Ha Vlagyimir Putyin indul(hat)na a következő szerbiai elnökválasztáson, szinte biztosra vehetően nyerne is.
Otthon azonban egy friss (igaz ellenzéki) felmérés tanúsága szerint a polgárok 70 százaléka ellene szavazna. Roman Abramovicsnak – akire Putyin állítólag úgy tekint, mint apa a kedvenc fiára – nincs gondja a népszerűséggel: 90 százalékos támogatottsággal választották ismét Csukcsföld parlamenti elnökének.
Roman Abramovicsról az átlagember nagyjából annyit tud, hogy nagyon gazdag, Londonban él, és a Chelsea tulajdonosa. A Forbes friss listája 13,4 milliárd dollárra becsüli vagyonát, amivel jelenleg a világ 53., Oroszország 9. legtehetősebb embere. A 44 éves (1966. október 24-én született Szaratovban) milliárdos az utóbbi hónapokban két vásárlással került a bulvársajtó érdeklődésének fókuszába. Tavaly 400 millió dollárért vette meg a Szentpétervárhoz közeli Új-Hollandia szigetet, ahol az egykori börtön helyére kereskedelmi központot tervez építtetni, és a közelmúltban vette át az eredetileg 500 millióra taksált, de végül mintegy 1 milliárdra rúgó összköltséggel épült új hajóját, a 163,5 méter hosszú Eclipse-t. A világ legnagyobb magánjachtján, amelyet 70 fős személyzet szolgál ki, 11 lakosztály, 24 luxus vendégkajüt, mozi, diszkó, orvosi műtő, két medence, két helikopter-leszállóhely, három kisebb hajó, valamint egy mini tengeralattjáró is található. A lakosztályokban rájabőr bevonatú bútorok, leopárdprémből készült ágyelők találhatók, a falakat folyami kagylók borítják. A hajót még vakuérzékelővel is fölszerelték. Ez azonnal működésbe hozza a riasztórendszert, ha egy paparazzo elsüti a fényképezőgépét. (Abramovics egyébként a világ egyik legjobban őrzött embere: 40 marcona legényből álló testőrsége van.) Flottájában található még a 115 méter hosszú Pelorus és az 50 méteres Sossurro. A 112 méteres Le Grand Bleu-t barátjának és munkatársának, Eugene Shvidlernek ajándékozta (szép gesztus), a 85 méteres Ecstasea-t pedig két évvel ezelőtt eladta.
Az már kevésbé ismert, hogy a zsidó származású orosz oligarcha már több mint egy évtizede aktív politikai életet is él, és érzékenyen kötődik az isten háta mögött található Csukcsföldhöz. Először 2000-ben indult az ottani kormányzóválasztáson, és 92 százalékos támogatottsággal (!) aratott fölényes győzelmet. 2008-as lemondásáig két mandátumban volt kormányzó, majd 2008. október 24-e óta a csukcsföldi parlament elnöke. Most hétfőn másodszor választották erre a posztra... mint jeleztük, 90 százalékos szavazataránnyal.
Abramovics előzőleg saját zsebéből finanszírozott beruházásokkal és sok millió dollárral (eddig mintegy egymilliárddal) támogatta az ott élőket, de egy idő után rájött, hogy a pénz nagy része a csinovnyikok zsebébe vándorol, ezért döntött úgy, hogy kezébe veszi a „gyeplőt”. Bár erre a nagylelkű adakozásra állítólag emberbaráti tényezők ösztökélték, minden nyitott szemmel járó valószínűbbnek tartja, hogy csupán a kremli ukáz szerint cselekedett. Egyszerűen alkut kötött: cserében a Csukcsföldről való „gondoskodásáért” békén hagyják, nyugodtan élhet és gazdálkodhat a kilencvenes években szerzett vagyonával, nem kell attól tartania, hogy úgy jár, mint a szintén Londonba menekült Borisz Berezovszkij, akit távollétében börtönbüntetésre ítéltek, vagy Mihail Hodorkovszkij, aki most is a sitten ül. Putyin nyilván Abramovics értésére adta: vagy visszaforgat valamennyit Moszkva zsebébe a peresztrojka során – sok svindli, kiskapuzás, megvesztegetés, lekenyerezés révén – szerzett vagyonából, vagy beül(het) Hodorkovszkij mellé. (Ad notam: Abramovics is úgy kezdte pályafutását, mint a mi „üzletembereink”: lopott benzinnel kereskedett, majd némi csempészés és feketézés után fektette be pénzét az első legális üzletbe, műanyag játékok gyártásába. A többi már történelem.)
