Több mint 25 millió amerikai szavazott már, de a döntésig még 48 óra maradt hátra az Egyesült Államokban. A Sandy hurrikán alaposan megbolygatta a választási kampány finisét, de azzal a váratlan fejleménnyel is járt, hogy a legsúlyosabb károkat szenvedett New Jersey állam Romneyt támogató konzervatív kormányzója három napon keresztül arról beszélt, milyen sok segítséget kapott Obamától. Chris Christie – aki a republikánus pártkongresszus vezérszónoka volt – korábban maró gúnnyal bírálta az elnököt. Most azonban bebizonyosodott, hogy mindketten képesek félretenni a politikai viszályokat és szükséghelyzetben kiválóan együtt tudnak működni. Márpedig éppen ez az, amiből oly nagy hiány volt Washingtonban az elmúlt négy évben, miután a Szenátus republikánus kisebbségi vezetője a 2009-es elnöki eskü napján bejelentette: négy éven át egyetlen céljuk Obama újraválasztásának a megakadályozása lesz.
"Keresztbe lépő" amerikai elnökjelöltek
Christie példás együttműködésre volt képes, ám Obama váratlan formális támogatást is nyert Michael Bloombergtől, New York független de konzervatív polgármesterétől. A milliárdos média-tulajdonos pár nappal korábban még elutasította az elnök látogatását Manhattan katasztrófa sújtotta déli csücskén, csütörtökre viszont meggondolta magát és – korábbi fogadkozása ellenére – sajtóértekezleten állt ki Obama mellett. Döntését Bloomberg elsősorban a klímaváltozás kezelési kényszerével magyarázza, amihez csak a demokrata jelöltre számíthat.
A harmadik tekintélyes republikánus személyiség bejelentése már kevésbé meglepő: ifj. George Bush első külügyminisztere, Colin Powell korábbi vezérkari főnök, akár csak 2008-ban, az idén is Obamát támogatja. Az idén nem tudunk olyan közismert demokratáról, aki „átszavazásra” bíztatna.
A mormon Romney ellen szállt síkra szerkesztőségi kommentárjában a Salt Lake Tribune c. napilap Utah állam fővárosában: ott, ahol az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztusi Egyháza székel és ahol a lakosság 58 százaléka mormon. Ott, ahol Romney élete legnagyobb közéleti sikerét érte el a 2002-es téli olimpia pénzügyi megmentésével. A mormon egyház nyíltan nem politizál, de természetesen Romney sikerében bízik. Utah állam 1964 óta nem szavazott a demokrata jelöltre. Ezért jelentett bombameglepetést, hogy ott, ahol szinte minden közvetlen mormon befolyás alatt áll, Romney-ellenes álláspontot képvisel a sajtó.
Sokatmondó, hogy Obama egyik legnagyobb, 30 százalék feletti előnyét éppen abban a Massachusettsben mérik, ahol Romney – szerinte nagy sikerrel, ellenfelei szerint állandó konfliktusok közepette – 2003 és 2006 között kormányzóként működött. Úgy tűnik, ott idegenkednek leginkább Romney-tól, ahol a legjobban ismerik.
Ellenhatásúnak tűnhet, hogy a BBC 22 országban végzett felmérése alapján, Pakisztán érthető kivételével, világszerte óriási többség Obamát kedveli jobban. Romney ezt akár fel is használhatná ellene, hiszen előszeretettel hangoztatja, hogy Obama alatt „Amerika gyengébbé vált a világban” – tehát nyilván azok támogatják a külföldről, akik „nem szeretik az erős Amerikát”.
Az viszont sokatmondó fejlemény, hogy a nemzetközi üzleti körök vezető hetilapja, a londoni Economist, amelyre még véletlenül sem fogható rá, hogy liberális lenne, legutóbbi számának szerkesztőségi kommentárjában kiállt Obama mellett. Az eltelt négy év eredményeit és balsikereit elemezve, a tekintélyes lap a következő álláspontra jutott: „Az Economist olvasói közül, különösen azok közül, akik Amerikában üzletelnek, sokan úgy gondolhatják, hogy semmi sem lenne rosszabb, mint Obama még négy éve. Mi azonban másként látjuk. Minden bizniszbarát szándéka ellenére, Romney gazdasági terve csak akkor működhet, ha nem hisszük el legnagyobb részét mindannak, amit mond. Márpedig ez nem meggyőző hozzáállás egy vezérigazgató részéről. Minden gyengesége ellenére, Obama úr visszacibálta az amerikai gazdaságot a katasztrófa széléről és tisztességes külpolitikát folytatott. Ez az újság megmaradna amellett az »ördög« mellett, akit már ismer – és újraválasztaná őt.”
Világos beszéd a nemzetközi üzleti világ legismertebb szócsövéből.
