Tudósítónk jegyzete
Washington, április 15.
Mielőtt igazából beindulna a jövő évi elnökválasztási kampány (Obamán kívül eddig csak ketten jelentették be jelöltetésüket), az Egyesült Államoknak két hatalmas csatát kell megvívnia önmagával: mindkettő a dollár körül forog.
És mindkettőben arról van szó, hogy megengedheti-e magának a világ – még mindig – leggazdagabb társadalma, hogy „ingyen” gyógyítsa öregjeit és szegényeit, vagy inkább milliomosai és milliárdosai számára tartsa vissza a mindenkori bevétel legnagyobb részét.
Az „ingyen” szó azért áll idézőjelben, mert valójában szó sincs ingyenes juttatásról: a legalacsonyabb bérek történelmi leszorítása, a középosztály számára egykor jól fizető munkahelyek külföldre vándorlása, valamint az univerzális egészségbiztosítási és nyugdíjrendszer ismeretlen volta miatt szorul rá az ország arra, hogy adókból „tartsa el” azokat, akiknek nincs elég jövedelmük. Miközben ez természetesen egyfajta társadalmi újraelosztásnak számít, az igazi, az elsődleges elosztás ott keletkezik, ahol senki sem figyel rá: a lakosság egyetlen százalékának évi jövedelme 30 éve meredeken emelkedik, míg több mint feléé ugyanolyan mértékben csökken. Az USA-ban – a rabszolgaságot nem számítva – soha nem volt akkora jövedelmi aránytalanság a leggazdagabbak és legszegényebbek között, mint manapság.
Az előző csatának a határidő előtt másfél órával vetettek véget, ezért nem kellett leállítani múlt szombaton a kormányapparátust. Ez a 2010-11-es pénzügyi évre vonatkozott, amely szeptember 30-án ér véget, de a végleges állami költségvetés csak most csütörtökön született meg. Mint ismeretes, a képviselőház új republikánus többségének radikális jobbszárnya – a Teadélután mozgalom – kötötte az ebet a karóhoz a családtervezés finanszírozásának mindenáron való betiltásának szándékával, de végül is mérsékelt házelnökük figyelmeztetésére megelégedett a pénzbeli lefaragással.
A következő csata azonban még ádázabb lesz: május 15-éig az USA eléri az államadósság törvényileg jóváhagyott plafonját, és ahhoz, hogy minden kötelezettségét teljesíthesse, ezt a szintet emelni kell. Ismét csak a jobboldalon múlik, mekkora akadályt gördít ennek az útjába: követelhetnek Obamától, amit csak akarnak, de ha a szövetségi kormány – történetében először – nem tud fizetni, annak katasztrofális következményei lesznek nemcsak az egész világra, hanem a csökönyös radikálisokra is.
De persze nem itt van a kutya elásva, hanem ott, ahol a kisembereknek a társadalom irányításába való beleszólási jogát mérik. Márpedig éppen ennek a (megmaradt) alapjait próbálják szétzúzni azok, akik a központi kormányzat mértéktelen leépítését követelik.
Az elmúlt hét azonban az október elsején kezdődő új pénzügyi év költségvetésének vitájával telt. Jobboldali sortűzzel kezdődött, amikor Paul Ryan wisconsini (ahol a szakszervezetek jogfosztása történt a tél végén) republikánus, a képviselőház fiatal költségvetési bizottság elnöke beterjesztette pártjának javaslatát, amelynek a címe A jóléthez vezető terv. Mármint a gazdagok még nagyobb jólétéhez, mert a szegényeknek járó juttatások alapos megnyirbálásában, valamint a leggazdagabbak újabb 3000 milliárdos adócsökkentésében látja a jóléthez vezető utat.
Barack Obama szerdán tette közzé saját változatát, amely szintén a költségvetés-csökkentést célozza, de úgy, hogy minden négy dollárból hármat kiadáslefaragással, egyet viszont a negyedmilliós évi jövedelem feletti adók növelésével érné el.
A folytatás egymás tervének kölcsönösen kíméletlen kritikája, és jelenleg csak azt lehet biztosra venni, hogy a két változat közül egyik sem valósul majd meg. Obamát azzal vádolja a jobboldal, hogy „szocializmust” akar teremteni Amerikában, saját bázisa pedig azt rója fel neki, hogy eleve a politikai középről indul, és mivel a mindenároni kompromisszumok híve, ezért a végkifejlet mindig a jobboldali követelések háromnegyedes megvalósulását jelenti. Az elnök viszont – eddigi engedékenységével szemben és nem utolsósorban saját jövő évi újraválasztási kampányának követelményeit szem előtt tartva – megígérte, hogy nem fogja megengedni a milliomosok adóinak további csökkentését.
Mindenképpen történelmi jelentőségű csatákra van kilátás, pedig még el sem kezdődött a választási idény.
