Mottó helyett: a bosszú olyan fogás, amelyet a legjobb hidegen tálalni
Hétfőn délután egy 50-es éveiben járó férfi sétált oda a medellíni Belén negyed egyik hentesüzletéből kilépő 69 éves nagymamához, aki éppen autója felé indult, amelyben állapotos menye várta.
Amikor közelébe ért, revolvert rántott és két golyót engedett az asszony fejébe. Ezt követően sietség nélkül egy motorkerékpár hátsó ülésére ülve elvegyült a forgalom rengetegében. A merénylet kísértetiesen hasonlított azokra a kivégzésekre, amelyeket éppen a mama „szabadalmaztatott” munkásságának fénykorában, amikor a kokain királynőjének (Reina de la coca) vagy nemes egyszerűséggel La Madrinának (Keresztanya) nevezték.
Griselda Blanco meggyilkolása senkit sem lepett meg, legfeljebb annyiban, hogy csak most következett be. Ám, mint a „műfaj” avatottjai tartják, a bosszú olyan fogás, amelyet a legjobb hidegen tálalni. Számlarendezésre természetesen sokaknak volt oka, abban a világban ugyanis ahol Griselda Blanco otthonosan mozgott, kivétel nélkül csempészek, tolvajok, gyilkosok, és hasonló érdeklődésű szakmunkások álltak a hierarchiai hágcsó összes lépcsőfokán. Griselda Blanco ilyen közegben érdemelte ki a La viuda negra (fekete özvegy) becenevet, és lett minden idők egyik legnagyobb hatalmú drogforgalmazója. A kokain nagyasszonya mintegy 250 embert küldött a másvilágra. Rendszerint bérgyilkosokkal végeztette el a „takarítási munkálatokat”, akik a feladatot gyakran éppen a hétfői – jött a motor, ment az élet – recept alapján hajtották végre.
Néhány gyilkosságot saját kezűleg is elkövetett. Az elsőt még gyerekként, 11 éves korában. Néhány hasonló korú társával elraboltak egy 10 éves fiút, és váltságdíjat követeltek érte, ám a szülők hezitáltak a kifizetéssel, amire társai kezébe nyomtak egy pisztolyt. A „na, most mutasd meg, hogy méltó vagy-e a fiúk társaságára!” biztatásra Griselda összeszorította a fogát, és meghúzta a ravaszt.
Ehhez tudni kell, hogy Griselda Blanco egy Cartagena-közeli nyomortelepen született, háromévesen került Medellínbe, ahol a kartonból, hullámlemezből tákolt viskók helyett már vályogfalú „házak” is előfordultak. Köztük elvétve olyan is, amelyben folyóvíz is volt. Couleur locale-ban ez már fényűzéssel határos, takaros otthonnak számított. A villanyáram persze ezekben is elérhetetlen luxusnak számított; éppoly fogalom volt, mint mondjuk Szerbiában a gyorsvasút.
Ebben a dzsungel törvényei szerint élő és haló közösségben cseperedve Griselda korán rájött bizonyos (köz)gazdasági törvényszerűségekre: elsősorban arra, hogy pénzre legkönnyebben úgy lehet szert tenni, ha elveszed azoktól, akiknek van. Mentségére szolgál, hogy erre nem egészen maga döbbent rá, évszázadokkal megelőzték azok, akik a bank nevű intézményt létrehozták....és azóta is (büntetlenül) működtetik.
Míg zsebtolvajlásból tartotta el magát, Griselda arra is rájött, hogy az olyasmi, mint az adóbevallás és az adózás egy roppant haszontalan kolonc az ember nyakában, így ezt a társadalmi kényszerzubbonyt később sem volt hajlandó magára ölteni. Bizonyos körökben nem helyeselték e magatartását, de hát ilyen az élet, nem szeretheti az embert mindenki. A családi köteléket is felrúgta, amikor 14 évesen megszökött az anyjától, aki rendszeresen verte. Ekkor túlnyomóan prostituáltként tevékenykedett. Bizonyos fokon a hasznosat a kellemessel összekötő „vállalkozás” volt ez, hisz rég nem voltak már erkölcsi skrupulái és illúziói. Álmai viszont igen.
