Tudósítónk jegyzete
Washington, december 2.
Obamára rámosolygott az idei december: a ma reggel közzétett munkapiaci adatok szerint az amerikai munkanélküliség 8,6 százalékra húzódott vissza, vagyis a jelenlegi elnök beiktatása idején mért szintre.
Akármilyen nehezen találják meg ugyanis a republikánusok a jövő novemberre felkészítendő ellenjelöltet, Obamának roppant nehéz dolga lenne megtartani hivatalát, ha a választások előtti időszakban nem csökkenne a munkát keresők száma.
A demokrata elnöknek azonban „saját táborával” is újra meggyűlt a baja, amikor csütörtökön New Yorkban részt vett egy pénzgyűjtő vacsorán: lévén, hogy a „finomabb porcelánból készült teríték” fejenként 35 ezer (!) dollárba került, alig hihető, hogy a 99% népéből bárki is bejuthatott oda az elnöki társasággal parolázni.
Az eredeti Occupy Wall Street azonban nem akarta elszalasztani az alkalmat, és jelentős erőkkel felvonult a szálloda elé, hogy láttassa, kinek a zsebébe kerül az elnök(i politika): a tüntetők egyik kedvenc szólama: „Obama is a megacégek bábja”.
A Wall Street megszállóinak egyre újabb színteret kell keresniük, amióta – a két hónapos jubileumuk előtti november éjszakán – a republikánus polgármester rendőrsége kisöpörte őket és minden tulajdonukat a tőzsde közeli Zuccotti parkból. Emlékezzünk csak: az egyik fő érv az volt, hogy nem a tüntetést tiltották be, hanem az „emberbarát” hatóság azt kívánja biztosítani, hogy a parkfoglalók mellett „mások is használhassák” ugyanakkora szabadsággal a parkot. Nos, azóta teljesen üres éjjelente a Zuccotti, amióta a rendőrség azt „felszabadította”. Valami sántít ebben a nagy univerzális „szabadságépítésben”…
A jobboldal szókovácsai viszont egészen másra használják a szólás szabadságát. Ugyanaz az agytröszt, amely annak idején „klímaváltozásra” cseréltette a „globális felmelegedés” veszélyének elnevezését, most azt tanácsolja a republikánus kormányzóknak, hogy ne használják a „kapitalizmus” szót! És ez már önmagában véve is a Wall Street-foglalók sikerének számít, hiszen rádöbbentették a népet arra, hogy a kapitalizmus mint rendszer igazságtalan.
Frank Luntz, a Republikánus Párt „üzenetstratégája” egész előadást tartott a minap a párt vezető kádereinek arról, hogyan kell megfogni a legfontosabb jelenségeket ahhoz, hogy a választók ne a 99%-nak adjanak igazat. „Halálosan rémiszt engem a Wall Street ellenségeinek erőfeszítése – fejtegette a kampánytaktika építésze. Képesekké váltak arra, hogy befolyásolják, milyennek látják a széles tömegek a kapitalizmust.”
Luntz tovább részletezte a nagytőkére – és pártjára – irányuló veszélyt. Szerinte az amerikai nép korábban csak egyszerűen amorálisnak, semlegesnek tartotta a kapitalizmust, és úgy érezte, hogy mindenkinek megvan az esélye a felemelkedésre. Most azonban egyre inkább erkölcstelennek látja az egész rendszert – és ez halálos veszélyt rejteget azoknak a szemében, akik annak majd minden előnyét kisajátítják, míg összes hátrányát a szerencsétlenebb 99 százalékra hárítják.
Ezért kell a kapitalizmust „szabadgazdaságnak” vagy „szabadpiacnak” nevezni. Ezért kell a „dúsgazdagok megadóztatását” (amit az ország háromnegyede támogat!) úgy hívni, hogy „az állam elveszi a tehetősebbek vagyonát” – mert ugye az már kommunizmusra bűzlik, tehát még a leggazdagabbak is reménykedhetnek a szebb jövőben. Ezért kell a középosztályt „keményen dolgozó adófizetőknek” nevezni – és mindenekfelett ezért kell a milliárdosokat „munkahelyteremtőknek” titulálni.
Teljesen mindegy, hogy a fent említett társaság az elmúlt 12 évben alig teremtett új munkahelyeket, csak 15 milliónak a vesztét vezényelték le.
Miután a jobboldal igazi orwelli technikákkal átmeszeli a valóságot, már mit sem számít, hogy a fekete bőrű pizzakirály elnökjelölti politikai koporsójába az utolsó szöget is beverte az a hölgy, aki ötödikként állt elő és névvel, vezetéknévvel, időponttal és szállodanevekkel megtűzdelve elmondta, hogy több mint tíz éve intim barátságban élt Herman Cainnel. Az így végképp minden esélyét elveszítő üzletember most előre próbálta tagadni az affért, de hozzátette, hogy azt már „őszintén megbeszélte feleségével” – és legközelebbi négyszemközti tanácskozásuk után majd közzéteszi, marad-e a kampányösvényen, vagy szép csendesen visszavonul pizzát sütni „soha meg nem csalt hitvese mellé”.
Az már csak amolyan mellékes hírnek számított a héten – még ha szinte bombaértékű is –, hogy Newt Gingrich egyes közvélemény-kutatások szerint máris az élre hágott: akár 50 százalékot is szerezhet a többi pártbajtársa előtt, két és félszeresen verve az eddig vezető Mitt Romenyt. A jobboldal rájött, hogy mégiscsak a legeszesebb jelöltnek kell majd kiállnia Barack Obama ellen. Fő a maró gúny (Gingrich egyetlen elvitathatatlan fegyvere) – és a szabadpiac.
