A címvédőnek az első mérkőzéstől eltelt két hétben semmi érdemlegeset nem sikerült felmutatnia, az utolsó edzőmérkőzésen is csak egy – számára vereséggel felérő – szerény döntetlenre futotta, így kihívója a sorsdöntő vasárnapi rangadón egyértelműen esélyesebb – foglalhatnánk össze sportzsargonban a francia elnökválasztás második fordulója előtti helyzetképet.
A két héttel ezelőtti első fordulóban elszenvedett minimális vereség után a második mandátumáért küzdő Nicolas Sarkozy újabb – ezúttal végleges – vereség előtt áll; a vasárnapi második fordulóban a konzervatív államfő szocialista kihívója, François Hollande támogatottsága valamennyi közvélemény-kutatás szerint 4–6 százalékkal nagyobb, azaz a népszerűségi mutatók szinte semmit sem változtak az első forduló óta.
Az elemzők szerint a szerda esti televíziós vitában is csak egy döntetlen született, ami a nagy dumásnak számító Sarkozy vereségével egyenértékű, hiszen terveivel ellentétben egyszer sem sikerült Hollande-ot vékony jégre csalnia és bebizonyítania, hogy a kormányzati kérdésekben tapasztalatlan, gazdasági ügyekben inkompetensnek tartott szocialista politikus képtelen lesz kormányozni. Sarkozy egyébként a két kör közti két hétre három ilyen televíziós „csörtét” kezdeményezett azon reményben, hogy ezeken majd jól kiforgatja ellenfelét, de Hollande – bölcsen – csak egyet fogadott el... és ezen az egyen is méltó ellenfélnek bizonyult.
A csodával határos bűvészmutatvány, amely Sarkozy stábjának kellett volna ahhoz, hogy most vasárnap egyenlő esélyekkel rúghasson labdába (e tévés leszámoláson túlmutatóan), több tényező miatt nem jött össze, de ezek közül egyetlennek az elmaradása is bőven elegendő. Ez az egy történetesen a szélsőjobb tömörülés szimpátiáiban merül ki, amely szimpátiákat Sarkónak nem sikerült „begyűjtenie”. Mint tudott, a Marine Le Pen vezette Nemzeti Front (FN) az első körben 18 százalékos támogatottsággal a harmadik helyen végzett, és e várakozáson felüli eredménye folytán a második körben úgymond a mérleg nyelvévé vált, ugyanis az a jelölt, aki e 18 százaléknyi voksot saját malmára tudja hajtani, lovon érezheti magát. Mivel a FN jóval közelebb esik Sarkozy konzervatív blokkjához, mint Hollande szocialistáihoz, logikus volt azt várni, hogy e szavazók megnyerése a jelenlegi államfő számára conditio sine qua non lesz. Sarko a napokban a nemzetazonosság, bevándorlásellenesség, határőrizet-visszaállítás húrjait pengetve serényen gazsulált is a soviniszta-populista tábornak (arra igyekezvén, hogy ne tűnjön túlságosan nácinak), ám e hízelgés csupán afféle utolsó elkeseredett kísérlet volt. Már csak azért is, mert Marine Le Pen előzőleg újfent megerősítette – az első kör után is hangoztatott – állásfoglalását, miszerint a második fordulóban üres cédulát dob be az urnába, mert egyik jelöltet sem tartja támogatásra érdemesnek.
Marine személyes véleménye ugyan nem irányadó, ám beszédes, a számítások ugyanis nagyjából a következők: csaknem biztosra vehető, hogy a szélsőbaloldalinak számító Jean-Luc Mélenchon tábora a maga 11,13 százalékával teljes egészében Hollande mellé áll, ám a Le Pen-tábortól ugyanilyen arányú átállás (Sarkozy mellé) nem várható. A közvélemény-kutatók 35 és 60 százalék közé teszik azoknak a szélsőjobbosoknak az arányát, akik a második fordulóban Sarkozyre szavaznak. Ez optimális esetben annyit jelenthet, hogy támogatottsága ugyanolyan mértékben gyarapodhat, mint az ellenfeléé. Ez is csak fenntartásokkal kezelendő, hiszen a szélsőjobbot támogatók között is szép számban akadnak csalódott, jövőjükért aggódó munkanélküliek, akiknek a szociális biztonságot ígérő Hollande mégis jobb tippnek számít, mint a gazdagok pártfogójaként elkönyvelt Sarkozy, mi több, az NF regionális vezetői közül többen is jelezték, hogy Hollande-ra fognak szavazni.
Mivel a többi kieső voksain – köztük a centristaként elkönyvelt François Bayrou 9,11 százalékán (Bayrou személy szerint Hollande-ot támogatja) – várhatóan egyenlő arányban osztoznak, Hollande – Sarkozy maximálisan jó támogatottsága esetén is – megtartja első fordulós előnyét, és megnyeri a választást. A baloldal jelöltje a legfrissebb előrejelzések szerint 52,5 és 53,5 százalék közötti támogatottságra számíthat, a jelenlegi államfő pedig a voksok 46,5–47,5 százalékára.
Ha az Elysée-palotának valóban új lakója lesz, az – a hevenyészve vázolt statisztikai mutatókon túl – végeredményben egy fontos tényezőre vezethető vissza, éspedig arra, hogy a Sarkozy fémjelezte utóbbi öt évre jellemző nehéz reformokkal, költségvetési megszorításokkal, takarékossággal, nyugdíjkorhatár-növeléssel a többségnek tele van a hócipője, ilyetén Sarkozytől több francia akar szabadulni, mint amennyi Hollande-tól idegenkedik.