Mások szerint Abramovics Csukcsföldet és a „felvásárolt” népszerűségét politikai ugródeszkának használja, megint mások gazdasági érdeket sejtenek politikai szerepvállalása mögött, hiszen ez a kies vidék egyebek mellett gazdag gyémántmezőket rejt magában. Bárhogyan is van, az ottani emberek egyértelműen jól jártak vele, hiszen ez a – javarészt a sarkkörön túl, az örök fagy birodalmában található – terület nemcsak Oroszország, hanem a világ egyik legelmaradottabb térsége is.
A Bering-szoros Alaszkával szemközti oldalán elterülő, másfél franciaországnyi kiterjedésű, de mindössze 57 ezres lélekszámú Csukcs Autonóm Körzetben az élet nagyjából ma is olyan, mint ezer esztendővel ezelőtt volt. Hiába érkezett oda a civilizáció sok képviselője és kelléke, a természet és a szerves részeként ott élő csukcsok mivolta az őskor óta szinte változatlan maradt. Ma is nomád körülmények között élnek, rénszarvasra, medvére, bálnára vadásznak, és az életvitelük alig különbözik az általuk elejtett vagy tenyésztett állatokétól. Szinte csak annyiban, hogy köreikben sámánok is vannak, és – mint minden, önmagukat babonákkal hülyítő népnél – igen nagy becsben állnak.
A bálnák, medvék, rozmárok, rének húsát túlnyomóan nyersen fogyasztják (még melegen), meg a kinti zimankó jóvoltából natúr mélyhűtött állapotban. Csak nyáron füstölik vagy szárítják. Konyhaművészetük is könnyen elsajátítható. Ha olykor főzik vagy sütik is a húst, az són kívül más fűszert nem lát. Van egy specialitásuk is, az úgynevezett csontvaj, amelyet – úgymond kenyér gyanánt – a hús mellé esznek. Addig forralják a csontokat, amíg kásaszerűvé szét nem főnek. Ezt a masszát aztán leszűrik, bélbe töltik és hagyják megfagyni. Egy európai gyomra elég nehezen venné be, különösen, ha a rénszarvasbőrrel borított jarangasátorban kellene elkölteni, ott ugyanis szavakkal nehezen kifejezhető szagok uralkodnak: a szappant soha nem látott, szökőévente tisztálkodó emberek odeur-je elegyül a gyatrán kikészített szarvasbőrök savanykeserű szagával.
A főváros, Anadir, Abramovicsland központja ennek szöges ellentéte: jó úthálózat, kitűnő repülőtér és kikötő kapcsolja össze a külvilággal, európai színvonalú szállodák és éttermek várják az oda vetődőket... akiket (mármint a magunkféle fehér embereket) a csukcsok, a vadonban élő igazi emberek ma is csak gyufás embereknek neveznek.
Egy idevágó „anekdota” válaszol a miértre: A csukcs egy nap vadászni viszi a fiát. Útközben leterít egy medvét, majd elmagyarázza, hogy ezt a jószágot a húsáért vadásszák. Később egy sarki rókát is elejt, amelyről elmondja, hogy a szőrméjéért vadásszák. Egyszer csak egy geológus tűnik fel a horizonton. A csukcs őt is leteríti, majd közli a gyerekkel, hogy ezt pedig a cigarettájáért és a gyufájáért vadásszák.
