Jóska

A Skandináv-félsziget fölött markáns ciklon örvénylik.

Szintén ciklon okoz csapadékos időt a Kelet-európai-síkság térségében, az anticiklon hatása alatt álló Pireneusi-félszigeten ellenben napos, rendkívül meleg az idő, és a következő napokban sem várható változás. A Balkán-félsziget déli részén a helyi záporok mellett szórványos zavargásokra és csoportos rendbontásokra van kilátás, a naposabb vidékeken tömegtüntetések és fegyveres összetűzések is előfordulhatnak.
Lehet, hogy nincs oly messze a nap, amikor efféle meteo-politikai előrejelzés vált(hat)ja majd fel a hagyományos időjárás-jelentéseket. Létezik ugyanis már olyan számítógép, amely képes „megjósolni” a jelentősebb társadalmi fluktuációkat, esetlegesen előrejelezni a közelgő konfliktusokat, forradalmakat. A 8,2 teraflopos teljesítményű, Nautilus névre hallgató SGI Altix szuperkomputer már a télen valószínűsítette az arab tavaszt, sajátos grafikonjai előjelezték az egyiptomi és a líbiai eseményeket, és Bin Laden rejtekhelyének felderítéséhez is fontos adalékokkal szolgálhatott volna.
A számítógép – amelyre leginkább a Jóska (kis jós = Jós-ka) név illene – a Tennessee Egyetemen „lakik”, de az Illinois Egyetem egyik kutatója volt az, aki rengeteg hírrel táplálta rendszeresen, összesen több mint százmillióval, amely alapján aztán a gép elvégezte az elemzést. A „beetetést” végző Kalev Leetaru a tanulmányhoz számos, szabadon hozzáférhető forrásból merítette az információkat, köztük az amerikai kormány által üzemeltetett Open Source Centreből és BBC Monitoringból. A betáplált anyag magvát emellett a hírügynökségi hírek, valamint a New York Times archívuma (1945-ig visszamenőleg) képezte.
Az így összeállt információhalmot két alapszempont szerint csoportosította, hangulati és földrajzi ismérvek szerint. A hangulat kategória körvonalazásához a jelzőket – például a „rettenetes”, „szörnyű” vagy „kellemes” szavakra fókuszolva – használta, a „geokódolás” során pedig a hírekben előforduló helyszínek földrajzi hosszúságát és szélességét vitte be. Az ekképp rendszerezett információk különböző aspektusainak összekötésével egy százbilliónyi kapcsolatból álló hálózat rajzolódott ki. E sajátos világtérképen a leggyakoribb metszéspontok a legérzékenyebb övezeteket jelzik.

A Jóska által generált hálózat Egyiptom, különösen pedig Kairó „felett” hónapokkal az ottani forradalmi eseményeket megelőzően igen gyorsan és markánsan feketedett. A médiajelentések „hangulata” drámaian romlott, ami Leetaru szerint egyértelműen arra engedett következtetni, hogy ott valaminek történnie kell, valami olyan horderejűnek, amit Hoszni Mubarak egyszerűen „nem élhet túl”. Mint ismeretes, Washington semmit sem változtatott Egyiptom-politikáján, maradt Mubarak oldalán. Ez annak tudható be, hogy a szakértők és az elemzők, akik évtizedek óta kísérik az egyiptomi belpolitikát, egyszerűen nem számítottak erre, hiszen 30 éve nem történt semmi olyasmi, ami kihúzta volna Mubarak alól a szőnyeget. Az is ezt volt hivatott alátámasztani, hogy az Egyiptom feletti hatványozott „sötétedésre” korábban csupán két alkalommal volt példa. Először 1991-ben, az amerikai hadsereg első iraki intervenciója, a Sivatagi Vihar (Desert Storm) fedőnevű hadművelet előtt, majd 2003-ban, a második amerikai invázió idején.
Ugyanilyen látványos „borulás” volt megfigyelhető az 1990-es években az egész Balkáni térségében (valamennyien sajnos nagyon jól tudjuk; csöppet sem alaptalanul), és a közelmúltban Líbiában is. A metszéspont-szaporodás Szaúd-Arábiában is viszonylag intenzívvé vált, de nem olyan léptékben, hogy az komolyabb horderejű eseményeket vetítene előre.
Jóska hírelemzése Oszama bin Ladent is nagyszerűen betájolta. Annak ellenére, hogy sokan úgy vélték, valahol Afganisztánban rejtőzködik, a hálózat lehetséges rejtekhelyként egyértelműen Észak-Pakisztánt jelölte meg. Eközben csupán egyetlen betáplált hír említette Abbottabád városát, ahol május 2-án Bin Ladenen rajtaütöttek. A térségből érkezett hírek puszta statisztikája is arra engedett következtetni, hogy az al-Kaida vezére Pakisztánban van, a koordinátahálózat 200 kilométernél kisebb sugarú gyűrűben valószínűsítette.
Noha eleddig csak visszamenőleg szűrték, vizsgálták a híreket, Leetaru szerint – aki már nagyban dolgozik a fejlesztésen – valós időben is működhet a rendszer, és „megjósolhatóak” a bekövetkezendő események is. Szerinte a gazdasági mozgások előrejelző-algoritmusához hasonlóan viszonylag pontos geopolitikai vetületű előrejelzés adható meg. Afféle időjárás-előrejelzéshez hasonlatos (táv)prognózis, amely ugyan sohasem tökéletes, de azért megbízhatóbb, mint eleink megfigyelésen alapuló jóslatai voltak. Legfeljebb olyan buktatókat hord magában, mint az ismert indiános adoma:
Egy meleg szeptemberi napon az öreg indián elmegy a sámánhoz és megkérdezi:
– Milyen lesz a tél?
– Kemény hideg lesz – válaszolja a sámán.
– Biztos?
– Biztos.
– Gyűjtsek fát?
– Gyűjts, bizony!
– Az egész törzs gyűjtsön?
– Az egész törzs... persze.
Az öreg megköszöni a tanácsot és visszabandukol a törzséhez. A sámánt egy idő után lelkiismeret-furdalás kezdi kerülgetni, mi van, ha mégis enyhe lesz a tél, és felesleges munkát adott a törzsnek... meg aztán az ázsióját, s eljátssza?!? Bemegy hát a városba, egyenesen a meteorológiai intézetbe, és megkérdezi: Milyen lesz a tél?
– Kemény hideg lesz – mondja az ügyeletes meteorológus.
– És ez biztos? – kérdi a sámán kissé hitetlenkedve.
– Holtbiztos – így a meteorológus –, a műholdfelvételeken szépen látszik, hogy az indiánok már hetek óta szaporán vágják a fát.