Munkatársunk jegyzete
Washington, június 29.
A szélsőjobboldali Fox News és az egyre inkább jobbra tolódó CNN (és a közmédiába olvasztott Magyar Távirati Iroda) kapkodó gyorshírei Barack Obama elnököt is (és a Kárpát-medencei magyar sajtót is) tévedésben tartották vagy fél órán keresztül csütörtökön.
A részben baloldali MSNBC volt az egyetlen a három nagy hírtévé közül, amelyik korrektül működött. Óriási tétje volt annak az amerikai legfelsőbb bírósági döntésnek, amely a tavalyelőtt elfogadott egészségbiztosítási reformtörvény alkotmányosságát állapította meg. Obama és a demokraták győztek, méghozzá az ifj. Bush által kinevezett konzervatív főbíró szavazatával. Mitt Romney leendő republikánus elnökjelölt, valamint a teljes jobboldali politikai spektrum pedig kiábrándultan, dühöngve jelentette be, hogy a bíróság határozatát „a novemberi választásokon” fogja megdönteni.
A jobboldali gúnynévvel Obamacare-nek (Obama „gondoskodásának”) nevezett törvényre kígyót-békát kiáltottak azok, akik nehezen viselik el a (2010 elején még) demokrata többségű kongresszus súlyos kompromisszumok árán kiizzadott döntését arról, hogy az amerikai polgárok kötelesek egészségbiztosítást vásárolni, aminek elmulasztása esetén büntetést fizetnek. A jobboldal a tavalyelőtti őszi választásokon többek között azért volt képes maghoz ragadni a képviselőházi többséget, mert alkotmányellenesnek és „utálatosnak” címkézte azt, hogy az állam „beleszóljon az emberek egészségébe”.
Obamának egy nyolcvan évig tartó harcot sikerült megkoronáznia: Roosevelttől Johnsonon át Clintonig szinte minden demokrata elnök megkísérelte biztosítani az amerikaiak számára azt, amit a fejlett világban kizárólag az USA polgárai nem élveznek: jogot az egészségbiztosításra. A reformtörvényig ugyanis a biztosítók önkényesen mondhattak bárkinek nemet, vagy szüntethették meg saját kötelezettségeiket: olyan eset is előfordult, hogy a beteget műtőbe tolás közben dobták ki. Arról nem is beszélve, hogy az egyénileg vásárolt (a munkaviszonytól független) biztosítást csak a lakosság legjobban kereső 5-10 százaléka képes megfizetni. A rendszer tarthatatlanságát tetézte, hogy a körülmények folytán a fiatalabbak és egészségesebbek milliói nem költöttek pénzt ilyesmire – amivel többszörösen növelték a kockázati közösség terheit.
A kizárólag demokrata szavazatokkal meghozott törvény megszüntetett mindenféle diszkriminációt – de képtelen volt a legjobb megoldások bevezetésére, mert ahhoz még a többségi párt szavazatai sem voltak meg. Így születtek meg azok a kompromisszumok, amelyek a korábbi évek konzervatív javaslataira alapoztak: többek között azt a rendszert terjesztették ki az országra, amelyet Mitt Romney akkori kormányzó vezetett be tíz-egynéhány évvel ezelőtt Massachusetts államban. Csakhogy a Republikánus Párt magja azóta messze csúszott a szélsőjobboldalra, és ma már saját korábbi javaslatait sem támogatja.
A törvény ellen indított hajsza része volt az Obamát dacból elutasító – burkolt fajgyűlölet által is fűtött – kampánynak. A törvény kikezdéséhez annak „alkotmányellenessége” látszott a legjárhatóbb útnak, ezért került több állomáson keresztül a legfelsőbb bíróság elé. Mint láttuk, egyetlen szavazatos többséggel azonban a bíróság megtalálta a fenntartásához szükséges alkotmányos alapot. A kormányzat legszívesebben a kongresszus kereskedelmi jogaira hivatkozott: a biztosítás meg nem vásárlásának társadalmi következményei vannak, hiszen a sürgősségi osztályon megjelenő, biztosítással nem rendelkező egyének gyógyítását valakinek mégiscsak fizetnie kell. Ezt a bíróság elvetette, mondván, hogy az állam mégsem kötelezhet senkit semminek – még a legfontosabbaknak sem – a megvásárlására. Ám ha a biztosítás-vásárlás elmaradása miatt kirótt büntetést egyfajta adónak tekintjük, akkor a kongresszus ilyen irányú alkotmányos joga vitathatatlan. Így született meg a törvényt fenntartó szavazattöbbség.
Csakhogy ez eleve egérutat jelent a törvény ellenzői számára: ha adó, akkor az még borzasztóbb – mondják ők! Obama tehát „hazudott”, hogy nem növeli a kisemberek adóit, hiszen íme, növeli. Ebből remek kampány indítható. Erre alapozza Romney azt az ígéretét, hogy ha megválasztják, elnöksége első napján visszavonja a gyűlölt törvényt. Őt persze nem érinti az, hogy a fennkölt maszlaggal szemben embermilliók képtelenek kifizetni a biztosítás árát. Az arra való jogot pedig eleve szocialista, sőt kommunista demagógiának tartja, ami „olyannyira idegen Amerikától”, mint maga Obama – tehetnénk hozzá a jobboldal mantráját. Mit érdekli ezt a ködösítő ideológiát az, hogy a fejlett kapitalista világban ez a dilemma – jog vagy adó – fel sem merül: mindenki számára elérhető biztosítási módok léteznek, kapitalista állami gondoskodás vagy felügyelet mellett.
A bíróság egyetlen jelentős kitételt semmisített meg – de azt még az MTI javított híre sem tolmácsolja helyesen, ezért olvasóink esetleg arról is tévesen értesülhettek a magyar médiából. Arról van szó, hogy a törvény ki szándékozta terjeszteni a legszegényebbeknek nyújtott állami biztosítást (Medicaid) egy következő, kevésbé szegény rétegre. A rendszert a tagállamok tartják fenn, de szövetségi pénzből. A törvény szerint a föderáció további pénzeszközöket bocsátott volna az államok rendelkezésére, ha kiterjesztik a jogot – ha pedig nem, akkor néhány éven belül az eddigi támogatást is megvonta volna. Ezt az utóbbi fenyegetést törölte a legfelsőbb bíróság, nem pedig magát a kiterjesztés lehetőségét, amint a kevésbé alapos hírek közölték.
De mégis, mi köze mindehhez a világ többi részének!? Azon túl, hogy az amerikai gazdasági fejlemények az egész világgazdaságot befolyásolják, a legfontosabb tanulság mégiscsak az, hogy érdemes mindenütt odafigyelni nemcsak a kormányzati, hanem az ellenzéki propagandára is, mert ha a pénz vezérli a kommunikációt, akkor a gazdagabb fél szinte garantáltan úgy adja el saját ideológiáját, mintha az a kisembernek is megfelelne. Ez az állampolgári éberség az egyik olyan „aranyszál”, amely összefűzi a demokráciákat, és amelynek az elszakítását veszélyes lenne megengedni.