Első férjével, egy Carlos Trujillo nevű szélhámossal (akitől három fia született) ezt nem sikerült megvalósítania. Gyorsan el is váltak. Néhány évre rá pénzügyi vitába keveredett vele. A disputa során ugyan meggyőző érvek hangzottak el, de nem született konszenzus, amire előkerültek az argumentáció súlyosabb eszközei is, a konyhaeszközök és háztartási kellékek után olyan műtárgyak is, mint a revolver. Az exférj őszinte sajnálatára épp az dördült el, amely – csővel feléje – Griselda kezében volt.
Griselda második férje, Alberto Bravo már belevaló fickónak bizonyult. Ötlete nyomán kezdtek el kokainnal kereskedni; a 70-es évek elején már egész szépen összeszedték magukat Medellínben, s úgy döntöttek, ideje megvalósítani az amerikai álmot. A New York-i esztendők során kiválóan működő terjesztőláncot alakítottak ki; csaknem 1500 dealert alkalmaztak, havi tiszta bevételük 8 millió dollár körül mozgott. Számos neves színészt és sztársportolót is magába foglaló klienskörük miatt azonban a hatóságiak is felfigyeltek rájuk. Sokan le is buktak, Blancóéknak azonban sikerült Kolumbiába menekülniük.
Ekkorra azonban már megromlott a párkapcsolat. Griselda azzal vádolta férjét, hogy több milliót lenyúlt a közös kasszából. Bogotában beszéltek meg egy nézetegyeztető tárgyalást, amelyre a kokainbárónő, az illemszabályoknak megfelelően öltözve, pisztollyal érkezett. A találkozó elején súlyos vádak hangzottak el, aztán több, könnyen mozdítható tárgy is levitálásba fogott, hovatovább gyors repülésbe kezdett. A férj végül egy haslövéssel igyekezett bizonyítani ártatlanságát és igazát, amire Griselda egy arclövéssel nyomatékosította ellenvetését. Ő sikeresen felépült e perpatvar következményeitől. Bravo nem volt ilyen szerencsés. A kettejük biztonsági emberei közötti összecsapásban még hatan haltak meg.
Griselda rövidesen visszatért az USA-ba, és Miamiból irányította tovább hálózatát. A forgalom elérte a havi másfél tonna kokaint és a 80 milliós profitot. Villájában rendszeresek voltak a kokainos orgiák. A túlzott fogyasztás idővel paranoiássá tette; visszahúzódva élt villájában, amelynek a kapuját a Hitler névre hallgató német juhászkutyája őrizte. Kreatív névadói hajlamát negyedik fián is gyakorolta: (Mario Puzo Keresztapája nyomán) Michael Corleone névre keresztelte. A fiú apja egyébként a kartell egyik dealere, Dario Sepulveda... volt, amíg eltartási nézeteltérések közepette ama buta ötletre nem jutott, hogy elrabolja és haza, Kolumbiába hurcolja a kis Michael Corleone Blancót. Griselda bérgyilkosa hamarosan megtalálta... aztán visszavitte a fiút Miamibe.
Michael Corleone azonban nem az anyja mellett nőtt fel; a kokainbárónét 1985-ben tartóztatták le. Háromrendbeli gyilkosság vádjával majd húsz évet ült börtönben, hálózatát azonban bentről is ügyesen irányította. 2004-ben toloncolták haza. Azóta visszahúzódva élt, ingatlanjainak bérbeadásából fenntartva magát. Kalandos életéről két dokumentumfilm is készült, Cocaine Cowboys, valamint Cocaine Cowboys II: Hustlin' with the Godmother címmel.
A kokaincsempészet úttörőjét szerdán temették el a medellíni Jardines de Montesacro temetőben. Alig 80 méterrel odébb fekszik egyik „tanítványa”, El Patrón azaz Pablo Escobar, a leghíresebb kokainbáró. Róla egy másik alkalommal.
