Tudósítónk jegyzete
Washington, augusztus 25.
A fekete magas nyakúban és farmernadrágban, tökéletes magabiztossággal világot hódító milliárdos visszavonul cégének napi irányításából: Steve Jobs, az Apple számítógépgyártó óriáscég társalapítója szerdán lemondott elnöki posztjáról, és csak az igazgató bizottság vezetését tartotta meg.
(Léphaft Pál karikatúrája)
A világ legértékesebb technológiai vállalatának részvényei egyetlen órán belül 5%-ot veszítettek értékükből – pedig már zárva volt a tőzsde, amikor Jobs levelét közzétették. „Fonnyadna” az Alma!?
Korainak tűnik a sirató, noha az Apple minden sikerét: korai tündöklését, majd – Jobs 1985-ös kitúrása után, távollétében bekövetkezett – bukása utáni feltámadást is neki köszönheti. Tíz évvel Jobs eltávolítása után, 1996-ban, az akkori vezetés belátta, hogy a cég a megsemmisülés határán van: visszakönyörögték hát Jobs-t, aki – korábbi arroganciáját a korosodás és tapasztalatszerzés bölcsességével mérsékelve – minden korábbinál magasabb csúcsokra vezényelte cégét. 2010-ben az Apple meghaladta az addig évtizedeken át regnáló Microsoft tőzsdei összértékét, és ezzel a világ leggazdagabb technológiai cége lett. Tavaly többet ért a tőzsdén, mint az ExxonMobil, a legnagyobb kőolajipari cég, és ezzel Amerika legerősebb, nyilvánosan forgalmazott részvénytársaságának a címét is megkaparintotta. A vállalat 70 milliárd készpénzen ül, és részvényesei azt követelik, hogy új megabefektetések híján egyszerűen osszák szét a profitot.
Mindez azonban csak statisztika. Az igazi sztorit az jelenti, hogy milyen termékekkel – és milyen zseniális üzleti és kultúrérzékkel vívta ezt ki a most 56 éves Steve Jobs. Miközben a Microsoft az üzleti világra összpontosított – és ez tette igazán gazdaggá, de ugyanakkor unalmassá és gyűlölt célponttá is –, addig az Apple megcélozta a Fogyasztót: nemcsak a nagy pénzű, művelt városi fiatalságot, hanem a tömegeket is, akik „nem akarnak lemaradni”, és ezért akár a drágább készülékeket is megfizetik, ráadásul az egyszerű kezelhetőség érdekli őket, nem okvetlenül a rugalmasság.
Az Apple egyesegyedül felforgatott három óriási piacot: 2001-ben a zeneértékesítést az iPod MPEG-lejátszó bevetésével; 2007-ben a mobiltelefonok hatalmas piacát az egyetlen korábbi termékkel össze nem hasonlíthatatlan, fenomenális sikerű iPhone bevetésével; 2009-ben pedig a táblagépek kategóriájának feltámasztásával, az „óriás-iPhone-nak” is nevezhető iPad piacra dobásával. Mindhárom területen valódi forradalom zajlott le az Apple színre lépésével, és minden korábbi vetélytárs már csak futhatott a vezető kultusz-kütyük után.
A kütyü szó itt magyarázatra szorul: általában lekicsinylő értelemben használjuk, olyan szerkentyűkre, amelyek valamiféle örömet hoznak, de nem igazán nélkülözhetetlenek. Csakhogy ez esetben módosul a kép. Az iPod gyakorlatilag megszüntette az audio-CD-k piacát, mert (majdnem) ugyanolyan hangminőséggel összehasonlíthatatlanul nagyobb funkcionalitást párosított. Az iPhone teljesen átrendezte a mobiltelefonok szféráját, mert egyesítette magában az addigi telefonokat, a zenehallgatást, a térképnézést, az e-mail-rendszert – és még sok-sok minden mást, majd félmillió ingyenes vagy aprópénzért megvásárolható mobilprogram nyilvános piacának felállításával. Az iPad pedig lehetővé tette, hogy a legszélesebb tömegek számítógépes igényeinek 95 százalékát egyetlen füzetvastagságú táblagéppel kielégítsék, beleértve az újság-, könyv, sőt tankönyvhasználatot is.
Megjegyzendő, hogy a Microsoft és hardveres partnercégei majd tíz évvel korábban próbálkoztak a táblagép-koncepcióval, de a Windows operációs rendszer túl nehézkesnek bizonyult ahhoz, hogy a sokkal kisebb kapacitással megoldandó feladatokat kielégítő szinten teljesítse.
De térjünk vissza a társalapítóhoz (aki a mérnökzseni Steve Wozniak oldalán hozta létre az Apple-t és a személyi számítógépet 1976-ban). Jobs egy perfekcionista technológus, aki mindvégig maga döntött termékeinek minden fontos jellemzőjéről, és tökéletes érzékkel vizionálta, mit fog ünnepelni a piac. Híres mondása, hogy „Nem a fogyasztó dolga eldönteni, mi kell neki”. Ennek megvalósításához Jobs nem volt hajlandó senkivel sem együttműködni – egyszer volt ilyen próbálkozása az Apple-gépek gyártásának licencelésével, de gyorsan felhagyott vele, mert nem volt megelégedve a klónokkal.
A Microsoft társalapítója, Bill Gates ezzel szemben arra a stratégiára alapozott, hogy minél több partner számára lehetővé tegye a piaci felvirágzást. Ez az irányvétel tette neki lehetővé, hogy eredetileg meghódítsa, sőt kisajátítsa a mikroszámítógépek piacát és húsz éven át messze lekörözze az ősvetélytársat, az Apple-t. Azt is elmondhatjuk, hogy Jobs tulajdonképpen az iPhone bevetésével fogadta el Gates stratégiáját, méghozzá a mobilprogramok piacának szélesre tárásával – noha továbbra is megtartotta az utolsó szó jogát.
Jobs az elmúlt években hasnyálmirigy-rákkal küszködött és májátültetést is végeztek rajta. Az Apple hallgat jelenlegi egészségi állapotáról, de elemzők feltételezik, hogy az ismét rosszabbodott. Egyelőre azonban mégis magánál tartja a végső döntés jogát, de többé nem napi szinten: a cég vezetését átengedte az eddigi vezérigazgatónak, Tim Cooknak, aki legendás logisztikai szervező hírében áll. Mindenesetre Jobs „találmányai” még néhány évig kísérni fogják az Apple piaci sorsát: októberben megjelenik az iPhone 5-ös, és az év végére rebesgetik az iPad 3-as piacra dobását is. A konkurencia pedig évek óta szédelegve próbálkozik a felzárkózással – ez idáig sikertelenül.