Hintaállamok a mozaikban
Miért van az, hogy az elnökjelöltek alig kampányolnak a legnagyobb államokban, például Kaliforniában vagy Texasban, ugyanakkor szinte hetente megjelennek a közepes népességű Ohióban vagy Virginiában!? Hogyan lehetséges az, hogy félezer floridai nyugdíjas meg katona felülírhat félmillió országos szavazatot (mint a 2000. évi Bush—Gore összecsapás végén) –, vagy hogy néhány tucat autógyári munkás megtarthatja Obamát a Fehér Házban még akkor is, ha netán az országos többséget Romney szerzi meg!?
A rejtély kulcsa, hogy az amerikai elnökválasztási rendszer szigorúan többségi elvű ugyan, de ez csak a szövetségi államok szintjén érvényesül: a győzelmi mozaik 51, eltérő súlyozású kockából áll. Az egyes tagállamok– a tízévenkénti népszámlálások nyomán újraszabott rendszer alapján – annyi ún. elektori szavazattal rendelkeznek, ahány szenátoruk (2—2) plusz ahány képviselőjük (számarányosan változó) van a kongresszusban. Washingtonnak mint szövetségi kerületnek nincs ugyan szavazati joggal felruházott képviselője egyik házban sem, de az elnökválasztáshoz annyi elektori szavazatot (3) kap, mintha teljes jogú állam lenne. Az elektori testület ennek alapján 538 tagból áll, tehát a győzelemhez 270 szavazatra van szükség.
Minthogy a lakosság politikai irányultsága – gazdasági, történelmi, demográfiai okokból – földrajzilag korántsem egyenletesen oszlik meg, léteznek eleve demokrata, illetve republikánus többségű államok. Ezek közé tartozik a három legnépesebb is: Kalifornia (37 millió) és New York (19 millió) többsége rendszerint a demokrata jelöltre szavaz, Texas (25 millió) viszont a republikánusra. A negyedik legnépesebb állam, Florida (19 millió) az ún. hintaállamok közé tartozik, amelyek kiszámíthatatlanul viselkednek.
Mitt Romney az idén 24 államot tudhat szinte biztosan magáénak, amelyek 206 elektort hozhatnak neki, Barack Obama pedig 20-at, összesen 243 elektori szavazattal. Az igazi kampányháború tehát a többi 7 állam 89 elektoráért folyik. Ebből az elnöknek már 27 is elég a győzelemhez (pl. Florida önmagában véve is), a kihívónak viszont 64-re van szüksége. Négy nappal a szavazás előtt Romney kettőben, Obama pedig ötben állt jobban. Ezért tartották úgy, hogy az elnök újraválasztási esélye nagyjából 4:1.
A hét „csatatér-állam” – Colorado, Florida, Iowa, New Hampshire, Ohio, Virginia és Wisconsin – közül érdekes módon a 11 és fél milliós Ohio számít kulcsfontosságúnak. Nemcsak matematikailag, hanem azért is, mert az elmúlt negyven évben mindig a győztesre szavazott. Obama ottani előnye az autóipar három évvel ezelőtti megmentéséből származik, aminek következtében majd egymillió munkahelyet sikerült megtartani és a munkanélküliség – annak ellenére, hogy az állam a klasszikus „Rozsdaövezethez” tartozik – egy százalékkal alacsonyabb az országos átlagnál.
Ohio annyira fontos csatatér, hogy az utolsó napokban újabb többmilliós tévéreklám-özönben részesítette a Romney-stáb, sőt a republikánus elnök- és alelnökjelölt teljes családjával odautazik a hétvégére. Romney egyik reklámja azt is bedobta, hogy az autóipar obamai kiváltása után az olasz tulajdonba átment Chrysler most éppen „Kínába viszi” a Jeep márka gyártását, a General Motors pedig „Kínában fektetett be” 8 és fél milliárdot az adófizetők pénzéből. Mindkét autógyár és a szakszervezet is hivatalosan cáfolta a hamis vádakat.
A másik két legnagyobb hintaállam – Florida és Virginia – hagyományosan konzervatív volt. A floridai nyugdíjasokat azonban az idén különösen foglalkoztatja az egészségügyi biztosítás, ami Obamának kedvezhet. Ugyanakkor ott történt a legtöbb jelzáloghitel-csőd, amiben a kormány keveset tudott segíteni. Az ott élő katonacsaládok többsége konzervatív, ám hálásak a tíz éve folyó háborúk befejezéséért. Florida egyre inkább latin-amerikanizálódik, s a kubaiak kivételével a többség demokrata-párti. Virginia déli részén az engedély nélküli fegyverviselési szabadság mindennél szentebb a militáns ultrakeresztények szemében, ők Obama-ellenesek. Északon viszont, a főváros szomszédságában, a jobbára demokrata érzületű műszaki, tudományos és magasan képzett hivatalnoki rétegek dominálnak.
