Deli Andor (Ótos András felvétele)
Fordulatot hoztak a határon túli magyar közösségek életébe az idén májusban megtartott európai parlamenti választások, hiszen a Fidesz-KDNP saját listáján a képviselőjelöltek számára is lehetővé tette az anyaországon kívüli az indulást. A vajdasági magyar közösség számára ez rendkívül nagy lehetőséget jelentett, lévén, hogy Szerbia az európai csatlakozás folyamatában van, a közösség képviselője pedig már ebben a folyamatban is hatással lehet a magyarság, vagy akár Szerbia számára fontos kérdések megfelelő kezelésére. Deli Andor EP-képviselő a héten – hosszú brüsszeli tartózkodás után – hazalátogatott, s az Újvidéken megszervezett lakossági fórum után beszélgettünk el vele eddigi tapasztalatairól.
Az elmúlt néhány hónap elégendő volt-e arra, hogy hozzászokjon az EP működéséhez, a komplikált procedúrákhoz?
– Túloznék, ha azy állítanám, hogy hozzászoktam. Ezt folyamatosan tanulja az ember, mindig van valami új. Minél inkább elmélyülök a munkában, annál több új procedúrával, eljárással találkozom. Úgy érzem, a tanulási folyamatnak lassan eljutok a végére, úgyhogy egyre könnyebb lesz eligazodni.
A parlamentben 751 képviselő ül. Mennyire nehéz ennyi tag között szóhoz jutni, témát felvetni?
– Valós probléma ez. Rengetegen vagyunk, és éppen ezért meg kellett az EP-ben születnie egy ügyrendi korlátozásnak, mely megakadályozza, hogy valaki sokat beszéljen, míg mások szóhoz sem jutnak. A felszólalás témáját előre meg kell adni, ami elbírálásban részesül a parlamenti kollégium részéről, ahonnan meg kell várni a felszólalás engedélyezésére vonatkozó visszajelzést. A napirend előtti felszólalások esetében is ez így van, de egy konkrét téma kapcsán sem tűrnek meg a szabályok spontán felszólalásokat.
Milyen témák határozták meg az előző hónapokat?
– Az országjelentés jelenleg a legaktuálisabb és legfontosabb Szerbiával kapcsolatos téma. Ez évente felmerül majd, és minden évben végig fogjuk kísérni. Voltak persze más ügyek is. A közlekedési bizottságban betöltött szerepem révén foglalkoznom kellett a német minimálbér kérdésével, amely kihatott más államok fuvarozóinak helyzetére. Gyorsan kellett reagálni, olyan kérdéseket megfogalmazni, amelyeknek a célja a magyar fuvarozóvállalatok érdekeinek védelme volt. Szerbiához ez nem kapcsolódik, de tapasztalatszerzés céljából fontosnak számított.
Miről beszélt felszólalásaiban?
– A témát mindig az aktualitások határozzák meg. A szerbiai árvízhelyzettel mindenképp foglalkoznom kellett. A nyár során azt tapasztaltam ugyanis, hogy bizonyos lassúság vehető észre a segélynyújtások során, nehéz kicsikarni a pénzt az uniótól. A gyorsaság pedig egy olyan szegény állam esetében, mint Szerbia, többszörösen fontos tényező. Azt hiszem, eredményként lehet feltüntetni, hogy az idei költségvetésében az Európai Bizottság már módosított a segélynyújtási procedúrán, és lehetővé tette, hogy egy bajba jutott ország akár megelőlegezve is hozzájusson az összeghez, s csak később történjék meg a részleges elszámolás. Jobb állapotot teremt ez azokban a nemkívánatos helyzetekben, amikor hasonló katasztrófák érnek egy államok.
Mennyire figyelnek az EP-képviselők arra, ami Szerbiában történik?
– Képviselője válogatja. Az a benyomásom, hogy érdek és téma mentén csoportosulnak az EP tagjai, ezt mutatja az is, hogy ki milyen delegációban vállal szerepet. Azok, akik a bővítési politikában érintettek – gondolok itt elsősorban a külügyi bizottság tagjaira, vagy az európai és szerbiai parlamenti vegyes bizottság tagjaira – mindenképp figyelemmel kísérik a szerbiai eseményeket.
Milyen gyakran találkozik a parlamentben olyan véleményekkel, amelyek egyáltalán nem szeretnék Szerbiát az Európai Unióban látni, amelyek teljesen integrációellenesek?
– Az igazat megvallva, ilyen közvetlen kijelentést még nem hallottam. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy nem is voltam eddig kapcsolatban olyan, az Európai Néppárton kívüli szélsőséges nézeteket valló akár jobboldali, akár baloldali képviselőkkel, akiktől ilyesmit hallhattam volna, akik nyíltan bővítésellenesek. Ezekkel a képviselőkkel még nem hozott össze a sors meg a munka.
Megnehezítik a munkáját az olyan itthonról jövő megjegyzések, amelyek olykor hazaárulással is vádolják amiatt, hogy magyarországi párt listáján lett EP-képviselő?
– Egyáltalán nem érdekelnek, nem hatnak ki a munkámra. Azt kell tudni, hogy kiktől érkeznek az efféle kijelentések. Ha ennek az ember tudatában van, akkor rögtön az is világossá válik számára, hogy ezeknek mekkora súlyuk van. Akkor tudja azt is, hogy a vádakat közlőknek mennyire nincs rálátásuk arra, mi hogyan működik a valóságban. Azt gondolom, hogy az eddigi munka meg a következő időszak is bizonyítani fogja annak az összekötő szerepnek a teljesítését, amelyet felvállaltunk a megbízatás elfogadásakor. Ez egy ösztönző, segíteni kívánó szerep az európai csatlakozás útján.
Mi fogja az előttünk álló hónapokban a leginkább befolyásolni a szerb integráció folyamatát?
– A koszovói dialógus folytatása. Egy olyan témáról van szó, amelyet mindenki nagy elvárásokkal emlegetett az elmúlt periódusban. Mindenki várja a párbeszéd február 9-ei folytatását. Meglátjuk, milyen eredményeket hoz a dialógus. Az utóbbi időszakot egy hosszú szünet jellemezte, sok szereplő le is cserélődött. Ezért most az áll a figyelem középpontjában, hogy milyen lesz a folytatás, lesznek-e a korábbiakhoz hasonló áttörések.
