Az Iránt ért legutóbbi (kíber)támadások felelőseit keresik helyi parlamenti képviselők. Az ország legfelsőbb vezetése azonban igyekszik elhallgatni a tényeket, pedig a kellemetlen incidensek egyre szaporodnak. A legutóbbi fura akciók és balesetek miatt többen Izraelre mutogatnak.
Kellemetlen incidensek sorozata nyugtalanítja Irán legfelső vezetését, amely nyilvánosan ezt nem hajlandó elismerni. Az első titokzatos esetet még a múlt hónapban jegyezték föl, ám azóta több hasonló történt, legutóbb a múlt hét végén.
Június 26-án Teherán közelében gázrobbanás rázta meg a parcsini katonai támaszpont környékét. Hivatalosan legalábbis ezt állították, ám valószínűbb, hogy a baleset az ottani rakétagyártó üzemet érte. (A kuvaiti al-Dzsarida lap úgy tudja, hogy egy F–35 típusú izraeli lopakodó vadászgép hajtott végre légicsapást.)
Napokkal később egy teheráni klinikán volt gázrobbanás, amely 19 ember halálát okozta. (Médiahírek szerint a létesítmény egy katonai parancsnoki központnak is otthon ad.)
Julius elején az ország egyik legszigorúbban őrzött létesítményében, a natanzi nukleáris központban keletkezett tűz, és valami fel is robbant. Ráadásul alighanem az urándúsító centrifugákat gyártó épületben. A hatóságok eddig csak annyit közöltek, hogy azonosították az incidens okát, ám arról csak a „megfelelő időpontban” adnak tájékoztatást.
Két nappal később (múlt szombaton) azonban már arról kellett beszámolniuk, hogy az ország délnyugati térségében működő ahvázi hőerőműnél ütött ki tűz (egy transzformátorban). Közben Délkelet-Iránban, egy vegyiüzemben klórgázszivárgás okozott riadalmat és egészségügyi problémákat legalább hetven alkalmazottnak.
Lehet, hogy néhol a véletlen műve volt egy-egy incidens, ám az sem kizárt, hogy másutt kitervelt szabotázsakciót hajtottak végre „valakik”. Például a natanzi nukleáris telepen és a Teheránhoz közeli rakétagyárban.
A közép-iráni Natanzban már 2010-ben is átéltek egy titokzatos csapást. A helyi urándósító komplexumban akkor nagy pusztítást végzett a Stuxnet számítógépes vírus, amelyet állítólag az amerikai, izraeli és talán a holland hadsereg kíbervédelmi egysége fejlesztett ki, majd juttatott el a célállomásra. A tíz évvel ezelőtti kíbertámadásukkal csaknem ezer IR–1 típusú urándúsító centrifugát tettek tönkre (égettek le).
Teherán szerint Natanzban ezúttal is hasonló akciót hajthattak végre idegenek. Néhány iráni bennfentes Izraelt sejti a háttérben. Bár Beni Gánc izraeli védelmi miniszter szerint hazájának nincs köze mindegyik incidenshez, amelyre Iránban történik, Benjamin Netanjahu miniszterelnök kormánya az utóbbi években többször is nyomatékosította: nem hagyja, hogy Irán atomfegyverre tegyen szert. Pedig Natanzban állítólag már olyan centrifugákat gyártanak, amelyek az eddiginél gyorsabban képesek előállítani az atombombához a dúsított uránt.
Irán és Izrael között régóta nagy a feszültség, és folyamatos az ellenségeskedés. A virtuális térben már régóta háborúznak is egymás ellen. A csatározás az idén tavasszal újabb lendületet vett: áprilisban Irán kíbertámadást hajtott végre izraeli ivó- és szennyvíztelepek ellen, rövid időre megbénítva a működésüket.
Májusban aztán elindult a válaszcsapás-sorozat. Először a Bandar Abbaszban működő legnagyobb iráni (hadi)kikötőt érte csapás, azóta meg más helyeket is. A kőolaj-kereskedelmet is lebonyolító terminál napokig képtelen volt ellátni feladatát, ami óriási zavart okozott a hajóforgalomban. Izrael hivatalosan nem vállalt felelősséget az akcióért.
Az iráni politikai elit egyre nyugtalanabb a folyamatos kíbertámadások miatt. A lakosság azonban alig tud valamit az egészről, mivel a helyi média nem foglalkozik az incidensekkel. Mindazonáltal iráni parlamenti képviselők már a felelősöket keresik.
