sorra látogatja a konzervatív rendezvényeket és az első előválasztási kör államait, amiből egyértelműen kitűnik indulási szándéka. De még ő sem szánta el magát az egyértelmű színvallásra.
A jövő évi kampányról eleve tudni lehet, hogy legalábbis nyelvezetében sokkal mérgezettebb lesz, mint a 2008-as volt. Obama „másságának” ellenségei nemhogy nem csillapodnak, hanem az elnök elleni személyiségbeli vádaskodás, sőt kitaszítási igyekezet, már a legmagasabb republikánus körökbe is beszivárgott. Huckabee hevesen udvarol az ultrakonzervatív médiának, ahol a héten többszörös ellentmondásba – mellébeszélésbe, sőt hazugságba – keveredett. Mivel Obama – mondta Huckabee – „Kenyában nőtt fel, egy kenyai apa és nagyapa mellett, véleménye a kenyai Mau Mau forradalomról nagyon eltér a miénktől, az átlag amerikaiétól, hiszen ott nevelkedve nyilván azt hallotta, hogy a britek egy imperialista banda, akik üldözték a nagyapját.”
Hagyjuk most azt, hogy az átlag amerikai, sőt az amerikaiak 99 százaléka, soha nem hallott a Mau Mau zendülésről. A csúsztatás abban van, hogy Obama nem Kenyában nőtt fel, 24 éves koráig nem is járt Afrikában, nem is találkozott ottani rokonaival.
Huckabee másnap azt állította, hogy „azonnal elnézést kértem, hiszen közönséges elszólás volt, ami megtörténik, amikor tucatnyi interjút ad az ember. Természetesen tudom, és meg is írtam a könyvem 183. oldalán, hogy Obama Indonéziában nőtt fel. Viszont nem ez a lényeg, hanem az, hogy míg az amerikaiak többsége cserkészetre meg baseballmeccsre járt gyerekkorában, addig Obama medreszébe [muzulmán iskolába].”
Ezek viszont már egyértelmű hazugságok: Huckabee nem kért elnézést, csak a honlapján publikálta, hogy „nem Kenya, hanem Indonézia”. De ez a kisebb baj. A nagyobbik az, hogy az említett 183. oldalon Huckabee pontosan Kenyáról ír, arról, hogy mennyire eltér Obama történelemtudata az „amerikai történelmi fabulától”. Indonéziáról szó sincs. Az már ugye szinte mellékes, hogy Obama négy évig élt Indonéziában, ahol egy ideig szekuláris állami, majd katolikus magániskolába járt. Medreszébe soha. Ráadásul az is könnyen ellenőrizhető tény, hogy az amerikaiak többsége soha nem volt cserkész.
De mindez csak díszlet, kellék, a hazugságokkal együtt. A Huckabee-félék „fabulájában” az a legfontosabb, hogy minél többször fehér bőrű közönségük fülébe súgják, fejébe tömjék, szívébe ültessék, hogy a fekete bőrű elnök nem „magunkféle”, hanem „magukféle”, vagyis idegen, másfajta, „nem közénk való” – meg kell tőle szabadulni. Az csak mellékes rossz, hogy Amerika egyharmada „másfajta”.
Időközben a szélsőjobboldali Fox News hírtévé viszont csakugyan megszabadult Newt Gingrichtől (pontosabban: jóindulatúan felfüggesztette őt). Bill Clinton egykori kongresszusi ellenfele csütörtökön félig-meddig bejelentette jelöltetési szándékát, tehát attól kezdve nem lehet tévékommentátor. A Fox kábelcsatorna ezt elvszerűséggel magyarázza, holott más jobboldali személyiségekkel nem így járt el.
Gingrich azért nem tette mégsem egészen hivatalossá indulási terveit, mert attól kezdve minden centtel el kellene számolnia. Márpedig ő legendásan nagy pénzcsináló és -eltüntető a politikusok között: a képviselőházból is pénzügyi botrányai miatt kellett távoznia. De ő legalább egyetemi tanár volt és igazi ötletgyáros, aki messze meghaladja a jobboldali politikai spektrum intellektuális átlagát. Arról nem is beszélve, hogy ő lenne az első elnökjelölt, aki kétszer is elvált és harmadik feleségével él. Persze ő is kénytelen az ultrakeresztény szélsőjobbnak udvarolni, akik a válást elméletileg nem néznék jó szemmel. Kivéve, amikor arról van szó, hogy Obamát még akár ilyen áron is „el kell választani” az amerikai néptől.
