Munkatársunk jegyzete
Washington, október 26.
Kevesebb mint két héttel az amerikai választások előtt ismét „fordulatról” számolnak be egyes közvélemény-kutatások.
A republikánus elnökjelölt újbóli előretörése igazi hullámvasúttá látszik változtatni az idei kampányt. Ezúttal azonban nemcsak a keveset jelentő országos összesítettről van szó, hanem a hintaállamok közül jó néhányról is.
Emlékezetes, hogy az október elején megtartott első tévévitáig Barack Obama utcahosszal vezetett kihívója előtt, ám a váratlanul jól sikerült másfél órás szereplés – vagy a retorikájában éppen arra az alkalomra időzített éles fordulat – több mint tíz százalékkal lendített Romney népszerűségén és ő napokon belül meg is előzte az elnököt. Az alelnökjelöltek vitája, valamint a második és harmadik Obama–Romney összecsapás nyomán azonban többé-kevésbé visszaállt a korábbi sorrend, noha csökkent a demokrata előny. Ennek ellenére senki sem jósolta azt, hogy Romney minden különösebb fordulat nélkül újra az élre állhat.
Nos, a kampányharcot nemcsak nagygyűléseken, televíziós és lapkommentárokkal meg politikai reklámokkal vívják, hanem választási szabályozással, sőt közvélemény-kutatási adatok segítségével is. Mindkét „harcmodor” legfontosabb technikája az ellentábor szavazóinak elrettentése vagy távol tartása az urnáktól. Mivel a konkrét szabályozás a tagállamokra, sőt a megyékre tartozik, a helyi erőviszonyok gyakran rányomják bélyegüket a helyileg bevetett módszerekre. Az idén például majd két tucat szövetségi állam republikánus törvényhozása szigorította meg a személyazonosítás feltételeit vagy csökkentette a korai szavazás lehetőségét.
Obama az utóbbinak a hatását próbálta ellensúlyozni, amikor csütörtökön Chicagóban (állandó lakóhelyén) leadta szavazatát. Mint közben tréfásan kijelentette, „nem mondhatja meg, kire”. Ezzel az első elnökké vált az ország történetében, aki nem a szavazás hivatalos napján és nem a fővárosban voksolt. Az ügyből hírt kerekítve ugyanakkor kimondatlanul is arra biztatta támogatóit, hogy ne várják meg a szavazás keddjét, hanem előre gyakorolják állampolgári jogukat. A demokrata jelöltek számára roppant fontos ugyanis, hogy hétvégén és munkaidőn kívül lehessen szavazni, hiszen a szegényebb rétegek nem képesek vagy hajlandók időt és pénzt áldozni arra, hogy kimaradjanak munkahelyükről csak azért, hogy szavazhassanak.
Ohióban, a legfontosabb hintaállamban több tízezren szavaztak október folyamán, és a voksolás utáni felmérések (ún. exit pollok) szerint kétharmaduk Obamát támogatta. Nem csoda, hogy az autóipar megmentéséből profitáló állam republikánus vezetői igyekeznek elnyomni a korai, de legalábbis a hétvégi szavazást. A minap két megyei tisztségviselőnek is felmondtak csak azért, mert azok megengedték volna a hétvégi voksolást.
Nem titok az sem, hogy a felméréseket végző szervezetek némelyikének rejtett szándékai is vannak, vagy legalábbis az adatok feldolgozása során érvényesítik szubjektív álláspontjukat. Így például a Romney váratlanul növekvő előnyét jelző Gallup intézet trendjelentéseiről érdemes tudni, hogy azok bizonyos szinten extrapolálják az érzékelt tendenciákat, tehát mintegy önbeteljesítő funkciót végeznek. Márpedig az emberek hajlamosak arra, hogy jutalmazzák a sikert, illetve hogy eleve lemondjanak az elérhetetlennek tűnő eredményért való küzdelemről.
Mindez „belefér” a politikai harcba, ahogyan azt az Egyesült Államokban értelmezik. Végső soron legalább két okból nem számít meglepőnek Romney „kései virágzása”. Egyrészt éppen az elmúlt három hétben tett meg mindent azért, hogy korábbi álláspontjait – amelyekkel a párt jobbszárnyának udvarolt – erőteljesen mérsékelje. Ez különösen kifejezésre jutott a tévépárbajokban, amikor is igyekezett alig különbözni Obama javaslatainak jelentős részétől. Másrészt az immár több mint kétmilliárd dollárt felemésztő kampánykiadások többsége a Romney-párti reklámokra megy. A republikánus stábnak és külső támogatóinak háromszor annyi pénze maradt az utolsó két hétre, mint a demokratáknak. Logikusnak tűnik, hogy ez eleve megtervezett stratégia, hiszen jól tudhatták, hogy az előválasztási harcban kifejtett, szélsőségesen konzervatív nézeteivel Romney úgysem nyerhet csatát. Ezért arra az időszakra tartogatták a reklámhadjárat javát, amikor már a mérsékeltebb Romney-t tudják „árulni”.
Erősíti a kései fordulatok esélyét, hogy a politikában kevésbé érdekelt tömegek jelentős része pontosan ezekben a hetekben kezdett csak odafigyelni a jelöltekre. Így nem csoda, hogy ők csak a „mérsékelt Romney-t” vették észre. Végül az is hozzájárul a küzdelem szorosabbá válásához, hogy a finisben egyre többen hagynak fel a tétovázással, márpedig a későn döntők nagyobbik része hajlamos arra, hogy „valami újnak” nyújtson esélyt.
Az előrejelzések megbízhatatlanságát tetézi, hogy hosszú hónapok után ezen a héten „fordult a kocka” egy fontos kérdésben – ami nem közvetlenül a jelöltekre vonatkozik: a megkérdezettek nagyobbik része nyilatkozott úgy, hogy most jobban él, mint négy évvel ezelőtt. A kérdés az, hogy elmennek-e szavazni.
