(Tudósítónk jegyzete)
Washington, május 27.
Úgy tűnik, túl messze még a 2012. novemberi amerikai elnökválasztás, ám a komoly jelölteknek össze kell gyűjteniük egy-egy milliárd dollárt és egy minden megpróbáltatásra kész tanácsadói és kampánystábot. Ez pedig akkora munka, hogy soha nincs túl korán nekifogni.
Csakhogy a jobboldalon sokan vannak a megszállottak és kevesen a megválaszthatók – hogy kissé nyersen fogalmazzuk át a bibliai idézetet. Az elmúlt hónapokban több mint egy tucat republikánus politikus kacérkodott a jelöltséggel, de június elejére tisztázódni látszik, kik is azok, akikre komolyan számítani lehet.
Az igazi mezőny azért alakult lassan, mert – minden gazdasági nehézség, forrongó „teadélután” és tüzes Obama-ellenes retorika ellenére – valójában kevés komoly republikánus politikus hiszi lelke mélyén is, hogy a jelenlegi elnököt le lehet győzni. A minapi, szinte jelentéktelen szövetségi képviselőházi különválasztás erről még többeket meggyőzött.
A New York állam északnyugati csücskében elterülő választókerület negyven éve republikánus kézben volt, de amikor legutóbbi képviselőjük egy félmeztelen, muszklis és nadrágos mobiltelefon-fotót küldött kedvesének (aki ráadásul a beosztottja), kénytelen volt lemondani, a keddi rendkívüli választáson a demokrata jelölt győzedelmeskedett. Az ok: az időseknek nyújtott állami egészségbiztosítás megszüntetésére irányuló jobboldali terv.
Obamától természetesen sokan sokkal többet vártak, és a szélsőjobboldali Teadélután mozgalom ki is használta azt a csalódást, hogy még az első fekete bőrű elnök sem volt képes két év alatt megoldani az ország legsúlyosabb gazdasági nehézségeit. Ennek ellenére a magát függetlennek tartó mérsékelt többség egyre inkább látja, hogy forrófejű politikával csak még nagyobb katasztrófát lehetne okozni – miközben a Ronald Reagan óta korlátlanul gazdagodó leggazdagabbak továbbra is tömnék a bankszámlájukat.
Ezért van az, hogy a leghevesebb szónokok időszakát – és gyors hanyatlását – láttuk az elmúlt hetekben. A férfihaj- és botránykirály Donald Trump nagy dérrel-durral jelentette be, hogy indulni készül – és alig két hétre rá, hogy hát, mégsem, mert ő igazándiból a bizniszben érzi jól magát. Pedig néhány héten keresztül a vélt jelöltek közül az élen állt – hogy csúfos vereséget szenvedjen, amikor Obama végre közzétette hivatalos keresztlevelét.
A sokat emlegetett Newt Gingrichnek, a clintoni évek rettegett képviselőházi elnökének a jelölti hajója is gyorsan zátonyra futott, amikor három nap alatt három újabb retorikai, pénzügyi és ékszerbotrányba keveredett harmadik feleségével együtt.
A versenybe szállásra várt komolyabb politikusok közül gyorsan kilépett (a 2008-ban már próbálkozó) Mike Huckabee, a kisemberek kedvenc ultrakeresztény prédikátora, illetve bejelentette távolmaradási szándékát Mitch Daniels, a kevésbé ismert, de komoly és mérsékelt indianai kormányzó, valamint Jeb Bush volt floridai kormányzó, a legutóbbi elnök öccse és az id. Bush elnök fia. Az egyetlen komoly politikus, aki hivatalos jelöltként talpon van, Mitt Romney volt massachusettsi kormányzó, a 2002-es Salt Lake City-i téli olimpia igazgatója. Őt eredetileg senki sem tartotta esélyesnek, mert Massachusettsben hasonló általános egészségbiztosítást vezetett be, amilyen miatt most Obamát üldözi az egész jobboldal. De mára megritkult körülötte a levegő – ő pedig azzal magyarázza a diszkrepanciát, hogy „ami egy államnak jó, azt nem szabad kiterjeszteni az egész országra”...
Két nagyágyú – bocsánat: politikai üstökös – rejtegeti még szándékát a jobboldalon: Sarah Palin, a legutóbbi vesztes alelnökjelölt, illetve Michele Bachmann minnesotai képviselőnő, a Teadélután kongresszusi frakciójának alapítója. Palin most vasárnap, a háborús veteránok ünnepén indul országjáró buszkörútra, ami a jelöltetés bevezetője lehet (minapi interjújában négyszer is elmondta, hogy „fel van tüzelve”), ám komoly szakértők szerint esélye nincs a jelöltetés megszerzésére. Bachmann viszont imád titokzatoskodni és nagyokat mondani Obama ellen (például hogyan képzelt ír rokonaival sörözni meg a brit kormányfőhelyettessel pingpongozni, amikor odahaza egész várost söpört el a tornádó), de minden valószínűség szerint indulni fog.
Ismerve a mezőny gyengeségét és kilátástalanságát újra olyan hír is felröppent, hogy Rudi Giuliani volt New York-i polgármester fontolgatja a lehetőséget: vesztenivalója nincs, viszont 2008-hoz képest jobboldali vetélytársai sokkal gyengébbek. Persze neki sincs sok esélye szociális liberalizmusa és nőügyei miatt.
Nem csoda hát, hogy a mérsékelt republikánus választók egyáltalán nem boldogok potenciális jelöltjeik láttán: a mérsékelteket nem támogatná a Teadélután mozgalom, amely pedig manapság a Republikánus Párt motorját képezi. A szélsőségesek viszont – mint ezen a héten is bebizonyosodott – aligha számíthatnak sikerre egy egyre nyugodtabban mosolygó fekete bőrű elnökkel szemben.
