Az Észak-Afrikában felizzott népmozgalom parazsát a hírek szele immáron a kontinens déli vidékeire is elrepítette: Szváziföldön, a földrész utolsó abszolutista monarchiájában kedden mintegy ezren tüntettek a pazarló önkényuralkodó ellen.
A Hatalmas Bika, a Szent Pajzs Őre, a Titokzatos, a Nagy Hegy, a Nemzetek Királya, a Nagy Oroszlán nevekkel és titulusokkal illetett III. Mswati mégsem izgatta magát túlságosan; rendőrei előbb vízágyúkkal és könnygázzal igyekeztek jobb belátásra bírni a békésen éneklő tüntetőket, aztán útravalóul jól meg is botozták őket.
A felség – ki hatalomgyakorlásának csak a képzelet és az ország kincstára szab határokat – egyébként sem ér rá most holmiféle szabadságjogokkal és demokráciával (az meg mi!?) foglalkozni, hiszen ezen a kedden ünnepli 43. születésnapját... tehát ismét le kell porolni a színes tollakkal ékesített fejdíszét, kifényesíteni a pajzsot, harci szekercét, dárdát, és megszervezni a szülinapi bulit... amely most sem lesz olcsóbb kétmillió dollárnál. A nép ugyan már egy ideje nehezményezi ezt a fényűzést, de a fejedelem amondó, minden centet megér, hiszen megadja a lehetőséget alattvalóinak, hogy együtt örüljenek vele.
A király egyébként sem érti, mi a fene ütött a nyájba, hiszen sem aszály, sem árvíz. Azt ugye már az előző évtizedekben megszokhatták, hogy az élet nem habos torta, szerényen kell élni. Különösen ilyen gazdasági válságban, amikor a kormány az egyre huzatosabb költségvetés miatt kénytelen bejelenteni a közalkalmazotti bérek befagyasztását. Az arra való tekintettel, hogy az ország 1,1 millió fős népessége kétharmadának a napi bevétele a fél dollárt sem éri el, ez a bérjegelés úgysem lesz túl mellbevágó. Úgymint: a többségnek így is zéró a bevétele, márpedig a nullát nem szokták szorozni... hát még osztani.
Egyébként a Dél-afrikai Köztársaság és Mozambik közt elterülő, kétharmadnyi Vajdaságot kitevő területű Szváziföldön kereken 38 éve (1973. április 12-én) tiltották be a politikai pártokat, és helyezték hatályon kívül az alkotmányt. (Mi a francnak az ilyesmi, csak komplikálja az életet!?!) Ellenzéki színezetű tevékenység legfeljebb a szakszervezetek és a diákszervezetek szintjén számít bocsánatos bűnnek. Az is csak a nádtetős sárkunyhó küszöbéig.
Szváziföldnek azonban ennél sokkalta előbbre való gondja is van. A „probléma” neve: AIDS. A lakosság 40 százaléka HIV-pozitív (!) – ez a legmagasabb arány a világon –, és a halálesetek csaknem háromnegyedét ez a tünetegyüttes okozza. Még a magas szaporulat sem tud lépést tartani a halálozási rátával; így egyetlen évtized alatt 60-ról 31 évre csökkent a születéskor várható élettartam, Szváziföld évente lakosságának 2-3 százalékát veszíti el. A hihetetlen ütemű terjedés okai pedig a hagyományban keresendők: az óvszerhasználat és a hűség arra felé nem túlságosan divatos... a népszerű poligámia viszont még csak rátesz néhány lapáttal.
Utóbbiban maga a király a példamutató és élenjáró. Afrika utolsó korlátlan hatalmú uralkodója minden holdújévkor nősül egyet. Erre az Umhlangán (Nádtánc ünnepen) kerül sor, ami abból áll, hogy az ország szüzei (mintegy 20 ezer – öt és 19 év közti – leány!) félmeztelenül ellejtenek LaMbkiza anyakirálynő előtt – aki a megtisztelő Inkhosikati (Nagy Elefánttehén) címnek örvend – III. Mswati pedig kiválaszt közülük egyet. Így megy ez amióta a világ világ. Így ment ez, akkor is, amikor a mostani uralkodó apja, az 1921-től 1982-es haláláig uralmon levő II. Sobkuza kezében volt a jogart megtestesítő bunkósbot. Sobkuza 61 éves uralkodása alatt (ezzel még mindig világcsúcstartó) 70 feleségre „tett szert”, akiktől 210 gyermeke született és mintegy 1000 unokája lett.
III. Mswati Sobhuza 66. fia (a 67 közül), tehát nem elhanyagolható mértékben a számmisztikának köszönheti jelenlegi királyságát. Az uralkodó Makhosetive (ami minden Minden Nemzet Királyát jelent) herceg néven látta meg a napvilágot. Csak nagykorúsága után vette fel a Mswati nevet. Trónra lépésével ő lett a világ legfiatalabb államfője, és maradt is egészen 2001-ig, amikor az akkor 30 éves Joseph Kabila lett a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke. Mint arról már korábban regéltünk, Kabila ifjú külügyminiszterünk nagy barátja. Nincs ebben semmi csodálnivaló, hiszen Jeremić mindenkit (nemzet)érző kebelére ölel, amint az megígéri, hogy nem ismeri el a független Koszovót. Soha, soha... és az után sem.
III. Mswati eddig 14 feleséget és 28 gyermeket „hozott össze”. Hagyomány, hogy minden asszonya számára palotát építtetett, és valamennyinek méregdrága luxuskocsit vásárolt. Mindezt természetesen az ország büdzséjéből. Neki is van néhány pompás járgánya. A ménesben egyebek között egy Maybach is ékeskedik. Igaz, csak néhány kilométernyi aszfaltozott út van, de majd... jön Mrkonjić bácsi és megígéri... szavatoltan elkészül... február 30-ára
Hogy a többnejűség egy edzett abszolutista számára is tartogat olykor buktatókat, tavaly nyáron derült ki, amikor is kitudódott, hogy a Hatalmas Bika 12. felesége (az Inkhosikati LaDube nevű) összeszűrte a levet Ndumiso Mamba igazságügy-miniszterrel. A csalfa némber rendszeresen katonaruhában osont ki a palotából a légyottokra. A párost a katonai kémelhárítás emberei kapták rajta egy szállodában, amikor a király éppen Thaiföldön pihent. LaDube azonnal hazaküldetett az anyjához, a miniszter – aki a király gyerekkori barátja volt – tömlöcbe vétetett.
A király nemcsak hűtlen felesége miatt volt dühös, hanem azért is, mert híre ment az esetnek. Világviszonylatban is. Bizonyára nagyon sajnálta már hogy valamikor diplomáciai nyomásra visszavonta azt a dekrétumát, amellyel betiltotta az újságokat. Mert, lám, ezek a fránya firkászok mindent megírnak...
