Tudósítónk jegyzete
Washington, november 4.
Senki nem vette komolyan republikánus elnökjelölti próbálkozását, de az önjelölt pizzakirály rendíthetetlenül masírozott fel a népszerűségi lista élére – és már hetek óta uralja a mezőnyt, miközben a körülötte lebegők gyorsan váltakoztak az egy Mitt Romney kivételével.
Herman Cain még ennek az elmúlt rázós hétnek a végén is holtversenyben első – de valódi esélyei a jelöltségre ma már végérvényesen halottnak tekinthetők. Még akkor is, ha a Teadélután mozgalom mindennek dacára – sőt éppen a támadások miatt – egyelőre kitart mellette.
Európai szemmel nézve azon csodálkozhat az ember, hogy kiderült: a vezető jobboldali elnökjelöltnek fogalma sincs, kik az Egyesült Államok legveszélyesebb ellenfelei a világban. Cain szerint ugyanis Kína katonai fenyegetése abból áll, hogy nukleáris kapacitást „próbál kifejleszteni”. Jobb helyeken az átlagos újságolvasó is tisztában van vele, hogy a pekingi kormány kezében régóta (egészen pontosan 1964 óta!) vannak atomfegyverek.
De ezt már megszokhattuk: nem egy republikánus elnökjelölt tért már ki konkrét kérdések elől úgy, hogy neki egyszerűen nincs szüksége részleteiben ismerni a világot, mert majd a tanácsadói megadják a válaszokat. Ifj. George Bush is úgy gondolta, hogy neki csak döntenie kell tudni – a következményeket ismerjük. Sarah Palin, a legutóbbi alelnökjelölt meg azzal dicsekedett, hogy jól érti a külpolitikát, mert alaszkai házából „gyakorlatilag átlátni Oroszországba”.
Ez a fajta tudatlanság nem szokatlan tehát az amerikai jobboldalon. Cain sem azon fog megbukni, hogy ki ellen kellene majd küldenie az atomrakétákat, ha netán globális összecsapásra kerülne sor egy elképzelt elnöksége alatt. Hírhedt háromszor 9 százalékos adóreformja (szerinte a 9%-os forgalmi adó, 9%-os társasági adó és 9%-os jövedelmi adó minden gondot megoldana) jól hangzik a szavazótábor egyszerű megoldásokat követelő szegmensének, még akkor is, ha az bizonyíthatóan csak a leggazdagabbaknak hozna hasznot – olyanoknak, mint amilyen a pizzakirály maga. Cain megválasztása nem azon múlik, hogy ismeri-e az atombombák rejtélyét vagy az adópolitika buktatóit – hanem emberi szavahihetőségén.
Mindenki eleve láthatta, hogy önjelölti pályafutása valójában egy palini pojácashow. De mivel a pizzakirály szegény sorból milliomossá küzdötte fel magát, sokaknak tetszett az az egyszerűnek és egyenesnek tűnő beszéd, amivel az üzleti világ kapitányaitól megszokott, magabiztos mosoly mögül a nyögvenyelő politikusokat támadta a maga szimplicitásával.
Becsületessége múlt vasárnap kezdett foszladozni, amikor bombaként robbant a hír, hogy a kilencvenes évek végén akkori munkahelye – a Vendéglősök Országos Egyesülete, amelynek elnöke volt – lefizetett egy nőt, aki szexuális molesztálás vádjával fenyegette meg Herman Caint. A jelölt még a tavasszal azt mondta az újságíróknak, hogy az ő múltjában semmiféle botrány nincs – se nők, se kártya, se drog, se korrupció –, és a hét első napjaiban erőteljesen cáfolt mindenféle „csínytevést”. Az egyre sokasodó kérdések elől azonban egyre idegesebb módon próbált kitérni, ezért a dolog nem maradt annyiban. Kiderült, hogy látszólagos önbizalma egy tilalmi kitételre alapozódik, amellyel a 45 ezer dolláros csendpénz fejében az illető nő vállalta, hogy soha semmit nem mond nyilvánosan az ügyről.
Gondban a pizzakirály (Beta/AP)
De a hét közepére még egy nő bedobta a saját – egyelőre névtelen – sztoriját, amely szerint Cain szolgálati lakására próbálta invitálni. Más szóval: ki tudja, hány ilyen rejtett „forró” epizód van még a pizzás dobozban. A Cain-kampány védelmi taktikája azt is megkísérelte, hogy az általa máris legyőzöttnek tűnő Rick Perry texasi kormányzó tanácsosait vádolja meg az ügy kiszivárogtatásával – ám a texasiakról egyszerűen lepergett a vád. Cainről pedig csak az izzadságcseppek peregnek egyre sűrűbben.
Marilyn Monroe és Monica Lewinsky óta Amerika kezd hozzászokni vezető politikusainak félrelépéseihez. De Kennedy és Clinton egyaránt hatalma teljében vált céltáblává, és mindketten vissza tudták verni a támadásokat – az első könnyedén, mert még létezett a kormányzatba vetett bizalom, a másik csak hatalmas politikai erőfeszítés árán. De Cain még koránt sincs politikai hatalom birtokában. És hiába támogatja (egyelőre) az amúgy Istenre, hazára, makulátlan erkölcsökre esküdöző jobboldali radikális Teadélután mozgalom még nőügyei ellenére is, a Republikánus Párt józanabb vezetői egyszerűen nem vállalhatnak egy ilyen embert a konzervatív ügyek képviseletére.
A pizza nemcsak kihűlni látszik, hanem tálalhatatlanná is vált.
