2024. július 16., kedd

Meg sem történt történetek

Mottó helyett: Az oroszok 30 százaléka derűlátóan tekint a jövőbe. A többinek nincs pénze vodkára és drogokra
Röhejes (vagy szomorú) – perspektíva és hangulat kérdése, hogy most, az információs éra csúcsán, amikor egy közönséges mobiltelefon is elég ahhoz, hogy egy tekintélyesnek mondott politikust audiovizuálisan megörökítsenek amint a parlamenti ülésen átszellemülten túrja az orrát, minek folytán az élbányász honatya egyszeriben nagyobb népszerűségre tesz szert – legalábbis a Facebookon és a You Tube-on –, mint a többhetes választási kampánya alapján remélni merte volna, egyesek még mindig abban a hitben ringatják magukat, hogy a klasszikus szavazathamisítás, az szavazódobozok „kitömése”, amikor is az urnákba marokszámra tömik a fiktív cédulákat, senkinek sem szúr majd szemet.

A választási csalást manapság még ott sem „nyelik le” simán, ahol ez különben menetrendszerű „jelenség”. Kongóban sem (a Népi Demokratikusnak nevezettben, amellyel Vuk Jeremićnek hála, hazánk ismét szoros baráti viszonyokat ápol), amiért Kinshasa időjárását jelenleg heves golyózáporok és lőporfelhő-átvonulások jellemzik. Érthető hát, hogy a suba alatti munkálatok másutt, a felvilágosultabbnak számító vidékeken is ellenállást szülnek. A jelek szerint ennek felismerése jelentett megoldhatatlan logikai feladványt azoknak, akik előbb Dél-Oszétiában, majd az előző vasárnap Oroszországban is amondók voltak; szép dolog a népakarat, de csak addig, amíg az istenadta azt akarja, amit mi.
A Grúziától mintegy húsz éve elszakadt Dél-Oszétiában – amelynek függetlenségét Moszkva a 2008. augusztusi ötnapos orosz–grúz háborút követően ismerte el – november derekán tartották az elnökválasztás első fordulóját... az orosz parlamenti választások afféle főpróbájaként. Mivel az első körben a Kreml által hathatósan támogatott Anatolij Bibilov és az ellenzéki Alla Dzsiojeva fej fej mellett végzett (Bibilov 14 szavazattal kapott többet), november 27-én megejtették a második fordulót is. Sokak megdöbbenésére nem a moszkvai liebling, Bibilov vitte el a pálmát (a voksok 40 százalékát kapta), hanem az 56 százalékos támogatottságot élvező vetélytársa.
Bibilov a Kreml beintése nyomán azonnal panasszal fordult a legfelsőbb bírósághoz, amely – láss csodát! – a másodperc töredéke alatt helyt adott óvásának, egyszersmind érvénytelenítette a második fordulót, és eltiltotta a győztes Dzsiojevát, hogy induljon a március 25-ére kitűzött ismételt elnökválasztáson. Bizony! Eme elnökjelöltekre közveszélyes hölgy, aki oktatási miniszterként ténykedik Chinvaliban, ebből egyből rádöbbent, hogy első alkalommal bután karddal ment egy olyan leszámolásra, ahol lövöldözni fognak. Nosza, mihelyt felocsúdott a sokkból, „megsúgta” a jelenlegi államfőnek, Eduard Kokojtinak, hogy csak akkor garantálja az ő és családja biztonságát, ha a legfelsőbb bíróság visszavonja döntését, hovatovább azzal is fenyegetett, hogy híveivel együtt bojkottálni fogja az orosz parlamenti választásokat. Na ez már Kokojtinak is sok(k) volt, meghátrált hát, és nagylelkűen felajánlotta Dzsiojevának, hogy ha már annyira akar, hát újra indulhat márciusban is. Dzsiojevának persze esze ágában sincs újra lefutni egy megnyert futamot. Szóval színtiszta alkotmányosság és törvényesség. Lesz még folytatása...
Akadtak a Kremlben is néhányan, akiknek fejében a dél-oszét fejlemények megnyomták a vészcsengőt. Felsejlett bennük, ha az orosz központi hatalom még ezt a dél-bácskányi területű, teljes mértékben támogatására utalt régiót sem képes kedve szerint „menedzselni”, akkor a honi parlamenti megmérettetésen vajon hogy lehet majd elérni, hogy a jelenlegi egyeduralkodó Egységes Oroszország elérje a célként kitűzött kétharmados támogatottságot?!? Sehogy – derült ki vasárnap.
Hogy ez a „sehogy” azért ne legyen annyira ordító, sok buzgó és szófogadó apparatcsik helyenként lapátszámra hordta az urnákba a párt töretlen popularitását bizonyító cédulákat. Ezen apró segítséggel 49,54 százalékos győzelmet sikerült összedolgozni a jövő márciusban ismét elnöknek választandó Vlagyimir Putyin és a jelenlegi elnök, Dmitrij Medvegyev pártja számára, amivel a párt ismét abszolút többséghez jutott a parlament alsóházában, a dumában.

(Léphaft Pál karikatúrája)

Egy magát polgári megfigyelőnek nevező csoport (nabludatel.org) szerint ez a 49,54 százalék is erős túlzás, hiszen az ő adataik szerint az Egységes Oroszország Moszkvában csupán 25,8, a vidéki körzetekben pedig 29,8 százalékot kapott. Hovatovább a kommunista párt a hivatalosan kihirdetett 19,16 százalékkal szemben vidéken 22,6, a fővárosban pedig 25 százalékos eredményt ért el. Az Igazságos Oroszország, amelynek a választási bizottság 13,22 százalékos szavazati arányt tulajdonít, valójában 21 százalékot kapott vidéken, 17,3 százalékot pedig Moszkvában...
Az EBESZ, az EU és az Egyesült Államok is szóvá tette a választási csalásokat, Moszkvában pedig régen látott, többezres tüntetést tartott a Szolidaritás mozgalom. Az orosz közszolgálati televízió csatornái azonban következetesen nem vettek tudomást a választási csalások ellen tiltakozó moszkvai és szentpétervári felvonulásokról. A Pervij Kanal (a szerbségbutító, igazmondásáról elhíresült PTC, avagy RTS orosz megfelelője) beszámolt arról, hogy Putyin a Puskin Múzeum bővítéséről tárgyalt, hírt adott a japán sugárszennyezett bébitápszerről is, továbbá egy Kreml-barát ifjúsági mozgalom moszkvai Putyin-támogató gyülekezetéről, de egy szót sem ejtett az ellenzéki tüntetésekről, és több száz ember őrizetbe vételéről. A Rosszija 24 is minden fontos hírről beszámolt, köztük a Jamal-félszigeti rénszarvasok életéről, de a választási csalások ellen tiltakozókról nem. Ugyanígy hallgatta el az eseményeket a Gazprom ellenőrizte NTV is.
Na igen, régi tévés (és téves) igazság, hogy, amit a tv nem mond be, az meg sem történt. Emiatt aztán rendszerint a nép szokott megtörténni... amiért rendszerint Washington a felelős, mint egyébként – Putyin szerint – már a mostani zúgolódásért is. E „meg sem történt” tüntetéseket Vlagyimir Vlagyimirovics szerint személyesen Hillary Clinton, amerikai külügyminiszter váltotta ki azzal, hogy a választási csalások okán „súlyos aggodalmait” merészelte szóvá tenni... erre Moszkvában a nép elhitte és kiabálni kezdett. Tetszik ám nagyon ez az okfejtés. Folyományaként még azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy Clintonnét egyszer az orosz forradalom hőseként emlegetik majd.