Munkatársunk jegyzete
Washington, augusztus 29.
A Mexikói-öböl keleti partján fekvő floridai Tampában kedden ténylegesen megkezdődött a Republikánus Párt jelölőgyűlése.
Azért ténylegesen, mert formailag már hétfőn megnyílt, de 7 percen belül fel is függesztették az Izsák hurrikán fenyegetése miatt. A természeti csapás több száz kilométerre nyugatra ért ugyan partot (Tampában sütött a nap), de a Mitt Romney jelölését véglegesíteni hivatott konvenció szervezői elégedettek lehetnek az első nap eltörlésével: akkor szólaltak volna fel ugyanis azok, akik nem egyeznek a volt üzletember – szerintük nem elég radikális – politikai nézeteivel.
A hurrikán így megmentette a republikánusokat a nyílt vitától, noha kedden is előfordult néhány összezörrenés, amikor az idős libertariánus Ron Paul képviselő bevonult a sportcsarnokba maroknyi hívének nagy boldogságára. Paul száz-egynéhány küldöttmandátumot szerzett a tavaszi előválasztásokon, de a párt vezérkara egy szabályzati csellel úgy döntött, hogy nemcsak felszólalni nem engedi, hanem még küldöttei sem adhatják le rá szavazatukat.
Egyértelműen meredek párhuzamnak tűnhet, de nem ez az egy tény emlékeztet az ötvenes évek kelet-európai pártkongresszusaira. Itt is eleve mindenkinek megvan a szerepe, mindenki csak szépet és jót mondhat a pártról és a(z egyébként demokratikusan kiválasztott) jelöltről. A leghajmeresztőbb hasonlóság az, ahogyan a meglehetősen felszínes, dagályos és az ellenfelet mocskoló beszédeket megszakító tapsvihar, üdvrivalgás és átszellemült, sőt számos esetben fanatikus elkötelezettség fogadja és jutalmazza.
Ez volt a legmélyebb benyomás New Jersey állam kormányzójának, a minden idők legkövérebb amerikai politikusának számító Chris Christie-nek a beszéde alatt. Egybehangzó vélemény szerint Christie már 2016-ra készült fellépésével, hiszen Romney-t alig említette, akkor is csak formálisan, mint a második amerikai századot elhozni hivatott vezért, akit most tehát meg kell választani, hogy a nép az igazat hallhassa.
Christie szívesen használja ezt a fordulatot: Mi meg merjük mondani a nemzetnek a kemény igazságot, míg amazok azt akarják, hogy hazugságaikba ringassa magát a magatehetetlen nép. Nos, Romney egyelőre nem hajlandó nemcsak nemzetmegváltó terveinek lényeges részleteivel szolgálni, hanem még saját múltját sem meri feltárni, adóbevallásával együtt – amelyek nyilvánvalóan elárulnák, hogy negyed milliárdos vagyonának jelentős részét tőkéje külföldre menekítésével szerezte. A „kemény igazság” – amint arra Romney asszony is célzott – nyilvánvalóan abban áll, hogy a társadalom szegényebbik többségének el kell fogadnia a juttatások, a diákhitelek, a nyugdíjak, a betegbiztosítás, a szociális és munkanélküli segély és minden más állami támogatás alapos megnyesését vagy privatizálását. És mindennek a tetejébe el kell viselniük azt, hogy a milliomosok és milliárdosok adója csökkenni fog, hogy végrehajthassák ezt a nagy fordulatot – amely állítólag, egyszer a távoli jövőben, majd visszahozza az „álmok Amerikáját”, amelyben egyszerű és szinte garantált volt a társadalmi felemelkedés.
Mitt Romney és felesége (Beta/AP)
Mindkét szónok saját édesapjának példáját hozta fel az utóbbira: ők voltak az elsők családjukból, akik egyetemet végeztek. Azt persze mindketten „elfelejtették” hozzátenni, hogy a második világháború utáni országépítő kormánytervek ingyenes oktatást biztosítottak a háborúból hazatérő katonáknak és családjuknak – ami mára teljesen megszűnt. Akkor jött létre a házvásárlásra szánt jelzáloghitel-rendszer és a társadalmi nyugdíj meg az idősek és a szegények államilag dotált egészségbiztosítása is. Az is kimaradt a „régi szép idők” emlegetésekor, hogy a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben a leggazdagabbak 70—90 százalékos adót fizettek, most pedig a 30 alattit is sokallják.
Christie dühös retorikáját Ann Romney lágyabb hangja ellensúlyozta az első konvenciós estén. A jelölt felesége igyekezett a szeretet és gondoskodás páratlan lovagjaként feltüntetni férjét, akit az ország eddig csak meglehetősen hideg és esetlen közéleti személyiségként ismerhetett meg. Másik fő feladata az volt, hogy közelebb hozza Romney-t a női választók szívéhez, akiknek hatalmas többsége Obama mellett áll a republikánusok nőellenes politikája miatt. Harmadik „haditettként” azt kellett volna elérnie, hogy a dúsgazdag családot az átlagember közelébe varázsolja – ami a lehetetlenséggel határos. Romney asszony nem kezdő szónok, ám ezúttal igen természetellenesen hadarta el súgógépéről a sziruposan csöpögő szöveget.
Chris Christie (Beta/AP)
Megfigyelők szerint a republikánus konvenció első napján hiányzott a fókusz és az egyértelmű üzenet. Hozzátehetjük, hogy az elemzők sorra tévednek, amikor az ilyen politikai teátrumban logikát, következetességet, színtiszta igazságokat meg egyenes beszédet keresnek és hiányolnak. A modern konvenciók egyetlen értelme az, hogy a küldöttek hazatérve minél lelkesebb önkéntesként munkálkodjanak a párt jelöltjeinek sikeréért. Ehhez – egy ilyen pártban különösen – nem részletes programokra vagy bölcs politikára van szükség, hanem felvillanyozó, populista beszédekre és tömegeket magukkal ragadó egyéniségekre. A résztvevők ugyanis nem szőrszálhasogató szakemberek vagy újságírók, de még csak nem is megfontolt politikusok, hanem a „nagyok” rivaldafényében fürdőzni kívánó kisemberek, akik eleve hisznek saját szekértáboruk ideológiájában, és csak szervezni kell őket a nagy feladatra.
Az egyetlen olyan közönségréteg, amelyhez még szólni kíván egy bölcs pártkonvenció, az az el nem kötelezett választópolgárok tévéző milliói. Közöttük azokat, akiket a jelölt személyisége érdekel, még nem kapták meg a döntő bátorítást a Romney-stábtól. Akik viszont mérsékletességük miatt haboznak, azok az eddigiek alapján nem is fogják.
