Munkatársunk jegyzete
Washington, április 13.
A vajdasági magyar ember jól ismeri azt az érzést, hogy anyanyelvének utcai-kocsmai használatáért esetleg váratlanul meg is verhetik.
Nem mintha ez mindennapos jelenség volna, vagy akár csak „túl gyakran” előfordulna – legtöbbünk soha nem kerül ilyen helyzetbe. De tudunk róla és lelkünk mélyén védekező állásba kényszerít a másokkal megtörtént dolgok puszta tudata is – csak azért, mert valamilyen természetes körülmény folytán egy csoportba tartozunk az áldozattal.
Valami hasonlót érezhet sok kisebbség világszerte, így a színes bőrű amerikaiak is. A fekete férfiak például arról is beszámolnak, hogy rendőr jelenlétében még testmozgásukat is kénytelenek megváltoztatni, „kordában tartani”, mert egy hirtelen sarkon fordulás vagy óvatlan zsebbe nyúlás akár az életükbe is kerülhet. A tél végi floridai gyilkosság pedig – csírájában – feltehetőleg még ennél is ártatlanabb „jelenséggel” kezdődött: egy kapucnis melegítővel.
Február 21-én sötétedéskor, egy közép-floridai megyeszékhely, az ötvenezres Sanford kapuval őrzött lakónegyedében a 28 éves, félig fehér bőrű, félig latin-amerikai 28 éves George Zimmerman közvetlen közelről, pisztolylövéssel megölte a 17 éves fekete bőrű Trayvon Martint, aki a sarki boltból igyekezett hazafelé, elvált apjának lakására. Minthogy az Egyesült Államokban naponta félszáz gyilkosság történik, joggal kérdezhetjük, miért váltott ki pont ez az eset országos, sőt nemzetközi érdeklődést és felháborodást.
Zimmerman önjelölt fegyveres polgárőrként „járőrözött” a környéken, amikor észrevette az ismeretlen – és bőrszíne meg kapucnija miatt eleve gyanús – fekete fiatalembert és követni kezdte. (Martin látogatóban járt apjánál, mert anyjával együtt máshol lakik.) Még a rendőrséget is felhívta, hogy értesítse őket a szomszédságában tapasztalható „gyanús” járókelőről. Az ügyeletes azt mondta neki, hogy küldi a járőrkocsit, de nincs szükség arra, hogy Zimmerman kövesse a „betolakodót”. Mire azonban a rendőrök a helyszínre értek, Trayvon Martin halott volt. Mint Zimmerman előadta, önvédelemből lőtte le, mert a 17 éves fiú „konfrontálódott” vele. A rendőrök megbilincselték és bekísérték a gyilkost, majd szabadon is engedték, mert „nem volt ellene vádemelési lehetőség”.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Amerika-szerte templomok ezreiben imádkoztak feketék és fehérek az igazságszolgáltatás fogaskerekeinek beindulásáért, tízezrek vonultak az utcára kapucniban, hogy úgy figyelmeztessenek a negatív diszkrimináció gyilkos következményeire. Sokan úgy érezték, hogy ha az áldozat és az elkövető közötti „színkiosztás” történetesen fordított lett volna, a gyanúsítottat minden további nélkül bíróság elé állítják, halálra vagy évtizedes börtönbüntetésre ítélik, és az egészről tudomást sem szerez a világ. Így is hetekbe tellett, és a liberális média meg a néger polgárjogi mozgalom aktivistáinak fellépése, petíciók, sőt tiltakozó megmozdulások egész sora kellett ahhoz, hogy a helyi rendőrfőnök lemondjon, és a floridai államügyész szerdán végre vádat emeljen az ügyben.
A vádemelés napján a család fekete bőrű ügyvédei és a megmozdulásokban résztvevő aktivisták sajtóértekezletet tartottak, hogy még egyszer hangsúlyozzák: nincs ok semmiféle „örömre”, arra viszont igen, hogy elégedetten tapasztalják: Amerikában működik a jog, de azt soha nem lehet készpénznek venni. Az ügy ezzel sem terelődött azonban normális mederbe, mert most meg a szélsőséges jobboldali kommentátorok kezdtek ellenséges hadjáratba.
A legnézettebb ideológiai hírcsatorna, a radikális ultrakonzervatív Fox News vezető kommentátorai „rasszista orgiának” nevezték a fekete közösség fellépését. Az egykor tekintélyes Wall Street Journal pedig szerkesztőségi kommentárban „perverz boldogságként” bélyegezte meg a Zimmerman elleni vádemelés fogadtatását. Pedig a közvélemény egyáltalán nem tapasztalt ilyen jellegű megnyilvánulásokat, a színes
bőrű vezetők folyamatosan és méltóságteljesen hangsúlyozták, hogy szó sincs ellenségesség szításáról: csak egyforma igazságszolgáltatási mércét követelnek minden polgár számára, bőre színétől függetlenül – de azt rendületlenül.
Érdemes mindezen elgondolkodni, miközben a kelet-közép-európai régióban is újra erősödik a „másság” elleni hajsza.
