Talán Frank-Walter Steinmeier német államfő beszéde keltette a legnagyobb visszhangot a múlt hét végén megtartott 56. Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián (MSC), amelyen a Nyugat helyzete, illetve szerepének megváltozása, az átalakuló világrend, Brüsszel és Washington kapcsolata, az EU jövője, valamint a világ vezető országai közötti együttműködés és a bizalom kérdése kiemelt témaként szerepelt a napirenden.
Steinmeier nyíltan megvádolta az Egyesült Államokat, hogy már a nemzetközi közösség alapértelmezését sem fogadja el, ráadásul partnerei kárára cselekszik. Arra is figyelmeztetett, hogy bomlófélben van a Nyugat országainak közössége, miközben hódít az a felfogás, amely szerint mindenki csak a többiek rovására tudja megteremteni saját biztonságát. A német elnök attól tart, hogy ha ez így folytatódik, súlyos és veszélyekkel teli „sötét korszak” jön.
Az már tavaly is látványosan megmutatkozott Münchenben, hogy a Nyugat (vagyis az Egyesült Államok, a NATO és az EU-tagok egy része) több nemzetközi válság, probléma és fajsúlyos kérdés esetében képtelen együtt föllépni, közös stratégiát kialakítani. Ennek hiányában pedig kénytelen átengedni a kezdeményezést és a terepet más hatalmaknak. Sokan emiatt egy ideje már azt híresztelik, hogy a nyugati identitás látványosan mállik szét, miközben egyre határozottabb és felbátorodott ellenfelei új viszonyokat teremtenek a világpolitikában. Mások ellenben azzal érvelnek, hogy a Nyugat már össze is omlott, nem létezik, és képtelenség megállapítani, vajon fontos nemzetközi ügyekben, mit is képvisel.
A múlt héten Münchenben felszólaló német védelmi miniszter a tétlenkedés, civakodás és sajnálkozás helyett cselekvést sürgetett. Annegret Kramp-Karrenbauer egyszersmind emlékeztetett: a Nyugat egy eszmerendszer, nem csak országok közössége. Ámde ez a rendszer komoly támadásnak van kitéve. Az ellenfelek tettre készek, és a katonai erő alkalmazásától sem riadnak vissza, miközben a (korábban egységes) Nyugat saját gyengeségeit elemezgeti és másokra panaszkodik. Kramp-Karrenbauer ezen sürgősen változtatna.
A francia államfő egyetértett a két német politikussal, ám ő elsősorban az EU-t erősítené. Emmanuel Macron úgy véli: az USA mindinkább visszahúzódik a világpolitikából és átértékeli kapcsolatait Európával, ami gyengíti a Nyugatot. Szerinte ezt a folyamatot az Unió átalakításával kellene ellensúlyozni. Macron abból indul ki, hogy a megreformált és korszerűbb, hatékonyabb döntéshozatali rendszerre épülő EU új energiával, koncepcióval, gondolkodásmóddal, s főként önálló, független szereplőként lépne fel a nemzetközi színtéren. Emellett képessé válna közös válaszokat adni mindazokra a kihívásokra, amelyekkel a tagállamok egyedül képtelenek megbirkózni. Ismét hangsúlyozta: az Uniónak saját kül- és védelmi politikát kell kialakítania, hogy egyenrangú félként vehessen részt a nagyhatalmak közötti versenyben.
Javaslatként fogalmazta meg, hogy bizonyos tagállamok kimaradhatnak ebből a munkából. Inkább azt tartaná hasznosnak, ha az uniós országokból kialakulna egy szűkebb kör, amelynek tagjai gyorsabban haladnának előre, mint a többiek.
Felajánlotta ugyanakkor, hogy az Egyesült Királyság EU-kilépése után immár az egyedül működő francia atomerő képezze az uniós biztonsági stratégia gerincét. Erről még meg kellene győznie az EU gazdasági, politikai és kulturális főhatalmát, Németországot is, amely több fontos kérdésben (így a bővítés ütemében, a Moszkvához való viszonyban vagy a NATO szerepével kapcsolatban) nem ért egyet Párizzsal.
A két ország közötti ellentétekre egy friss és átfogó tanulmány is rámutat. A dokumentum a problémák egyik fontos okának azt tartja, hogy Berlin és Párizs között mély szakadék alakult ki, az egymás közti koordinációt pedig konfrontáció váltotta fel több kérdésben. (A jelentés azt sem rejti véka alá, hogy egyre nyilvánvalóbbak az Egyesült Államok és a Nyugat-Európa közötti együttműködést akadályozó viták, nézeteltérések.).
A müncheni konferencián több európai vezető is azzal vádolta meg az USA-t, hogy Donald Trump elnök vezetése alatt bezárkózóvá és önzővé vált. Az MSC-n résztvevő amerikai külügyminiszter visszautasította a bírálatokat. És azokat a véleményeket is, amelyek azt sugallják, hogy eltűnőben a nyugati identitás, hiányoznak az egységes álláspontok és közös stratégiák. Mike Pompeo a Nyugat szétesésére, felmorzsolódására vonatkozó megállapításokkal, érvekkel sem ért egyet. Szerinte ennek épp az ellenkezője igaz: a Nyugat nyerésre áll. A transzatlanti szövetség haláláról szóló kijelentéseket pedig erősen eltúlzottaknak nevezte.
A fórumon az is kiderült (ismét), hogy egyre inkább hiányzik a bizalom a világ vezető országai, valamint a meghatározó európai uniós és amerikai döntéshozók között. Arról is megbizonyosodhattak az érdeklődők, hogy az USA továbbra is ostorozza Kínát és Oroszországot, miként arról is, hogy az utóbbi kettő elkötelezett a többpólusú világ mellett.
Vang Ji kínai külügyminiszter tagadta azokat az amerikai vádakat, hogy Peking aljas stratégiája fenyegeti a szabályokon alapuló nemzetközi rendet. Hangsúlyozta ugyanakkor a stabilitás, békés fejlődés és a kölcsönösen előnyös együttműködés előnyeit, amivel egyetértett Szergej Lavrov orosz hivatali kollégája is.
