Komikus lenne, ha nem volna tragikus: pénteken éjféltájban hajszálon múlott, hogy az Egyesült Államok kormánya – elfogadott költségvetés híján – kifizetési felhatalmazás nélkül marad. Barack Obama elnök háromnapos közvetítési erőfeszítései nyomán a képviselőház republikánus elnöke és a szenátus demokrata munkaelnöke másfél órával a határidő előtt jutott egyezségre a költségvetési harcban. A megállapodás törvénybe öntéséhez egy hetet adtak maguknak, addig pedig áthidaló határozattal tették lehetővé, hogy működőképes maradjon az ország. A szenátus egyetlen republikánus ellenfelkiáltás mellett, egyetlen perc alatt közfelkiáltással elfogadta a megállapodást, a képviselőház pedig éjfél után egy perccel kezdte meg a név szerinti szavazást, és fél egykor már rendőrségi kíséret mellett roboghattak a Fehér Házba, hogy az elnök még az éjjel aláírja az éjfélig visszamenőleges érvényűre fogalmazott határozatot.
A heves költségvetési háborúban – amely a 2010. október elsejétől idén szeptember végéig tartó pénzügyi évre vonatkozik – kiviláglott, hogy a jobboldal mérsékelt szárnya a Teadélután mozgalom szélsőségeseinek, a képviselőház alig tíz százalékának a markában lévő túszként politizál. A demokraták kétharmadban engedtek a republikánusok kiadáscsökkentő követeléseinek, így a folyó évi költségvetés az előzőtől 39 milliárd dollárral lesz kevesebb: egyhuszadával annak, amennyivel tavaly decemberben csökkentették a legnagyobb bevételű amerikaiak adóját. Összehasonlításként érdemes hozzátenni, hogy az olajipar – amely tavaly rekordszintű profitot zsebelhetett be – szinte hajszálpontosan ugyanekkora, évi 40 milliárdos állami dotációt kap, amelynek megszüntetéséről viszont a dühös csökkentéskövetelők hallani sem akartak.
A lefaragás az amerikai kormány évi összkiadásának az 1,1 százaléka, és egyáltalán nem érinti a költésgvetés 90 százalékát kitevő négy óriástételt: a katonai kiadásokat, a társadalom-biztosítást, valamint az idősek, illetve a legszegényebbek egészség-biztosítását. A megtakarítás a jelképesnél is kevesebb – de a teadélutánosok ennek ellenére készek voltak, sőt tüntettek is amellett, hogy inkább zárják be a kormányt, mintsem hogy ők engedjenek a huszonegyből.
Ha nem sikerült volna megegyezni, 800 ezer szövetségi alkalmazottat kellett volna ideiglenes és fizetetlen kényszerszabadságra küldeni, sőt az Irakban és Afganisztánban harcoló amerikai katonák sem kaptak volna fizetést. Akárcsak decemberben, Obama most is a kompromisszumra törekedett, és szinte mindenben engedett az ellenzék követeléseinek. A szélsőjobb azonban nemcsak pénzügyi leépítést akart, hanem egész sor olyan szociális és érdekvédelmi ügyben követelte a szövetségi programok megszüntetését, amelyek a hagyományosan bal oldalon szavazó, legszegényebb rétegek számára fontosak.
Péntek éjjelre két olyan vitás kérdés maradt, amelyben már Obama sem volt hajlandó engedni: a jobboldal meg akarta szüntetni a Környezetvédelmi Hatóság felhatalmazását a kibocsátott szennyező gázok szabályozására, valamint el akarta törölni az ingyenes Családtervezési Klinikák finanszírozását. Feltehetőleg az utóbbi volt az, ami végül is megegyezésre kényszerítette a jobboldal vezetőit, hiszen a klinikák bezárása óriási felzúdulást okozott volna. Az ultrakeresztény teadélutánosok folyamatosan úgy állítják be a sajtóban, hogy ezek a klinikák ingyenes abortuszt nyújtanak a szegényeknek: ez azonban szándékos csúsztatás, mert törvényileg tilos a magzatelhajtás közpénzekből való támogatása. A klinikák valójában ingyenes családtervezési tanácsot adnak, mellrák- és egyéb szűréseket végeznek a rászorulóknak, és mindezzel ténylegesen csökkentik a nemkívánt terhességek számát, illetve az egészségügyi kiadásokat.
Egyik fél sem nyerhetett volna igazán a szövetségi kormány bezárásával: utoljára 1995-ben került ilyesmire sor, aminek a végén Bill Clinton akkori elnök nagy győzelmet aratott az éppen hatalomra jutó, de rosszul taktizáló republikánus képviselőházi elnök Newt Gingrich felett, és gyakorlatilag bebiztosította újraválasztását. Mint ismeretes, Clinton többletté változtatta az évi költségvetési hiányt, és a második világháború befejezése óta a legnagyobb gazdasági növekedés időszakának az elnökeként fejezte be hivatali idejét.
Obama éjfél utáni beszédében a megegyezés sikerét emelte ki. A két párt legélesebb konfrontációi azonban még hátra vannak: körülbelül két hét múlva emelni kell az államadósság törvényileg megengedett szintjét, utána pedig következik a 2011/12-es költségvetés vitája. A most befejezett, de már így is késhegyre menő politikai csata ebben a pillanatban barátságos edzőmérkőzésnek tűnik ahhoz képest, ami a következőkben várható.
