Mottó helyett: Jaj annak, aki mindent elmond, amit mondani tud
(Voltaire)
Május 4-én lesz pontosan három éve annak, hogy az amerikai légierő repülőgépe csapást mért az afganisztáni Farah tartománybeli Garani (más átírásban: Granai és Gerani) nevű településre.
Az afgán kormány szerint a légicsapás 140 polgári áldozatot követelt, köztük 93 gyerek volt. Más források 145 és 97 közöttire becsülték az áldozatok számát. A Garani mészárlásként elhíresült akcióban a Pentagon verziója szerint 20–30 civil és 60–65 ellenálló veszítette életét.
2007. július 12-én Új-Bagdad, Al-Amin al-Thanijah negyedében két AH–64 Apache helikopter járőrözött. Az utcán egy csoportra figyeltek fel, és úgy gondolták ezek biztosan valami rosszban törik a fejüket, hiszen az egyiknek a kezében páncélökölt véltek látni, a többinél meg kalasnyikovokat. Az egyik gép közéjük pörkölt 30 milliméteres gépágyújából. Nyolc ember meghalt, köztük Namir Núr-Eldin (angolos helyesírással Namir Noor-Eldeen), a Reutersnek tudósító iraki szabadúszó operatőr, akinek a kezében levő kamerát azonosították vállról indítható rakétakilövőként. Szaíd Csmag (Saeed Chmagh), a riporter sofőrje és asszisztense megsebesült. A helikopter gépágyúja az őt felszedni igyekvő kombira is tüzet nyitott. A lövegek Csmaghot és még két embert megölték, a járműben ülő két gyerek pedig megsebesült. A helikopter fülkéjében levő kamera rögzítette az eseményeket. A 39 perces videoanyagon – amely később a Collateral murder (Járulékos gyilkosság) címen híresült el – mindez jól látható és hallható. Hallható többek között, amint a helikopter legénysége kommentálja az eseményeket. „Nézd azokat a halott rohadékokat!” – mondja az egyik. „Szép” – így a másik. Az incidenst a Pentagon illetékesei alaposan kivizsgálták, és megállapították, nem történt szabálysértés. „Nem kérdéses, hogy katonáik ellenséges fegyveresek ellen léptek fel” – nyilatkozta az egyik katonai szóvivő. So it goes (Így megy ez) – mondaná Vonnegut.
Az afganisztáni és az iraki „incidenst” egy közlegény neve kapcsolja össze. Az oklahomai Crescentben született Bradley Manningről van szó. Ő szivárogtatta ki a két szóban forgó felvételt, továbbá adta át a WikiLeaksnek a bizalmasnak és titkosnak mondott katonai és diplomáciai üzenetváltások százezreit.
Manning hírszerzési elemzőként szolgált egy bagdadi amerikai bázison, így volt betekintése a hadsereg és a kormányzat belső hálózatán, a SIPRNet-en (Secret Internet Protocol Router Network) keringő kényes információkba. Köztük bukkant rá olyan szörnyűségekre, mint a két fentebbi. Úgy érezte, lelkiismereti kötelessége ezeket megosztani a nyilvánossággal, mert ilyesmit bűn lenne elhallgatni.
A hatóságok természetesen nem egészen így rezonáltak a dologra, így Manning 2010 májusa óta vizsgálati fogságban van. Elejében a virginiai Quanticóban levő tengerészgyalogsági bázis legszigorúbban őrzött börtönének magánzárkájában ült, majd a kansasi Fort Leavenworthba helyezték át. Kezdetben azért tartották teljes izolációban, hogy a fő célpontnak tekintett WikiLeaks-alapító, Julian Assange ellen valljon. Nem egészen véletlen, hogy ezzel – az Egyesült Államok történetének legnagyobb titkosirat-kiszivárogtatási perének mondott – üggyel párhuzamosan a virginiai Alexandriában éppen nagyesküdtszéki eljárás folyik, ennek célja pedig, hogy bíróság elé állítsák Assange-t..., aki jelenleg nemi erőszak vádja címén házi őrizetben, a norfolki Ellingham Hallban tengeti napjait. Ez sem akadályozta meg Assange-ot abban, hogy ismét borsot törjön Washington orra alá, mégpedig úgy, hogy az Amerika Hangja (VOA) ellenpontjaként elképzelt, Kreml alapította Russia Today (RT) orosz hírtelevízió műsorvezetőjeként mutatkozott be. A tizenkét részesre tervezett The World Tomorrow (A világ holnap) című talkshow-sorozatának első vendége nem más, mint Szaid Hasszán Naszrallah sejk, a Hezbollah vezére volt.
A Manning-per tehát afféle előjátéka az Assange ellen készülőnek, ilyetén (is) példát hivatott statuálni. A csenevész közlegény hadbírósági tárgyalását ellátó védelem egyébként kedden kérte a vádak ejtését – a vád kötelezettségmulasztása címén – a hadbíró, Denise Lind ezredes azonban másnap közölte, nem találja indokoltnak a vádejtést. A marylandi Fort Meade-ben megtartott, harmadik előzetes meghallgatáson a 24 éves Manning védőügyvédje arra hivatkozva kérte a védence ellen felhozott 22 vádpont ejtését, hogy a katonai ügyészség a bírósági tényfeltárás szakaszában elmulasztotta a kulcsfontosságú iratok átadását, és ezzel megsértette a haditörvényszéki szabálykönyvet. A bíró ugyancsak elutasította a védelem azon kérését is, hogy betekintést kaphasson az említett, Virginiánban zajló nagyesküdtszéki eljárás dokumentumaiba. A Manning-per főtárgyalását szeptember 21-ére tűzték ki, ítéletet pedig várhatóan október 12-én hirdetnek.
A vád szerint Manning segítette az ellenséget, történetesen az al-Kaidát azzal, hogy közvetve – a WikiLeaksen keresztül – kommunikált vele. Noha Manning – saját hadseregét leszámítva – terrorszervezettel sohasem volt kapcsolatban, és nem is kommunikált, biztosra vehető, hogy a 22 vádpont valamelyikében, illetve többségében bűnösnek találtatik. Jó esetben nem kap életfogytiglanit. Csak 150 évet. Így megy ez.
