Munkatársunk jegyzete
Washington, március 30.
Lehet, hogy enyhe túlzás, de megkockáztatom: a demokrácia történetének egyik leghihetetlenebb alkotmányjogi vitájába fogott a héten az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága.
A teljes amerikai jobboldal és a szövetségi államok felének követelésére és az alsóbb fokú bíróságok ellentmondó döntései nyomán jutott a kilenctagú testület elé az Obama-kormányzat eddigi legnagyobb vívmánya, a száz éven át meddő próbálkozásokon elbukott (majdnem-) univerzális egészségbiztosítás.
Némi előzetes. Az amerikaiak legnagyobb része munkahelyén keresztül szerez biztosítást, ahol a munkaadó fizeti annak egy részét. Az egyén dönthet, hogy hajlandó-e a saját részét fizetni (havonta több száz dollárt), vagy nem kér az egészből. Mihelyt munkahelyet változtat valaki vagy munka nélkül marad, oda az addigi biztosítás is. Arról nem is beszélve, hogy a biztosítótársaságok könnyen elutasíthatnak bárkit, akinek valamilyen komolyabb betegsége volt már, vagy akár ki is dobhatnak valakit, akire „túl sokat” kellene költeniük. Egyszóval, nem biztosítás igazából, hanem lutri.
Létezik két másik rendszer is: a fegyveres erők jelenlegi és volt tagjainak a biztosítását, családtagjaikéval együtt, a szövetségi kormány szervezi, ugyanígy a 65 évnél idősebbekét (Medicare) és a legszegényebbekét (Medicaid). Az utóbbi kategória nem, az előző kettő viszont maga is hozzájárul a költségek fizetéséhez, és a legtöbb helyen hozzájárulás is létezik.
Mindennek ellenére 40-50 millió embernek nincs biztosítása: legtöbbjüknek anyagi gondok miatt, vagy azért, mert fiatalok lévén nem hajlandók fizetni a járulékot, mert úgy érzik, hogy csak nagy sokára húznak belőle hasznot. Ezáltal csökken a kockázati közösség és növekszenek az egy főre eső kiadások. Ugyanakkor szinte senkit sem utasítanak el a sürgősségi kórházakból – és annak az árát a többiekre hárítják. Az ellátási protokoll rengeteg eljárást előír, az orvosok rettegnek a felelősségtől, mert sok milliós perekkel sújthatják őket, ezért gyakran írnak elő kevésbé nélkülözhetetlen eljárásokat.
Így roppant drága az egész ellátási rendszer. Minthogy a nemzetgazdaság egyhatodáról van szó, ami egyre növekszik arányában is, valamit tenni kellett. Évtizedek meddő harca után Obamának sikerült rávennie az akkor még demokrata többségű kongresszust, hogy hozzon reformtörvényt, amely megtiltotta a bármilyen alapú megkülönböztetést és a biztosítottak kirúgását, mindenki számára elérhetővé téve azt, valamint előírta az egyéni mandátumot: 2014-től kezdve mindenki köteles valamilyen módon biztosítást vásárolni, vagy büntetést fizet. A törvény az ultrakonzervatív Heritage Alapítvány korábbi koncepciójára alapult, amelyet a demokraták átvettek, hogy lehetővé tegyék bevezetését, ugyanis a liberális koncepció az egycsatornás biztosításról eleve halálra volt ítélve. Hasonló tervet Mitt Romney akkori kormányzó, jelenlegi republikánus elnökjelölt már bevezetett Massachusetts államban.
Amióta Obama terve törvénnyé emelkedett, a jobboldal fergeteges támadásokat intéz ellene, így jutott el az ügy a legfelsőbb bíróságig. A koncepció eredete alapján egyértelmű, hogy nem a terv lényegéről van szó (hiszen azt republikánusok dolgozták ki), hanem Obama személyének elutasításáról. Ezt az is mutatja, hogy – belső republikánus politikai direktíva szerint – minden jobboldali személyiség csak Obama-ellátásnak (Obamacare) nevezi a törvényt: ez a kódszó a megalkuvás nélküli támadásokra.
A legfelsőbb bíróság három napon át hallgatta meg a védelem (a szövetségi kormány) és a felperes (a republikánus kormányzók) ügyvédeit. Az első nap arról volt szó, hogy egyáltalán tárgyalható-e a dolog: mert ha a kilátásba helyezett büntetést adónak nevezzük, akkor csak azután tárgyalhatnának róla, ha az első adókat valóban kivetik 2015-ben. A második nap a legtámadottabb elv került terítékre, az „egyéni kötelezettség” elve: szabad-e a kongresszusnak olyan törvényt hoznia, amellyel „vásárlásra” kötelezi az állampolgárokat? A jobboldal szerint nem, sőt az egyik konzervatív bíró a brokkolihoz hasonlította az egészségbiztosítást, mondván, hogy legközelebb brokkolivásárlásra kap „parancsot” a nép. A harmadik nap azt boncolgatták, hogy ha a legfontosabb elvet alkotmányellenesnek nyilvánítják, akkor mi maradhat a törvényből. Egyértelműen, nem sok. Döntés júniusra várható, a választási kampány hevülő szakaszában.
A legfelsőbb bíróság 9 tagja közül 5 konzervatív (republikánus elnök jelölte őket) és 4 „liberális” (vagyis demokrata elnök alatt kerültek a taláros testületbe). (Mindeközben az egyik konzervatív bíró feleségét a biztosítótársaságok fizetik, hogy folytassa az Obama-törvény elleni kampányt.) Ez könnyen lehet az ügy döntő körülménye is, tekintve, hogy mennyire polarizált az amerikai politikai spektrum. Ugyanez történt a 2000. évi elnökválasztási cirkuszban, amikor egyetlen bíró szavazatán múlott, hogy George Bush lesz az elnök.
Most viszont 50 millió ember egészségbiztosítása (és a többiek kiadási szintje) múlhat egyetlen bírói szavazaton: aki kimarad, legfeljebb egyen brokkolit.
