Tudósítónk jegyzete
Washington, december 23.
Alulírott gyorsan elismeri, hogy a főcím és az első alcím nem egészen eredeti: a Washington Post pénteki számának vezető címlapi anyagaiból lett átemelve.
A tekintélyes fővárosi napilap ugyanis az amerikai újságírás hagyományaihoz képest szokatlanul finom érzékkel „szerkesztett össze”, hozott egymással kapcsolatba, sőt pontosan egymás mellé, közvetlenül a fejléc alá két, látszólag teljesen független történetet. És ezzel „vallott színt”, de úgy, hogy annak szándékát szinte lehetetlen megkérdőjelezni.
Természetesen politikáról van szó – karácsonyi csomagolásban.
A hathasábos címoldal első négy hasábját az amerikai kongresszus épületéről és hivatalos szabadtéri karácsonyfájáról készült gyönyörű, többszörösen exponált, erős színhatású fénykép ékesíti, amely a téli napforduló utáni első hajnal első fénysugaraival aranyozza be a világszerte ismert kupolát. Innen a fotó feletti cím: „Mostantól már csak fényesebb lesz”.
A jobboldali két hasábon áll – függőleges vonallal elválasztva – a nap vezető főcíme: „A képviselőház republikánus [frakciója] megadta magát a bérelszámolási adó csökkentésének ügyében”. Mint mondtuk, a két eseménynek semmi köze egymáshoz, csak az időpont és a helyszín: a világosság bevonása már csak újságírói „fényesítése” a pillanatnak.
A „pillanat” pedig azért érdekes, mert Barack Obama hivatalba lépése óta először történt meg, hogy a Republikánus Párt mérsékelt szárnya – a pártközi együttműködés legalább minimális szándékával – győzelmet aratott afölött a 62 radikális jobboldali képviselő fölött, akik a Teadélután mozgalom céljaira hivatkozva kizárnak mindenféle kompromisszumot Barack Obama elnök pártjával, sőt saját párttársaikkal is, ha azok ésszerűbb szavazásra hajlanának.
Így fordulhatott elő, hogy míg a kongresszusi jobboldal semmilyen államadósság-növelésre vagy akár -csökkentésre nem hajlandó, ha az a leggazdagabb egy százalék adóterheinek a növelésével járna, addig az elmúlt hetekben ugyanezek a képviselők mereven elutasították a fizetésből élők szociális adójának csökkentésére, valamint a munkanélküli segély újabb meghosszabbítására tett javaslatokat.
Magyarán, a Teadélután számára elfogadhatatlan a milliomosok adójának minimális növelése – noha az így is a legalacsonyabb a második világháború óta –, ám a kisembereknek (vissza)juttatott évi másfél ezer dollár szemet szúrt nekik.
Úgy látszik, ennek a makacs álláspontnak a kikristályosodása – amivel a radikális kongresszusi jobb, valamint egy kivételével az összes, elnökjelöltségre pályázó republikánus politikus meghazudtolta saját adócsökkentési hűségesküjét – kellett ahhoz, hogy a választók és a higgadtabb honatyák felfogják, mire megy ki a játék. Az is segített persze, hogy Obama országjáró körútja során a tőle meg nem szokott éles jelzőkkel illette a jobboldal hajthatatlanságát.
Január 3-án megkezdődnek az elnöki előválasztások, és a Republikánus Párt mindeddig teadélutánba bódult nyusziként viselkedő vezetőségének talpa alatt egyre inkább ég a talaj. Ezért hozhatta meg a téli napforduló hete a jobboldal racionális elemeinek pálfordulását. Ezért szólította fel még Mitch McConnell szenátusi kisebbségi vezető is képviselőházi kollégáit a kompromisszumra – akinek pedig az első fekete bőrű elnök eskütétele óta nyíltan vallott politikai célja, hogy ezt az államfőt még véletlenül se válassza újra Amerika.
Obama két éven keresztül kitartóan gyakorolt elve, a szívós kompromisszum-keresés, mint tudjuk, nem vált be. Az elnök népszerűségének újabban tapasztalt erőteljes növekedését – és első, adótörvényekkel kapcsolatos győzelmét – az hozta meg, hogy az utolsó negyedévben – sokak szerint „végre” – egyértelműen kiállt deklarált politikája és az átlagember érdekei mellett.
Egy fecske, egy törvény nem csinál nyarat, még karácsonykor sem. Még az évente amúgy is ismétlődő napfordulós „fényesedés” sem jelent semmiféle fordulópontot az amerikai politika Obama beiktatása óta – és egyértelműen az ő „különbözőségének” egyesek szemében való elfogadhatatlansága miatt – elfajult politikai diskurzusban. A jövő év még rengeteg kemény vitát hoz majd, elkeseredett kampányharcra van kilátás.
De ebben a (természeti és) lelki ünnepi idényben még a jobboldal legvérmesebb teaszakácsai sem mertek epét önteni a mindennapok Amerikájának karácsonyi italába.
