2024. július 17., szerda

Megbénult a mozgalom?

„MÁJUS IS VAN, ÜNNEP IS VAN...” – Újra foglalni próbált az Occupy Wall Street – Mit ér a tömeg, ha békés?
Munkatársunk jegyzeteNew York, május 4.Május elseje természetesen nem ünnep az Egyesült Államokban. Abban az országban, ahol először vált véressé egy május eleji (1886. május 4-én) modern munkástüntetés. Olyannyira, hogy egy ismeretlen robbantó tette miatt hét embert bizonyítékok híján is halálra ítéltek, csak hogy „örökre” elrettentsék a kétkezi munkásokat a nyolcórás munkanap követelésétől. A New York-i rendőrség nem kímélte az Occupy Wall Street mozgalom május elseji tüntetésének egyik-másik részvevőjét (New York Times fotó)

Az amerikai városi rendőrségek büszkén ápolják elődeik hagyományát: amint újra megjelent május elsején New Yorkban, Los Angelesben, San Franciscóban, Seattle-ben és másutt a Foglald el a Wall Streetet mozgalom, azonnal lecsapott rá – ha nem is halálbüntetéssel, de mondvacsinált okokból – az „igazság”-szolgáltatás. Bezzeg amikor az ultrakonzervatív Teadélután mozgalom vonult az utcákon – és egyes tagjai nyíltan fegyvert cipeltek magukkal! – akkor a rendőrség mosolyogva nézte és semmiféle orrba és bilincsbe verő szándék nem bizsergett az egyenruhák alatt.

De nemcsak az állami erőszak sújtja a téli kényszerszünetből (pontosabban beltéri felkészülésből) újraéledő mozgalmat: még a „liberálisnak” tartott sajtó sem volt hajlandó a lényeget láttatni abból, ami az eredeti helyszínen, New Yorkban történt. A New York Times ugyan közölt riportot városi rovatában(!) a május elseji megmozdulásról, de sem címben, sem alcímben nem adott hangot az Occupy-nak – hanem a forgalmi dugót meg a letartóztatásokat helyezte előtérbe. Még a nagy európai tüntetésekről is több hír szólt az Óvilágot sújtó munkanélküliség, az ottani megszorító intézkedések és az anakronisztikusnak tűnő százötvenezres moszkvai felvonulás fényében.

Maga az Occupy is többet tehetne annak érdekében, hogy jobban hallatsszon a szava. Mint névtelen vezetői is mondják, ha nagyobb méretű konfrontációra törekednének a rendőrséggel, ha vállalnák a fejbeverést, a könnygázt, a bilincseket és a priuszt, aminek következtében egy fiatal Amerikában soha többé nem remélhet tisztességes munkahelyet, akkor esetleg odafigyelne a sajtó a követeléseikre. De ők inkább a békés, toleráns vita mellett szállnak síkra – ami senkit sem érdekel.


Az is újra bebizonyosodni látszik, hogy szervezett politikai fellépés nélkül – pártalapítás vagy valamelyik meglévő erőhöz való csatlakozás híján – esélyük sincs arra, hogy befolyásolják a politikai döntéseket. A „nagypolitika” művelői még csak mosolyra sem érdemesítik őket. Még Barack Obama elnök – akit a mindent elutasító jobboldal balliberálisnak, szocialistának, kommunistának mocskol – sem mert egyetlenegyszer sem kiállni a 99 százalékra hivatkozó csoportok mellett. Annak ellenére, hogy nagyon is szüksége lesz minden egyes szavazatra idén novemberben – és kiknek a szavazatára számíthatna legjobban, mint azokéra, akiket a profithajhászás és az adócsökkentések mámora munkanélküliségbe döntött?

Az Occupy-féle társadalmi mozgalomnak éppen egy ilyen választási évben kellene hogy esélye legyen. De csak akkor, ha aktivistái belátják, hogy a mai politikai rendszerekkel szemben a demokratikus és toleráns vita önmagában nem elég: roppant erős politikai szervezetre van szükség ahhoz, hogy a mégoly racionális és minimalista követeléseket is kicsikarhassa. A hatalom birtokosaival szemben csak a hatalmi játszma szabályaival lehet érvényesülni.