Beta/AP
Barack Obama elnök Hillary Clinton külügy- és Robert Gates védelmi miniszter jelenlétében bejelenti új afganisztáni stratégiáját
Tudósítónk jegyzete
Washington, március 27.
Hatvanhat nappal beiktatása után Barack Obama még mindig a legfontosabb országos és nemzetközi problémák áttekintésénél és az új stratégiák lefektetésénél tart.
Az ellenzék és a türelmetlenséget szító média ezt már többször felrótta neki, de az új amerikai elnök látszólag rendíthetetlen. A hét elején rendezett második nagy sajtóértekezletén keményen visszadobta a labdát egy kellemetlenkedő újságírónak.
Arra a kérdésre, hogy miért tartott a Fehér Háznak két napig, míg végre elítélte az adófizetők pénzéből fenntartott AIG megabiztosító vezetőinek kiosztott prémiumokat, Obama hűvösen csak ennyit mondott: „Mert szeretem tudni, miről beszélek, mielőtt kinyitom a számat.” Így van ez az afganisztáni stratégiával is: elkapkodott gyorslépéses szimultán helyett Obama átgondoltan kívánja módosítani elődje minden egyes elvétett húzását.
Már a pénteki bejelentés előtt kirajzolódtak azonban a „másik háború” módosuló körvonalai. Obama csütörtökön telefonon tájékoztatta Hamid Karzai afgán és Aszif Ali Zardari pakisztáni elnököt szándékairól. De a kongresszusi vezetőkhöz is elküldte az embereit, hogy a szükségszerűen növekvő kiadásokhoz előre támogatást szerezzen. A NATO április eleji csúcsértekezletén pedig a szövetségesek is megismerkedhetnek az új amerikai tervekkel.
Egyértelmű, hogy az új kormányzat sokkal átfogóbb és rendszeresebb közép-ázsiai szemléletet képvisel, mint elődje. Richard Holbrooke, az Afganisztánnal és Pakisztánnal megbízott elnöki koordinátor hathetenként össze fogja ültetni a két szomszédos ország magas rangú képviselőit, hogy folyamatosan áttekintsék a fejleményeket, és a távoli üzengetések helyett konkrét lépésekkel jussanak el az együttműködésig.
Az USA a többi szomszédos ország konstruktív együttműködésére is számít. Hillary Clinton külügyminiszter a minap Mexikóvárosban járva üdvözölte Teherán részvételi szándékát a jövő héten sorra kerülő nemzetközi Afganisztán-értekezleten: „Iránnak jut szerep a régióban, és mi reméljük, hogy az konstruktív lesz” – mondta az amerikai diplomácia vezetője, aki már az első két hónap alatt bejárta a világ legfontosabb válságzónáit és más problematikus helyszíneit...
A cél természetesen az, hogy egyik országban se maradjon menedékhely az al-Kaida alakulatai és támaszpontjai számára. Ehhez nem elég sem az amerikai, sem a NATO-haderő, hanem be kell vonni mindkét ország haderejét és biztonsági szolgálatait.
A jelenleg Afganisztánban állomásozó 38 ezer amerikai katona mellé az idén még összesen 17 ezer főnyi harci egységeket küld oda Washington, valamint 4000 katonai kiképzőt is, hogy minél előbb képessé tegyék az afgán csapatokat a biztonsági feladatok ellátására. Miközben tehát Irakban lassan csökkenni kezd majd a jelenleg 140 ezres amerikai katonai létszám, addig Afganisztánban 60 ezer fölé emelkedik majd hónapokon belül. Ezt a szintet legalább három éven át fenn kell majd tartani, de nincs kizárva, hogy jövőre még tízezerrel meg is fogják toldani. Washington ígéretet kapott a brit és a francia csapatok létszámának növelésére is.
Az afganisztáni háború már most is havi kétmilliárd dollárnál többe kerül, az új stratégia alapján pedig ennek több mint a másfélszeresével kell számolni. Az USA ugyanakkor emelni akarja a két országnak juttatott segélyt is. Így Pakisztán az idén háromszor annyit, másfél milliárd dollárt fog kapni, mint tavaly, a határvidék nagyobb ellenőrzéséért cserébe. Az anyagi támogatás kibővítésében Amerika számít mindazokra a nagy országokra, amelyeknek érdekük, és meg is engedhetik maguknak, hogy jelentősebb összeggel részt vegyenek a terrorizmusveszély kiküszöbölésében, így Kínára, Indiára, Oroszországra és Szaúd-Arábiára is.
Érdekes, hogy Obama más irányú terveivel szemben az afganisztáni stratégia valószínűleg nem ütközik majd nagyobb ellenállásba sem saját pártjának, sem az ellenzéknek a képviselői körében. Az új washingtoni hatalom „lassúságát” bíráló elemzők is elismerik, hogy az afganisztáni helyzet átgondolt tervet követel, és egyelőre nem a kivonulás, hanem a siker esélyének a szavatolása a legfontosabb.
