Véres kezű, korrupt diktátorok, menetrendszerű puccsok, éhínség, ciklonok, földrengés, kolera... Aligha lehet vonzóbb „falatokat” aggatni egy idegenforgalmi mézesmadzagra.
Haiti esetében valamennyi teljességében mellőzi a szabványos PR-túlzást: elképzelni is nehéz, hogy már komolyabb csapás érheti. Talán még egy új elnök képében sem?!
Líbia, Japán, Jemen, Szíria... konkurenciájában a világ a hét elején egy marginális hírecske erejéig jegyezte, (mint mi is ezeken a hasábokon), hogy az amerikai kontinens legszegényebb államát a jövőben új ember vezeti. A még most sem végleges adatok szerint a haiti elnökválasztás március 20-ai második fordulójában Michel Martelly kapta a szavazatok 67,57 százalékát. Jószerivel ez az infó is csak azért avanzsált hírré, mert a leendő elnök eredetileg zenész, művésznevén Sweet Micky vagy Tet Kalé, ami kreol nyelven kopaszt, ha úgy tetszik bőrfejűt vagy skinheadet jelent. Ráadásul Édes Micky annak dacára lett győztes, hogy az első fordulóban még csak harmadik volt, tehát eredetileg nem is jogosult a második fordulóra.
Történt, történhetett ez azok után, hogy a novemberi első fordulóban a 70 éves Mirlande Manigat jogászprofesszornő kapta a legtöbb voksot, mögötte pedig Jude Célestin, akit az előző elnök, René Préval támogatott. Miután Célestint csalás miatt kizárták, a második fordulóban a harmadikként befutó Martelly (aki szintén Préval védence) mérkőzhetett meg Maginat-val.
Ilyen előzmények után csaknem természetesnek vehető, hogy az 50 éves énekes mögött nemhogy parlamenti többség nem áll, hanem gyakorlatilag pártja sincs. Sőt elnöki rezidenciája se, a tavaly januári földrengést ugyanis az elnöki palota sem „élte túl”. Sweet Mickey tehát az annak udvarában felállított sátorba költözhet be... ha a május 14-én esedékes beiktatásáig el nem fújja egy újabb hurrikán... vagy egy hasonló gyakorisággal lesújtó államcsíny.
Mivel derült égből pottyant trónra, még a karibi ország ügyeiben járatosaknak sincs egyelőre halvány fogalmuk, Martelly mennyire lesz képes megbirkózni egy ilyen politikai kihívással. Annál kevésbé, mert futólagos életrajza sem kimondottan stabil támpont a hosszú távú prognózisokhoz.
A középosztályos családban, 1961. február 12-én született Michel Joseph Martelly hallás után tanult meg zongorázni. Mégsem gondolt zenei pályafutásra. A középiskolát követően az egészségügyi majd a tudományok karán pályázott. Mindkétszer sikertelenül. Katonai akadémiára iratkozott, de ottani szárnybontogatása során éppen egy ezredes lányával talált összemelegedni... oly nagyon, hogy a lányka teherbe is esett. Búcsút kényszerült hát mondani a tábornoki karriernek. Az Egyesült Államokba emigrált, a letelepedés reményében megnősült, majd gyorsan el is vált. Egy ideig fűszerkereskedésben dolgozott, majd hazatért, másodszor is megnősült, és ismét Floridán kötött ki, ahol építőipari munkásként dolgozgatott és vált közben komoly crack-függővé. '88-ban aztán az Ooo La La című dal révén énekesként robbant be a köztudatba hazája és a térség pop-porondján.
A népszerűség pénzt is hozott. A pénz kapcsolatokat, a kapcsolatok befolyást és további pénzeket. Egyesek mégis kétkedve tekintenek Haiti általa ígért gazdasági felvirágoztatásában. Amondók, a problémák, a rendszer változatlan, egy fecske nem csinál(hat) nyarat. Régi bor, új palackban – foglalta e kételyeket dióhéjba a Haiti-szakértőnek számító Robert Fatton.
Sokan a rózsás jövőt azért kérdőjelezik meg, mert Martelly saját költségvetését sem volt képes kezelni. Mint arról a közelmúltban a Miami Herald is beszámolt, Floridáról való távozásakor (2007) több mint egymillió dolláros tartozást hagyott hátra. A tételek között egy 637 ezres ingatlankölcsön is szerepel. Ezt 2005-ben igényelte, amikor 910 ezerért 5 hálószobás, csaknem 600 négyzetméteres kétszintes házat vett. A Palm Beach-i ház után fizetendő havi 3251 dolláros részletet 2008 novembere óta nem fizette, így a bank lefoglaltatta és eladta a házat. További két floridai ingatlana azonos körülmények között „úszott el”.
Vannak, akik elsősorban mégsem Martelly gazdasági rátermet(len)ségétől tartanak, mint inkább – kevésbé ismert – politikai előéletétől... amely még François „Papa Doc” Duvalier, majd annak fia, Jean-Claude „Baby Doc” Duvalier regnálása idejébe nyúlik vissza. A Washington támogatta Duvalier 29 évig tartó uralkodása alatt a Tonton Macoutes néven elhíresült haiti Gestapo 30-50 ezer embert küldött az örök vadászmezőkre. Aztán jött az első demokratikus választásokon 67 százalékos támogatottságot kapott lelkész, Jean-Bertrand Aristide, megbízatása azonban alig tartott nyolc hónapot, amikor (1991 szeptembere) a Raoul Cédras tábornok vezette tiszti kar puccsal megdöntötte. Martelly is aktív szerepet vállalt Aristide megbuktatásában, és nagy becsben állott a junta 1991 és 1994 közti önkényuralma alatt. Haiti post-Duvalier történelmének eme időszakában legalább 5000 embert kínoztak és/vagy öltek meg. Martelly afféle dzsókere volt a rezsimnek, és személyes barátja az akkori vaskezű rendőrfőnök, Michel François alezredesnek is. Sokan eskü alatt készek tanúsítani, hogy Martelly személyesen is részt vett azokban a „tisztogató” akciókban, melyek során az ellenzékieket nyulakként vadászták – a szó legszűkebb értelmében.
Martelly a Sweet Micky nevet is François-tól „örökölte”. Eredetileg a plebsz „becézte” így a rendőrfőnököt, mégpedig azért, mert valamennyiszer lepuffantott egy ellenzéki gerillát, széles mosollyal nyugtázta efölötti elégedettségét. Kevin Piña író és dokumentumfilm-forgató visszaemlékezése szerint a névadó 1993 júliusában a Port-au-Prince-i El Rancho Szállodában történt meg. Úgymond természetesen, Michel François is ott volt Martelly fellépésén. A publikum ovációi közepette a rendőrfőnök is a porondra lépett, majd magasba emelve Martelly kezét azt mondta: ő az igazi Sweet Micky.
