Rejtőiesen rejtélyes (vagy rejtélyesen rejtői?!) történet egy vajdasági magyarnak hitt szerb illetőről, akit francia geológusként rabolt el Maliban az al-Kaida észak-afrikai szárnya, s akiről közben kiderült, hogy ingatlankereskedő és üzletember, professzor és kommandós, zsoldos és fegyverkereskedő, továbbá titkos ügynök és kémelhárító, de szükség esetén bizonyára atomfizikus és bűvész is.
Mindenesetre nem azonos önmagával, legalábbis a róla készült legfrissebb fotón nem hasonlít arra, akit az általa használt néven azonosítanak.
Titokzatos emberünket, akit Serge Lazarevicként vezetnek Párizsban, és Philippe Verdon nevű társát november 24-én Észak-Maliban, Hombori városában rabolták el állig felfegyverzett marcona legények, akikről mindenki úgy tudja, hogy az al-Kaida észak-afrikai szárnyának (AQIM) tagjai, és akik előzőleg Timbuktuban kaptak el egy-egy svéd, holland, brit és német turistát. (A német sehogyan sem akart egyetérteni elrablásával, így hát lelőtték.)
Lazarevićet – akit (nagy valószínűséggel) eredetileg Slobodannak hívnak – és Verdont a szállodaszobából rugdosták ki (szó szerint), azt követően, hogy a Dombia nevű hotel biztonsági emberétől és recepciósától kis pofozkodás árán megtudták, hogy kiszemelt túszaik melyik szobában laknak. Furcsa, hogy ennyire érdeklődtek irántuk, hiszen geológusként jelentkeztek be a szállodába, ráadásul álnéven. Állítólag a helyi Mandé Construction Immobilière (MCI) cég bérelte fel őket, hogy a Niger folyótól keletre talajmintákat vegyenek az ott építendő cementgyár szükségleteire. Az, hogy nem sok közük van a geológiához, abból is kiderül(t), hogy a helyi katonaság mellett a francia légió kommandósait is azonnal felkutatásukra küldték. Ez egyelőre felemás eredménnyel járt, ugyanis kedden Bamakóban közölték, hogy az emberrablókat elfogták, de a túszokat nem találják... keresésük folytatódik.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Az AQIM előzőleg egy iszlamista honlapon fényképet jelentetett meg a két franciáról, amint hátrakötött kézzel térdelnek, mögöttük három burnuszos illető kalasnyikovot szegez rájuk. A kép tanúsága szerint az egyik „geológus” valóban az a Philippe Verdon, aki valójában fegyverkereskedő és „üzletember”, s szívesen szervez puccsokat bárhol Afrikában, ha ilyen irányú megrendelést kap. Verdon állítólag Bob Denard, a híres zsoldosvezér rokona, de Denard szerint – rokon ide, rokon oda – megbízhatatlan és pocsék szervező. A Comore-szigeteken általa szervezett puccs percek alatt megbukott; végül a rendőrök is elengedték, amikor látták, hogy csupán tehetségtelen szélhámos.
Enyhén zavaró körülmény, hogy a képen látható másik illető csak részben emlékeztet arra a Slobodan vagy Serge Lazarevićre, akit az elrablásuk után felröppent egyes hír(esztelés)ek vajdasági magyarnak mondtak (nem tudni, miért), és aki Verdonnal ellentétben profi zsoldos. Valamikor a francia belbiztonsági szolgálat (DST) megbízásából Boszniában toborozott szerb zsoldosokat a Zaire-i (jelenleg Kongó) polgárháború hadurai számára, történetesen, hogy Mobutu Sese Sekót segítsék trónon maradni. A fotó tehát afelől is kétségeket hagy, hogy eme bizonyos túsz azonos-e azzal a Lazarevićtyel, aki 1999-ben állítólag a Slobodan Milošević elleni merényletet szervező csoport egyik kulcsembere volt.
Egy korábbi oknyomozó riport szerint a Pauk fedőnevű akciót a francia titkosszolgálat szervezte. A tervek szerint Miloševićet mesterlövész küldte volna az örök vadászmezőkre, esetleg autókonvoja ellen intézhettek volna pokolgépes támadást, vagy egy tízfős kommandó törhetett volna be az elnöki rezidenciába. A csoport tagjait e mese szerint egy boszniai NATO-kiképzőközpontban a brit SAS emberei készítették fel. Az akcióra szánt pénzt, amit a francia titkosszolgálat emberétől kapott, Lazarević csempészte a magyar–szerb határon az országba. Az akció azonban meghiúsult, mert 2000 júliusában a montenegrói–szerb határon lekapcsoltak négy holland zsoldost, a csoport tagjait, így Slobodanunk Franciaországba menekült, ahol azóta Serge-ként, a titkosszolgálat paraváncége, a Geolink társtulajdonosaként importál – igény és rendelés szerint – felforgató tevékenységet, államcsínyt, merényletet... afrikai és ázsiai (had)színterekre.
Ő volt az, aki a Milošević elleni hágai per során C001-es tanúként vallott, majd kilétét felfedve előadta élete (talán hitelesnek vehető) történetét. Eszerint még a '60-as évek végén verbuválta a Kémelhárító Szolgálat (KOS), amelynek megbízásából a '68-as egyetemista tüntetések szervezői közé szüremlett be és végezte a rábízott aknamunkát. Később az Ausztráliában és Nagy-Britanniában élő diaszpórát tartotta szemmel, a szarajevói téli olimpia (1984) idején a protokollvezető helyetteseként ténykedett (bármit is fedjen ez), '91-ben pedig a horvát hadszíntéren, az ún. Krajinai Köztársaság rendőrségének tagja volt... professzori címmel, több hamis (köztük diplomáciai) útlevéllel felszerelkezve. Gorcsev Ivánhoz hasonlóan fizikai Nobel-díjat is nyerhetett volna a makaó nevű kártyajátékon (lásd; Rejtő Tizennégykarátos autóját!), de vagy nem makaózott, vagy nem volt kitől ilyet elnyerni. Állítólag végig a KOS embereként tette, amit tett, Milošević azonban – amikor Hágában szembesítették – szélhámosnak, hazugnak és hamiskártyásnak nevezte.
Szóval, bárhogy forgatjuk is, az egész szakasztottan olyan, mint a sufnudli. Jól meg van hempergetve pirított prézliben (e fentebb ecsetelt, kalandregénybe illő történetek), de hogy milyen a tésztája, azt csupán az tudja, aki gyúrta.
