Tudósítónk jegyzete
Washington, szeptember 30.
A Bundestag minapi döntésével jelentősen megnövekedett az eurózóna mentőalapja, és fellélegezhet az egyre nyugtalanabb európai utca – de szakértők szerint csak néhány napra vagy legfeljebb néhány hétre.
A 440 milliárd eurós csomag ugyanis egyszerűen nem lesz elég még a jelenlegi válság szanálására sem, nemhogy a növekedés beindítására.
Mint látjuk, a 2008-ban kitört amerikai válság megoldása is hosszú évekbe fog telni. Az akkori recesszió formális adatokkal mérve (már több mint egy éve növekszik a gazdaság) elmúlt ugyan, de a 2-3 százalék közötti növekedési ütem korántsem elegendő a veszteségek pótlására. Két év alatt 11 millió munkahely tűnt el az Egyesült Államokban, és a jelenlegi tempó mellett legalább ugyanannyi évre lenne szükség, hogy csak azt pótolják – a népesség növekedésének következményeiről nem is beszélve.
Szakértők szerint ugyanakkor éppen az utóbbi tényező bizonyítja azt, hogy hosszú távon az USA mégiscsak jobb helyzetben van, mint az Óvilág: az amerikai lakosság átlagéletkora sokkal alacsonyabb, ráadásul a népszaporulat is pozitív, nem is szólva a külföldről még mindig özönlő, szinte bármilyen munkát akármilyen olcsón vállalók hadáról. Európa ugyanakkor elöregszik, az idegeneket egyre kevésbé szívesen látja, nincs növekedési tartaléka, hogy pótolja a most elköltött pénzt.
Európa vezető gazdaságai eddig is mindössze 1 százalék körül növekedtek, a legújabb megszorítások következtében pedig ez tovább fog csökkenni. Az eurózóna válsága közvetlenül ugyan nem hat ki sem Magyarországra, sem Szerbiára, ám – akármennyire különböző helyzetben is vannak – mindkét ország meg fogja érezni az újabb eurolassulás következményeit. A Budapesten minap bejelentett további pénzelvonások – akárhogy is nevezik azokat a kormány politikáját magyarázó államtitkárok és miniszterek – egyre nehezebb helyzetbe taszítják az önkormányzatokat és a lakosság szegényebb felét. Szerbia viszont még annyit sem remélhet a felzárkóztatási alapokból, illetve közvetlen beruházásból, amennyire eddig számított az EU-tagság felé vezető úton.
Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap múlt heti közgyűlésén élesen bírálta európai kollégáit a mentőakciók bátortalansága miatt: Washington legalább háromszor ekkora állami intervenciót szeretne látni az uniótól. Az USA exportja nyilvánvalóan függ attól, mennyire árufogadó-képesek az európai gazdaságok. Amerika joggal tart attól, hogy a még sajátjától is jóval lassúbb európai növekedés az egész világgazdaságot veszélyezteti. „Bagoly mondja...” persze, hiszen Geithner főnöke sem tudja kijárni saját törvényhozásánál, hogy „megfelelő méretű” serkentőcsomagot injekciózzanak a gazdaságba.
Bírálta európai kollégáit: Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter (Beta/AP)
De visszatérve az USA és az EU válsága közötti különbséghez: Amerikában elsősorban a lakosság van eladósodva, Európában viszont a kormányok. (Az USA államadóssága is a nemzeti össztermék 93 százaléka körül mozog ugyan, de az sokkal kisebb kamatterhek mellett törleszthető, mint az európai.) Az amerikai piacon az okozza a kereslet csökkenését, hogy a jelzáloghitelek megugrott kamatával sújtott – valamint a hitelkártyáin is eladósodott – lakosság mindaddig nem tud visszatérni megszokott fogyasztási szintjéhez, amíg bevétele újra összhangba nem kerül megnövekedett hiteltörlesztési kiadásaival. Európában viszont az állami kiadásnyesegetés tűnik veszélyesnek a szakértők szerint.
Amerikai szemmel nézve az európai válságot is gazdaságserkentéssel kellene kezelni, nem pedig további nadrágszíj-meghúzással – legalábbis nem a még megbízható európai gazdaságok esetében, mint amilyen a német, a francia és a brit.
A válságkezelés elkerülhetetlensége azonban lehetővé tesz egy váratlan, potenciálisan kedvező következményt is: ha Európa gazdasági „dugattyúi” egyre erősebben együtt tudnának lüktetni, akkor minden vészjós jel ellenére közelebb kerülhetnénk egy „Európai Egyesült Államok” megalapozásához – ami az unió jelenlegi, legalábbis gazdasági, kétfelé szakadását is képes lenne megállítani.
